Kerner Zsolt kollégám e lap hasábjain már kifejtette, hogyan vezethetnek nyílt fegyveres konfliktushoz, magyarul világháborúhoz a szíriai események miatt mélypontra zuhant amerikai-orosz kapcsolatok. A rossz viszony már mindenben megnyilvánul, például, hogy valószínűleg újraindul a nukleáris fegyverkezés.
Vlagyimir Putyin orosz államfő október 3-án felfüggesztette az Egyesült Államokkal kötött együttműködési programját a fegyverkezési céllal tartott plutóniumról. Elnöki nyilatkozatában arra hivatkozott, hogy
Washington barátságtalan lépéseket tett Oroszország felé,
ezért kell szüneteltetni a felesleges plutóniumkészletek kezeléséről és felszámolásáról kötött egyezményüket (U.S.-Russia Plutonium Management and Disposition Agreement, PMDA). A számos tárgyalás után 2000-ben aláírt egyezség mérföldkőnek számított a nukleáris fegyverekkel kapcsolatos kétoldalú együttműködés terén. Az aláíró felek vállalták, hogy a fegyverminőségű plutónium-készleteik egy részét nukleáris erőművek üzemanyagaivá vagy fegyvergyártásra nem alkalmas anyaggá alakítják át. Az egyezmény kiegészítése, mely 34 tonna plutónium megsemmisítését írta elő mindkét ország számára, 2011-ben lépett jogerőre. Az USA és Oroszország azonban ma is a világ legnagyobb nukleáris fegyverek gyártására alkalmas plutóniumkészletével rendelkezik.
A hidegháború idején az Egyesült Államok és a Szovjetunió több tízezer nukleáris fegyverrel rendelkezett. Ez őrületes mennyiség, ha belegondolunk, hogy egyetlen atombomba mit művelt Nagaszakival és Hirosimával. A nukleáris (atommag-hasadásos) fegyverek a dúsított uránium- vagy plutóniummagok hasadása során végbemenő reakciókból nyerik az energiájukat. Ehhez a hasadóanyagoknak el kell érniük egy bizonyos szuperkritikus tömeget – olyan anyagmennyiséget, ahol beindul bennük, majd exponenciálisan növekszik a nukleáris láncreakciók száma. Ezt kétféle módszerrel lehet elérni. A “pisztoly-módszer” során két egymástól elválasztott hasadóanyagot ütköztetnek, “lőnek” egymásba. A “összeroppantó módszerrel” pedig tömörítik a hasadóanyagot, kémiai robbanásokkal növelik a sűrűségét. Az utóbbit kifinomultabb módszernek tekintik, és plutónium hasadóanyagú bomba esetében csak ezt lehet alkalmazni. A nukleáris bombák által felszabadított energia egy tonnányi TNT erejétől egészen 500 kilotonnányi TNT robbanóerejéig is kiterjedhet.
A hasadási reakciók szükségszerűen hasadási termékeket generálnak, a maghasadásból radioaktív melléktermékek maradnak hátra. A hasadási termékek vagy erősen radioaktívak, de rövid életűek, vagy pedig mérsékelten radioaktívak, de hosszú életűek. Mindkét esetben radioaktívan szennyezőek, ha nincsenek kellőképpen elzárva. A hasadási termékek a nukleáris csapadék fő radioaktív összetevői.
Mind Washington, mind Moszkva nagy előrelépéseket tett hatalmas nukleáris arzenálja csökkentése terén, de még mindig több, mint elég nukleáris fegyverrel rendelkeznek ahhoz, hogy kiirtsák egymást, és táncolhassanak a romokon.
Ne felejtsük el, ahhoz, hogy egy nukleáris fegyvert kivonjanak a forgalomból, teljesen le kell bontani. Az Egyesült Államokban több ezer fegyver vár erre a folyamatra, és kb. 2022-re kerülhetne mind sorra. Ha a fegyvert le is bontották, még mindig ottmarad a plutónium.
Az USA-nak és Oroszországnak is rengeteg plutóniuma maradt még a hidegháborús időkből. Egyikőjük sem készít már új plutóniumot, legalábbis fegyverminőségűt nem, de a készleteik még mindig jelentős aggodalomra adnak okot. A Princeton Egyetem hasadóanyagokkal foglalkozó nemzetközi panelje (International Panel on Fissile Materials) úgy becsülte, hogy Hogy érzékelhető legyen milyen nagy mennyiség ez: csupán 4 kg plutónium már elég egy nukleáris fegyverhez. 88 tonnányi hasadóanyag tehát kb. 22 ezer bomba előállítására lenne elegendő, 128 tonnányiból pedig 132 ezer bombára is telne.A hidegháborút követően igen fontos feladat volt, hogy a két ország csökkentse a plutóniumkészletét. Amíg van rendelkezésre álló plutónium, fennáll a fegyverkezési verseny folytatásának a lehetősége is, vagy hogy netán az anyagok rossz kézbe kerülnek. Az Amerikai Tudományos Akadémia (National Academy of Sciences, NAS) 1994-ben és 1995-ben publikált tanulmányaiban a megmaradt hasadóanyagokat a „nemzeti és nemzetközi biztonságot fenyegető egyértelmű és aktuális veszélynek” nevezte.
Az amerikaiak és az oroszok is elismerték, hogy a felhalmozott plutóniumot és az erősen dúsított urániumot bármilyen elképzelhető célra fel lehet használni, ezért megegyeztek abban, hogy lemondanak egy részéről. 2000-ben plutóniumkészleteik kezeléséről és felszámolásáról szóló egyezmény keretében ígéretet tettek, hogy megsemmisítenek 34 tonnányi hasadóanyagot. 8500 fegyverről mondott így le Oroszország, és szintén 8500 fegyverrel kevesebb ékesítené az USA arzenálját. Ez természetesen a hatalmas készleteik kis részét tette volna csak ki, de amellett az ígéretük mellett, hogy felhígítják a magas dúsítású uránjukat, már biztató lépésnek tűnt egy olyan jövő felé, melyben nem indulhat újra a fegyverkezési verseny.
Ezt követően azonban nem történtek további lépések. Sőt, kiderült, hogy Washington és Moszkva jobbak az ellenség, mint a barát szerepében. A plutóniumtól nem könnyű megszabadulni, és az évek során a két ország a végletekig nyújtotta a vitát, hogyan semmisítsék meg az anyagot, mire aztán Putyin kilépett az egyezményből. Számos politikai és technikai tényező késleltette a megsemmisítési folyamatot, azonban ezek mind elhalványulnak a veszély mellett, mellyel a fennmaradása fenyeget. Bár Putyin nem említette, hogy fegyvert szeretne készíteni plutóniumkészleteiből, de nincs rá oka, hogy ne ezt tegye. Úgy tűnik, a jövőben az Egyesült Államok és Oroszország továbbra is csak ül majd a több tízezer fegyver előállítására alkalmas plutónium tetején (és ne feledjük, hogy a plutónium lassabban öregszik, szóval még az unokáink is aggódhatnak érte, mi lesz, ha bombát készítenek belőle). Amíg nincs világos terv, hogy mi történjen a hasadóanyagokkal, addig újra felélénkül a hidegháború csípős szele.
(Foreign Policy, TIME)
