Azt mondják, akinek halálhírét kelteik, sokáig él. Ha ez valóban így van, az Európai Unió végtelen élettartamra számíthat. Az EU-ra keresztet vetettek már a görög válság kirobbanásakor, majd a kerítésépítések és határzárak idején Schengent temették. Legutóbb, múlt hét vasárnap, Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter vízionálta az EU esetleges bukását a magyar kvótareferendum kapcsán.
A politikus – aki már korábban is élesen bírálta a magyar kormányt és személy szerint Orbán Viktort – a német ARD televízióban azt mondta: halálos lehet, ha uniós kérdéseket népszavazással döntenek el, márpedig, ha Magyarországon zöld utat kap a referendum, más tagállamok is így tehetnek.
Reiner Roland politikai elemző viszont úgy látja: nem a magyar népszavazás, sokkal inkább a júniusi Brexit, a britek lehetséges kilépése miatt kellene aggódniuk az EU döntéshozóinak.
A népszavazásoknak nagyon is van létjogosultságuk, egyféle kiegészítő elemként jelennek meg az európai népképviseleti demokráciákban – mondja az elemző, aki úgy látja: beszédes, hogy a tavalyi, a nemzetközi hitelezők követelményeinek elfogadásáról tartott görög, és az áprilisi, az EU-ukrán megállapodás miatt kiírt holland referendumon is az euroszkeptikus szavazatok kerültek többségbe. Az emberek megkérdezése tehát valóban veszélyes lehet, az eredmények ugyanis arról árulkodnak, hogy
az EU és pro-uniós szereplők sem fordítanak kellő energiát az állampolgárokra. Ezzel szemben az euroszkeptikusok mindent megtesznek azért, hogy eljuttassák üzeneteiket hozzájuk.
Ön nem tudja, hogy önnek most jó!
Reiner Roland úgy látja: senki sem magyarázza meg az állampolgároknak, miért is jó az unióban lenni. Az EU egy semmiségeken lovagoló vízfejnek tűnik, ami gazdag nyugati városokban az uborka görbületéről és a közlekedési táblák színéről értekezik. A könnyebb utazás gyorsan evidenciává vált, az építkezéseken az unió (gyakran milliárdos) fejlesztéseit hirdető táblák nem érik el az ingerküszöböt, ráadásul a szép új iskolát, a térkövezett köztereket magyar politikusok adják át nagy csinnadrattával, az unió csak egy csillagos logó a beruházásról informáló táblán.
Nagyon kevés európai élmény érte a magyarokat, és ezzel nem vagyunk egyedül. Részben ez köszön most vissza
– mondja Reiner Roland, aki szerint az unió egyre terebélyesedő mérete miatt is egyre kevéssé otthonos állampolgárai számára. Mára 28 tagország alkotja az európai egységet, amelyet így egyre nehezebb megtartani: ez a gigantikus hajó bizony lassan manőverezik, 28-féle hangot, érdeket, véleményt kell meghallgatni és adott esetben összebékíteni. Egyre többet kell a politikai elittel egyeztetni, egyezkedni és a differenciált, kiterjedt diplomáciai munka mellett elsikkadt egy apró pici körülmény: az uniót nem egyezmények, szerződések, hanem állampolgárok alkotják.
Az unió vezetésében úgy gondolkodhattak, hogy ha a tagállamok vezetőit meggyőzik a közös ügy fontosságáról, akkor a politikusok hazaviszik az üzenetet. Ez már nemcsak Kelet-Európában, egyre inkább Nyugat-Európában sem működik, a legfelsőbb uniós szinteken pedig még mindig nem tudják, hogyan lehetne megszólítani az embereket
– magyarázza az elemző.
Európaiak és európaibbak?
Jean Asselborn vasárnap az unió alapeszményeitől igen távol álló jövőképpel riogatott. A külügyminiszter azt mondta: ha az utóbbi tíz évben kibontakozott folyamatok fennmaradnak, kialakul egy mag-Európa, és azon országok – célzott vélhetően Magyarországra is -, amelyek nem akarnak ezzel a sebességgel haladni, kénytelenek lesznek a döntéshozatalban megelégedni egy másmilyen jelentőséggel. Nem nehéz átlátni, hogy a menekültválság közepén, mikor a legtöbben az egységben látják a kiutat, nem a legokosabb dolog a többsebességes Európával ijesztgetni, fenyegetőzni. Reiner Roland is inkább retorikai eszköznek, egyfajta felrázásnak tartja a külügyminiszter szavait.Mint mondja,
mag-Európa visszalépés lenne, szükségszerűen magával hozná a mag-államok és az ebből kiszoruló országok szembenállását.
A politikai elemző szerint Magyarország 2004-es csatlakozását a rendszerváltozáshoz hasonló reménykedés övezte, de ahogyan a demokráciába való átmenet, úgy az uniós tagság sem hozta el a várt életszínvonalat, elégedettséget.
Ez a csalódás jó alapot ad a kritikáknak, ráadásul az unió fogatlan oroszlánként sohasem harapott vissza, mikor az elmúlt hat évben a dacos Orbán Viktor vádlón lépett fel ellene. De ha büntetnének is, az csak azt az érzetet keltené, hogy az unió – ez a szeretetlen, buta vízfej – kényszerít, sarokba szorít, elnyomja a kicsiket.
