A Kim-rezsim speciális egysége, a 39-es Iroda a hetvenes évek óta mákföldek tömegét tartotta kézben, melyek lehetővé tették a nagymértékű ópiumexportot, ezzel pedig az ország kemény valutához – jórészt amerikai dollárhoz – jutott.
A helyzet hosszútávon a nagy árvizek és mezőgazdasági katasztrófák miatt nem volt tartható, így a Kim Dzsongil vezette ország szakértőinek az ezredforduló körül új megoldás után kellett nézni: a cél egy olyan szer megtalálása volt, ami gyorsan, nagy mennyiségben, laboratóriumi körülmények közt is létrehozható volt, így kiküszöbölve a folyamatból a természeti csapások profitcsökkentő esélyeit.
A metamfetamin mindezen feltételeknek megfelelt, sőt, használata pillanatok alatt tompította volna a több millió éhező problémáját – egyszerűen elmulasztva az éhségüket. Az átlagember kezébe persze még éveken át nem jutott el a szer.
A drogok tehát immár legalább négy évtizede alkotják a rezsim bevételeinek jó részét, természetesen az eredetire megtévesztésig hasonlító hamis bankjegyek – egyes konteóhívők szerint annyira tökéletes dollárokról van szó, hogy nem zárják ki a CIA kezét a folyamatban –, hamis cigaretták és hamis gyógyszerek iparával együtt.
A 39-es Iroda mára évi több milliárd dollárral is gyarapíthatja a rezsim vagyonát.
Észak-Korea nagy mértékben függ északi szomszédjától, az 1,3 milliárdos Kínától: a diktatúra rengeteg üzletet köt kínai cégekkel, Peking pedig segíti Kim Dzsongunt, sőt, néha védi a különc országot a diplomácia színpadán (főleg a nukleáris kísérletekkel és rakétatesztekkel kapcsolatos ügyekben), és nem hagyja összeomlani annak gazdaságát sem.
A jégnek is nevezett metamfetamint a kilencvenes évek közepéig észak-koreai diplomaták vitték át Kínába, de a szokás a visszautasítások és botrányok miatt elhalt.
Akkor az Ázsia más részein is szerepet vállaló maffiacsoportok vették át ezt a posztot, és árasztoták el tablettákkal és porral Északkelet-Kínát, Japánt, Dél-Koreát és Ázsia jó részét.
– nyilatkozta a The Daily Beastnek Sheena Greitens, a neves Brookings Institution főmunkatársa.
A kétezres évek közepén azonban nem várt esemény történt: Észak-Korea bezárta több nagy, exportorientált kábítószergyárát, az ott dolgozó kémikusok pedig szempillantás alatt megnyitották saját metamfetamingyáraikat, sok esetben az állami gyár felszereléseivel vagy az ott tanultak felhasználásával. A fekete piacra vezető utat természetesen már ismerték, így pillanatok alatt jutott el a már bejáratott kínai piacra, sőt,
A Dél-Koreába átszökött északiak elmondása szerint egyes városokban akár a népesség négyötöde is használta már a szert, a North Korea Review egy 2013-as tanulmánya szerint a használók 40%-a már függőnek számít.
A kínai média természetesen továbbra sem beszél a forrásról, hiszen a Kim Dzsongun által játszótérnek tekintett országról továbbra sem lehet igazán negatív véleményt formálni.
Kína ugyanakkor beindította drogprevenciós programját, ami jól irányzott gyomorrúgásként érte Észak-Koreát, így az ország maradék állami tulajdonú gyárai is jórészt bedőltek, kivéve az olyan gyógyszergyárakat, mint a Nanam Pharmaceuticals.
A diktatúrában továbbra sem indult drogprevenciós vagy épp függőket segítő program, egyszerűen csak
2010-ben a kínai rendőrség ugyan lefülelt egy hatvanmillió dollár (16,5 milliárd forint) értékű észak-koreai jégszállítmányt – ami a maga nemében hatalmas eredménynek számít, pedig ez csak töredéke az országból származó, a világot elárasztó mennyiségnek.
A termelés természetesen azóta sem állt le, Kínában pedig egyre inkább támaszkodnak az észak-koreai kémikusokra.
