Vlagyimir Putyin a televízió feletti teljes ellenőrzés megszerzésével olyan propagandaeszközhöz jutott, amely a kormány érdekeinek megfelelő alternatív valóságot teremt – írja elemzésében a Foreign Affairs külpolitikai folyóirat.
Peter Pomerantsev, az elemzés szerzője azt írja: a Kreml irányította tévécsatornák álvalóságában a NATO Oroszország megszállására készül, Ukrajnában neonácik kerültek hatalomra, Barack Obama amerikai elnök pedig minden ébren töltött percében összeesküvéseket sző Moszkva ellen.
A média feletti kontroll nagyban hozzájárult Putyin támogatottságának növekedéséhez – részben a tévé műsorai miatt lángoltak fel a hazafias érzelmek, ami lehetővé tette az orosz elnök számára, hogy a nyugati szankciók dacára folytassa agresszív külpolitikáját. Pomerantsev aláhúzza: Putyinnak a hatalomra kerülését követően a tévécsatornák feletti ellenőrzés megszerzése volt a legfontosabb és azóta is azon dolgozik, hogy azokat minél inkább alávethesse céljainak.
A szovjet korszakhoz képest lényeges különbség, hogy a mai orosz tévéadók ontják a szórakoztató műsorokat, melyeket nyugati tanácsadók segítségével készítenek. A hidegháború alatt a Nyugat egyik legfőbb vonzereje ugyanis a szórakoztatóiparban rejlett, a putyini Oroszországban viszont egyszerre lehet rajongani a nyugati popsztárokért és gyűlölni Amerikát.
Az orosz tévék a közönség megnyerése után rafinált trükkökkel látnak neki, hogy újraformálják a nézők világképét. A folyamat a kritikai gondolkodás elleni támadással kezdődik. A csatornák sorra ontják az összeesküvés-elméleteket az oroszországi és ukrajnai tüntetések mögött álló állítólagos amerikai ügynökökről és más veszélyekről. „Véletlen egybeesés? Nem hinném” – ez az egyik népszerű orosz talkshow műsorvezetőjének, Dmitrij Kiszeljovnak a bevett szófordulata.
Az orosz tévék rájátszanak a lakosság érzelmi traumáira, gyakran felidézik a nélkülözéssel teli kilencvenes éveket, megjegyezve, hogy a Nyugat „örvendezett Oroszország meggyengülése láttán”. Gyakran felidézik a két világháború óriási emberveszteségét, a sebeket újra felszakítják, ahelyett, hogy begyógyítanák. Kiszeljov ás más kommentátorok a tavalyi ukrajnai forradalom vezetőit következetesen a második világháborúban a nácikkal együttműködő nacionalista vezér, Sztyepan Bandera követőinek állítják be, az ő nevét az oroszok a nácik kegyetlenkedéseivel kötik össze.
A nézők felfokozott érzelmi állapotát úgy oldják fel, hogy szembeállítják a traumákkal: milyen győzelmeket arattak az állami vezetők Sztálintól Putyinig. Ehhez, „mint habot a tortára” adagolják a hamis információkat, a közönség ezen a ponton már szinte bármit hajlandó befogadni.
Az orosz propagandának nemzetközi kihatása is van, ezért nyugaton keresik a megoldást, hogy hogyan semlegesíthetnék ezt az információs hadjáratot. Szó esett orosz nyelven sugárzó hiteles hírforrások létrehozásáról, de ezek nem tudnák felvenni a versenyt az orosz tévécsatornákkal, a kormánypropaganda fő faltörő kosa, a moszkvai Egyes csatorna ugyanis például évente 230 milliárd forintból gazdálkodhat. A csatornák kiosztását a kormány ellenőrzi, az ellenhadjárat viszont akkor lehetne hatékony, ha az alternatív hírforrások széles közönség számára lennének elérhetőek – állapította meg Pomerantsev.
