Pálfi György Tyúkja nyitotta a Filmszemlét. Miért készít valaki filmet egy csirkéről, és hogy lesz az izgalmasabb, mint a végtelen állami támogatással készült történelmi hősfilmek? Kritika.

Hogyan filmezzünk le úgy egy fát, hogy a kép ne rólunk, emberekről szóljon? A fa huszadik századán átvezetve Enyedi Ildikó arra is rákérdez, mi a film, és mire jó. Csendes barát-kritika.

A Magyar menyegző az erdélyi néptáncos világot ürügyként és látványosságként használó romantikus vígjáték. A népzenei világ művészei nem ilyen filmet érdemeltek, de ilyen jutott. Kritika.

Minden nagyszerű nő elé beáll egy férfi, hogy el- és lenyomja. A Hamnetben ezt a férfit William Shakespeare-nek hívják. Kritika az Oscar-esélyes Hamnetről.

Jó-e ha egy akcióthrillerben az a legizgalmasabb, hogy a főszereplői a képernyőn kívül is életreszóló cimborák? Kritika.

A kultikus zombis filmsorozat jobb, mint valaha. A 28 évvel később: A csonttemplom új világot épít, ahol nem a zombikat, hanem a másik ember gyilkos indulatait kell legyőzni. Kritika.

Börtönbüntetéssel és házi őrizettel dacolva új filmet készített napjaink legbátrabb rendezője. Az Arany Pálma-díjas Csak egy baleset abszurd diktatórikus komédiájában fáj, amikor nevetünk. Kritika.

Bizarr történelmi eseményekről bizarr filmet érdemes készíteni – vallja a Fiume vagy halál! rendezője, aki a 20. század európai történelmének egyik legabszurdabb fejezetéről készített egy roppant szórakoztató dokumentumfilmet.

Felnőttfilm és nyálas romkom is indulhatna úgy, hogy egy mélyen dekoltált szép szőke lányt felvesznek gazdagékhoz, ahol a mindenki által vonzó szentnek tartott apuka szemet vet rá – Paul Feig filmjében ebből pszichothriller lett.

A Nincs más választás az Oldboy kultikus rendezőjének új filmje regényadaptáció az állását vesztett kisemberről, aki csak riválisai meggyilkolásai révén remélhet új munkát. Miért kövessük figyelemmel áldatlan ténykedését? Kritika.

Az angolos hangulatot maximálisan hozza, de a kliséken nem képes túllépni a Netflix kórházban játszódó családi drámája.

A Breaking Bad alkotójának legújabb sorozatában a földönkívüli létformák nem olyanok, ahogy megszoktuk: mosollyal közelítenek, és lesik minden kívánságunkat. 

Joachim Trier útkeresés és szerelmek helyett ezúttal családi traumákkal, a művészlét örök csapdáival és a művészet gyógyító erejével foglalkozik Oscar-esélyes új filmjében, az Érzelmi értékben. Kritika.

Hiába látogat eddigi legborúsabb gyilkossági helyszínére Benoit Blanc, a világ legkiegyensúlyozottabb magánnyomozója, az Ébredj fel, halott ember legalább olyan szórakoztató, mint az első film (a másodiknál pedig bőven jobban működik). Kritika.

Az Avatar: Tűz és hamu három óra tizenhét perces, mégsem elég nagyszabású. Talán lehetett volna egy kicsit hosszabb. Ha itt az Avatar-sorozat vége, az sem baj. Kritika.

Mark Kerr büszkén vállalt hivatása az volt, hogy véresre rugdaljon más, nagydarab férfiakat. Most Dwayne Johnson játssza őt az életrajzi Zúzógépben, élete eddigi legjobb alakítását nyújva. Kritika.

A MeToo-botrányok és a koronavírus-járvány feldolgozása után a Morning Show nagy kulturális pillanata elmúlt, de a médiaipart érő válságok nem szűnnek. A negyedik évad szórakoztató szappanoperává alakult. Kritika.

Most már tényleg, hivatalosan, biztosan a legvégéhez közeledik a Stranger Things: a héten megjelent az ötödik és egyben záróévad első felvonása. Kritika.

Zootropolis világa olyan jól működik most, kilenc évvel az első rész után is, hogy még az sem igazán zavaró, hogy a folytatás szemtelenül nyíltan ismétli az elődöt. Kritika.

A Futni mentem óriási sikerén felbuzdulva Herendi Gábor újabb cseh közönségkedvencet adaptált magyarra. A Szenvedélyes nők erős érv lett amellett, hogy ezzel a szokásával most már felhagyhatna.

Az Office zsenialitása abban rejlik, hogy Michael Scott mindig vicces akar lenni, és mindig rém kínos lesz – ezen pedig a néző nevet. A sorozathoz készített spinoff ugyanezt akarja elérni, de a nevetés elmarad.

2025-re a nemzeti ügyek filmkészítői professzionalizálódtak: a Sárkányok Kabul felett a Hunyadi után idén már a második korrekt színvonalú, szórakoztató produkció a konzervatív-militáns vonalon. Kritika.

Schwarzenegger után most Glen Powell bújik a Menekülő ember kezeslábasába. Miért nem éri el az új feldolgozás sem az eredeti szerző, Stephen King merészségét? Kritika.