A Szerelem, töredékekben olyan filmkísérlet, amit bármelyikünk szívesen megcsinált volna. Chloé Barreau lefilmezte különböző szerelmeit az évek során, de mi az, amit maga elől is eltitkolt?

Valaki meghal a színészotthonban. Megölték? Ki a gyilkos? A Ma este gyilkolunk fontosabb kérdése sajnos inkább az, melyik poén a legkínosabb. De Kern Andrást és a többi színésznagyságot így is öröm látni. Kritika.

A Hysteria című sorozat erre épít, na meg a mostanában oly divatos nyolcvanas évek esztétikájára, csak épp egyszerre akar túl vagány, túl vicces és túl félelmetes lenni. Kritika.

Van ijesztőbb egy nyugtalanító mosolynál? Pláne, ha egy horrorfilmben tűnik fel? A Mosolyogj első részében nem volt, 2022 egyik meglepetéshorrorja is lett belőle, és bár a folytatás próbálkozik, mintha elfáradtak volna az arcizmok.

Két évvel ezelőtt debütált az Utolsó befutók (Slow Horses), melynek legnagyobb hiányossága, hogy nem a Netflixen vagy valami frekventáltabb felületen fut, mert még mindig nem ismerik elegen. A brit kémthriller a negyedik évadába lépve sem veszít a lendületéből. Kritika.

A most mozikba került Egy százalék indián rejtélyesebb és szerteágazóbb film, mint Hajdu Szabolcs „lakástrilógiájának” előző részei. Kinek nyílik innen menekülőút? Kritika.

Lezárult az Ipar (Industry) 3. évada, és a fiktív londoni befektetési bankban dolgozó fiatalokról szóló sorozat egyre több elismerést kap. Jogos a felhajtás, vagy ne ájuljunk el attól, hogy pufimellényes emberek gátlástalanul fúrják és átverik egymást? Kritika.

Szilágyi Zsófia második filmje éppen erre vállalkozott, és egészen jól is megy neki: két barátnő, néhány ismerős, tucatnyi doboz, egy fikusz, egy kis piros autó és hét forduló a hozzávaló.

Francis Ford Coppola odadobta vagyona tetemes részét, hogy úgy filmezhessen, mint egy álmos szemű, költészetrajongó kamaszfiú a gimis videószakkörből. Kritika a Megalopoliszról.

A Botrány királyi módra fikciós eszközökkel meséli újra a brit királyi család legkínosabb ügyét az utóbbi évekből. Sorozatkritika.

A kilencvenes években még elhittük, hogy egy luxustáska birtoklása közelebb visz az álmainkhoz. Miért a Vogue főszerkesztője, Anna Wintour a korszak kulcsfigurája?

A Dallas Bobbyjával reklámozott Lepattanó klasszikus sportkomédia, hősei a gombfoci klasszisai, a tét pedig még annál is komolyabb, mint azt gondolnánk. Milyen lett az új magyar filmvígjáték? Kritika.

A Monte Cristo grófja annyira jó sztori, hogy csak elrontani lehet. Az új, nagyszabású francia filmváltozat készítői nem rontották el. Kritika.

Hogyan győzött meg egy rakás hollywoodi filmsztárt Jorgosz Lánthimosz, A kegyelem fajtái rendezője, hogy vegyenek részt ebben a szektahangulatú modoroskodásban? Kritika.

A ki***tt világ vége alkotóját rászabadították a görög mitológiára, az eredmény pedig egy végtelenül szórakoztató, éjfekete humorú, de meglepően mély történet lett, amelyből kiderül, hogy az istenek is szenvedhetnek diszfunkcionális családokban.

Hacsek és Sajó szerepében: Majka és Gáspár Laci. Megnéztük az első válogatót.

A nosztalgiázni vágyók elégedettek lesznek a Beetlejuice megkésett folytatásával, Michael Keaton önfeledt ripacskodása még mindig szórakoztató, de az eszelős kreativitás lángját ez már aligha lobbantja fel.

Elképzelhető-e az örök jófiúról, Channing Tatumről, hogy báránybőrbe bújt farkast játszik? Hitelesíti a női rendezők haragja a szupergazdagok felett mondott hollywoodi vádbeszédet? Kritika a Vészjelzésről.

Tényleg jó ötlet egy olyan kultfilmet újramelegíteni, amelynek forgatásán annak idején agyonlőtték a főszereplőt? A holló rebootja önmagában is rossz lenne, az irreálisan nagy elvárások miatt viszont egyenesen pusztulásra van ítélve.

Magnószalagokra rögzített beszélgetéssorozat szolgáltatja az alapját az Elizabeth Taylorról készült dokumentumfilmnek. Nemcsak a színésznő pályája és egyénisége bomlik ki belőle, de láthatóvá válnak Hollywood aranykorának árnyoldalai is.