Közélet

Hatkor kelt, hogy angolul tanuljon, és leendő miniszterelnökként mutatkozott be – ilyen volt Orbán első útja Amerikába

Pénteken volt tíz éve, hogy egy huzamban Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke. Ez alkalomból osztotta meg róla az emlékeit a holland NRC nevű lap szerkesztője, Marcel Haenen, aki 28 évvel ezelőtt együtt utazott Orbánnal az Egyesült Államokba azon tizenegy fiatal európai vezető között, akiket hat hétre vendégül látott a nyugatnémet kormány által alapított transzatlanti lobbiszervezet, a German Marshall Fund.

Az, hogy Orbán 1992-ben, a GMF meghívására járt először az Egyesült Államokban, tudható volt, a cikk – amelyben az utazáson szintén részt vevő Németh Zsolt, a Fidesz külpolitikusa is megszólal – ezzel együtt érdekes részleteket közöl. (A társaság tagja a két fideszes mellett két-két lengyel, francia és holland, valamint három német volt.)

Németh azt mondja, Orbán kihasználta az alkalmat, és intenzíven tanult angolul az utazás alatt, általában hatkor kelt, hogy gyakoroljon. A cikkből kiderül, hogy a két fideszes közös szobában aludt, hogy spóroljanak – a kelet-európaiak az így megtakarított pénzből általában walkmant és más elektronikai felszereléseket vettek az írás szerint.

Németh azt mondja, Orbán azért lett a Fidesz „természetes” vezetője, mert képes volt százezres közönség előtt beszélni Nagy Imre újratemetésén. Az ambíciója abban is megmutatkozott, hogy az első washingtoni reggelen, amikor a résztvevők bemutatkoztak egymásnak, a cikk szerint ezt mondta:

Orbán Viktornak hívnak, a Fidesz vezetője vagyok, és én leszek Magyarország következő miniszterelnöke.

Az optimizmusa nem volt alaptalan, hiszen az Antall-kormány félidejében a Fidesz a legnépszerűbb párt volt, még ha a ’94-es választáson nagyot bukott is, így Orbánnak még egy ciklust várnia kellett a hatalomra.

Wolfgang Krach német újságíró szerint Orbán csodálta az Egyesült Államokat. Az utazás csúcspontja a Demokrata Párt New York-i konvenciója volt, ahol hivatalosan is elnökjelöltté választották Bill Clintont. Németh Zsolt szerint az út nagy hatással volt Orbánra, kezdte jobban érteni Amerikát.

A két fideszest Soros György is vendégül látta New Yorkban. Németh felidézi, hogy a magyar származású milliárdos pénzéből vették annak idején az első fénymásolójukat, és a Fidesz nyári táborait is finanszírozta, ahogy mindketten ösztöndíjat is kaptak Soros alapítványától. Németh Zsolt szerint Soros ezúttal pénzt is ajánlott nekik.

Mire van szükségetek, fiúk? Elintézem

– így emlékszik vissza az üzletember szavaira Németh, aki szerint megdöbbentette őket az ajánlat, amit megvesztegetési kísérletnek tartottak, Soros azt akarta, hogy csatlakozzanak a jobbközép kormányt támadó koalícióhoz. „Viktor lélegzetelállítóan gyorsan válaszolt, hogy nincs szükségünk semmire. Ha ez megváltozik, értesítjük” – mondta állítólag.

Soros szóvivője viszont rágalomnak minősíti ezt a cikkben, azzal, hogy a milliárdosnak nincsenek emlékei az 1992-es megbeszélésről.

Még néhány visszaemlékezés:

  • a holland konzervatív-liberális párt politikusa, Pauline Krikke, aki később Hága polgármestere lett, úgy emlékszik, hogy Orbán nagyon magabiztos volt.
  • Pascal Riché francia újságíró az első találkozón karikatúrákat rajzolt útitársairól, Orbánt pedig afféle kis Napóleonként ábrázolta, aki zárkózott, mogorva és kissé magányos.
  • A német evangélikus egyháznak dolgozó Heike Witzel arról beszél, hogy Orbán számító volt, csak olyan emberek iránt érdeklődött, akiknek az ismeretségét kamatoztatni tudja. Witzel azt mondja, ő nem tartozott ezek közé, úgyhogy az ő társaságát nem is kereste Orbán.
  • Krach jó humorú emberként emlékszik a magyar miniszterelnökre.

A cikkben szó van arról, hogy Orbán politikája sokat változott 1992 óta. Ezt Németh Zsolt is elismeri, de azt mondja, nem veszítették el a gyermekkori eszményeiket, inkább egy érési folyamat ez, és nem igaz, hogy Európa-ellenesek vagy antidemokratikusak lennének, de fontosnak tartják a családi értékeket és a keresztény örökséget.

A meglehetősen hosszú cikket már csak a képek miatt is érdemes végigpörgetni.

A beágyazott Twitter-bejegyzésben látható kép Marcel Haenen archívumából való, és egy dél-karolinai kenuzáson készült az út során.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik