Közélet

Mennyit kell tudnunk Orbán Viktor mentális állapotáról?

Orbán Viktor vélt pszichiátriai zavara évek óta téma a közbeszéd egyes szegmenseiben. A Jobbik szóvivője, Mirkóczki Ádám szerint Orbán mentálisan beteg, félti a hatalmát; Gyurcsány Ferenc pedig pszichotikus, paranoid „elmebetegnek” tartja a miniszterelnököt. Egy ötvenéves tapasztalattal rendelkező pszichológus, Varga Zoltán nemrég a 168 órának adott interjúban elemezte a kormányfő viselkedését:

Roppant hatalmának súlya egyszer rá fog zuhanni, és maga alá temeti. Ezt ő is érzi, és nagyon fél, mint lelke mélyén minden diktátor. (…) A miniszterelnökön látszik a kulturálatlansága is, ahogy zsebre tett kézzel áll, szotyolázik, zavartan gombolgatja a zakóját.

A Youtube-on több mint egymillióan néztek meg olyan videókat, amelyek a miniszterelnök mentális állapotával foglaloznak, ilyen címekkel: Orbán súlyos beteg?, Orbán kényszermozgásai, Orbán betegsége elszabadult.

Az USA-ban a politikusok lelki állapota sokkal inkább közbeszéd tárgya, mint nálunk. Donald Trumpot szokás nárcisztikusként diagnosztizálni, és a laikusok mellett pszichológusok és pszichiáterek beszélnek szakmai konferenciákon, vagy még nagyobb nyilvánosság előtt arról, hogy az elnöknek még ennél is „veszélyesebb” mentális betegsége van: téveszmékkel küzd, ezért nem alkalmas vezetőnek.

Donald Trump amerikai elnök beszédét hallgatja Mike Pence alelnök és Wilbur Ross kereskedelmi miniszter, mielõtt Trump aláírja a kínai importtermékekre kivetendõ vámról szóló rendeletét a washingtoni Fehér Házban
Fotó: Jim Lo Scalzo / EPA / MTI

James Gilligan pszichiáter szerint szakértőnek sem kell lennünk ahhoz, hogy lássuk, mennyire veszélyes ember Trump. Egy másik pszichiáter, John Gartner petíciót indított azzal a céllal, hogy az elnököt távolítsák el a hatalomból, mert pszichológiailag nem alkalmas feladata ellátására. Februárban 35 pszichiáter írt alá és küldött el a The New York Times-nak egy levelet, hasonló tartalommal. 2017 októberében megjelent egy könyv, amelyben huszonhét szakértő diagnosztizálja Trumpot viselkedése alapján.

Nem új keletű jelenség azt találgatni, mentálisan egészségesek-e a vezetők, politikusok; és természetesen sokan közülük tényleg küzdöttek valamilyen pszichés problémával – ahogy bárki más. Abraham Lincoln, Winston Churchill, Martin Luther King és Lady Diana is depresszióban szenvedett, John F. Kennedy és Richard M. Nixon titokban rendszeresen Valiumot és más szorongásoldókat szedett. Betty Ford Gerald Ford elnök felesége – alkoholizmussal és gyógyszerfüggőséggel küzdött, de ő ezt a nyilvánosság előtt is vállalta, és sorstársai számára hozta létre a Betty Ford Centert. A demokrata Thomas Eagleton viszont mentális problémájának kiszivárgása miatt nem indulhatott az alelnökségért: miután kiderült, hogy korábban depressziója miatt elektrosokk-kezeléseket kapott, ki kellett szállnia az 1972-es kampányból. A nárcisztikus személyiségzavar távdiagnózisként való használata sem ismeretlen: George W. Busht jellemezte ezzel hivatali ideje alatt egy pszichiáter.

Politikusok mentális egészségéről nyilatkozni etikai kérdés is

Attól függetlenül, hogy Donald Trump vagy Orbán Viktor mennyire egészséges mentálisan, felmerülhet: hasznosak-e ezek az elemzések; rendben van-e, ha szakemberek személyes vizsgálat nélkül nárcisztikusnak vagy akár skizofrénnek diagnosztizálnak politikusokat? Az USA-ban évtizedek óta zajlik az ezzel kapcsolatos vita, amelyben pszichológusok, pszichiáterek, újságírók, publicisták ütköztetik érveiket és hivatkoznak egymással ellentétes elvekre. Nálunk ez (egyelőre) nem jellemző.

Szabó Mónika, a Magyar Pszichológusok Érdekvédelmi Egyesülete és a Magyar Pszichológiai Társaság Etikai Bizottságának társelnöke kérdésemre válaszolva elmondta, hogy tudomása szerint nincs még széles körű, nyílt szakmai diskurzus azzal kapcsolatban, hogy a pszichológusok nyilvánosan miként fogalmazhatnak meg állításokat a politikusok mentális állapotáról. Ugyanakkor rámutatott: a Szakmai Etikai Kódex 4.6. pontja egyértelműen leírja, hogy bizonyos pszichológiai tevékenységek „csak a klienssel való személyes vizsgálatban szerzett eredmények alapján végezhetők”. Ez alapján tehát

konkrét személyekről (kliensről vagy akár közszereplőről) szakvéleményt adni pszichológiai eszközökkel történő személyes vizsgálat nélkül szakmai hiba és etikátlan magatartás.

2002-ben egyébként Kövér László személyiségi jogi pert nyert Veér András pszichiáter ellen, miután ő a Népszavában paranoidnak nevezte a politikust. A pszichiáter kamarai tagságát fél évre felfüggesztették az orvosi titoktartás megsértése miatt, de mivel nem volt szó orvos-páciens viszonyról, a büntetést a bíróság visszavonta.

Fotó: Bruzák Noémi / MTI

Az USA-ban az 1973-ban hatályba lépett Goldwater-szabály egyértelműen kimondja, hogy nem etikus szakvéleményt megfogalmazni közszereplőkről anélkül, hogy az adott személyt megvizsgálták volna, illetve hogy a szakember felhatalmazást kapott volna erre. Ha egy pszichiátert megkérdeznek például arról, mit gondol az elnök viselkedéséről, csak általánosságban beszélhet a témáról. Az előírást az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) fogalmazta meg, miután 1964-ben a Fact nevű magazinnak pszichiáterek nyilatkoztak Barry Goldwater republikánus elnökjelölt mentális állapotáról. A politikus pert nyert a lap ellen, a szabály pedig azóta érvényes, bár egyre többen szegik meg és kritizálják.

Az Amerikai Pszichoanalitikus Társaság (APsaA) tagjai szerint időszerű lenne átgondolni a Goldwater-szabályt. Ők úgy gondolják, hogy egyáltalán nem etikátlan Trumpról diagnózist adni, hiszen a pszichológusok és pszichiáterek tudása, gyakorlati tapasztalata hasznos lehet az emberi viselkedés megértéséhez. Ráadásul

a közélet és a klinikai praxis két külön terület: a kliensekkel végzett munkára vonatkozó elvek nem feltétlenül érvényesek a politikusok elemzésekor.

Vitatható, meddig terjed a szakember felelőssége

A távdiagnosztizálás mellett érvelők úgy gondolják, morális felelősségük tájékoztatni az állampolgárokat, ha egy-egy politikus alkalmasságával kapcsolatban súlyos aggályok merülnek fel. A Trump ellen petíciót indító pszichiáter, John Gartner nem tartja célszerűnek azt a szabályt, ami szerint mindenkivel személyesen kellene beszélgetni ahhoz, hogy analizálhassuk a viselkedését vagy a gondolkodását. Olyan kutatásokra hivatkozva állítja ezt, amelyek alapján a pszichiátriai interjúk a legkevésbé megbízható eszközei a diagnózisalkotásnak.

A segítő szakmák esetében alapvető szabály, hogy nem szabad ártani. A pszichológus etika például kimondja, hogy „a másokon való segíteni akarás és az ártalmak kerülése” a legfőbb kötelesség, és a szakember felelősséggel tartozik kliensei mellett a társadalom iránt is. Ezt lehet úgy értelmezni, hogy ha egy politikus viselkedése alapján veszélyesnek tűnik, azt ki kell mondani nyilvánosan.

Ugyanakkor ezek a követelmények – az APA szerint legalábbis – elsősorban a kliens-pszichológus viszonyra vonatkoznak, és kárt is okozhat, aki szakemberként közszereplőket analizál. A mentális betegséggel élőket még ma is rengeteg diszkrimináció, előítélet sújtja, annak ellenére, hogy egyre többen járnak pszichológushoz.

Ha egy politikust, akit sokan nem kedvelnek, mondjuk skizofrénnek titulál egy pszichológus, azzal erősödhet a valóban érintettek stigmatizáltsága.

Ha azt mondjuk, hogy Orbán Viktor gyógyszereket szed, hallucinál, téveszméi vannak, és emiatt teszi tönkre az országot, azzal közvetve mindenkit megbélyegzünk, aki pszichotikus tünetek miatt kezelésre szorul. Ezzel ellenkező hatást is elérhet egy-egy távdiagnózis: sokan empatikusak lesznek az érintett politikussal, mert „beteg”, „nem tehet róla”, és így nem fogják felelősnek tartani azért, amit tesz.

A pszichiáter és pszichológus szakmák egyébként sem túl pozitív megítélését is befolyásolhatja a távdiagnosztizálás. Orbán vagy Trump támogatóit nem ingatja meg, ha azt hallják, hogy szeretett vezetőjük mentálisan beteg; inkább a szakemberekkel szemben lesznek ellenérzéseik. Azt gondolhatják, hogy a pszichológusok feljogosítva érzik magukat saját politikai nézeteik más nézetek fölé helyezésére, kontrollt akarnak gyakorolni. Erősödhet a hit, hogy a pszichiáterek és pszichológusok személyes találkozás nélkül, egy-egy gesztus alapján „nagy testvérként” belelátnak az emberek fejébe és meg tudják jósolni a viselkedésüket.

Érdemesebb lenne ezért a személyiségelemzés helyett a politikusok tetteire koncentrálni – így is lesz elég alapunk a kritikára.

 

Kiemelt kép: Orbán Viktor Facebook oldala

Ajánlott videó

Olvasói sztorik