A kormány népszavazással kapcsolatos kommunikációja nagy részben alapoz a magyar szülők lelki terrorjára. Próbálták és próbálják őket a legérzékenyebb pontjukon berántani a hangulatkeltésbe:
A miniszterelnök is megtette ezt, és a szavazást megelőző napokban adott egyik interjújában többek között arról is beszélt, hogy a bevándorlókkal ellentétben az európai férfiak tisztelik a nőket, és egyenrangú félként tekintenek rájuk. Az anyák is nemmel szavaztak a Fiatal Családosok Klubja (FICSAK) konferenciáján, természetesen a gyerekeiket érő erőszaktól rettegve, mégis a menekültekkel szembeni együttérzéstől párás tekintettel.
De a Nemzeti Nővédő Kampányból a sztárok, celebek sem maradhattak ki. Nagy Feró nem kertelt, őszintén elmondta, amit gondol. Nevezetesen, hogy a bevándorló férfiak az összes nőt meg fogják erőszakolni, ha beengedjük őket. Schobert Norbi egy nappal a népszavazás előtt jelentkezett be élőben, hogy okítást tartson az internet népének. Vezetés közben rögzített videójában többször hangsúlyozta, hogy ő “egy rohadt nagy nemmel fog szavazni”, illetve kitért arra is, hogy érdekes módon a határon kopogtatók nagy része egyedülálló férfi.
Ez a Facebook poszt például Móring József Attilától, Fidesz-KDNP-s országgyűlési képviselőtől érkezett a népszavazást megelőző napon.
Érdekes színt ad ugyanakkor a fentieknek az a tény, hogy a Magyarországon évtizedek óta gyakorlatban dolgozó nőjogi szervezetek teljesen elutasítják a kormány kommunikációját. Az általunk megkérdezett NANE és a Patent Jogvédő Egyesület bántalmazott nőknek segít különböző frontokon, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség (Női Érdek) pedig egy ernyőszervezet, melynek célja, hogy emberjogi megközelítéssel küzdjön a nemek egyenlőségéért.
Juhász Borbála, a Női Érdek elnöke kiemelte: pontosan ismerik és tudják, hogy egyes muszlim országokban milyen kiszolgáltatott viszonyok között élnek a nők, és ez ellen harcolni kell, észre kell venni és fel kell szólalni ellene. Ugyanakkor úgy vélik, hogy a kormányzat összemos félinformációkat, amit gyűlöletkeltésre használ fel.
Különösen elborzasztott bennünket, hogy ez a megerőszakolják a lányainkat beszédmód kísértetiesen hasonlít azokra a holokauszt utáni zavargásokra, amiket antiszemita vérvádakként szokás emlegetni. Több olyan eset is volt az 1945 utáni időszakban, amikor azzal vádolták meg a zsidókat, hogy gyerekeket erőszakolnak meg és megeszik őket. Rémmeséket terjesztettek róluk, miszerint gyerekek vérét veszik, hogy a pászkát és a templomaikat megszenteljék – mondja Juhász Borbála a szervezet elnöke.
Hétköznapi szexizmus, avagy a női princípium
Egy kaliforniai művész, Rora Blue nemrég fotókon mutatta be a hétköznapi szexizmus témáját. Handle With Care (Kezeld óvatosan) című projektjében helyet kapó hat fotót az a fajta hétköznapi szexizmus ihlette, melyet nemcsak a 19 éves művésznő, de nőtársai világszerte egyaránt rendszeresen átélnek. Érdekes megnézni a képeket, mert ezekből jól látszik, hogy sokszor milyen berögzött és elsőre ártatlannak tűnő mondatok segítik elő a nők és férfiak közötti társadalmi különbségek elmélyítését.
Ilyen például a:
- Miért vágatod le a hajad? A fiúk a hosszút szeretik!
- Miért vagy olyan ideges? Meg fog jönni?
- Miért öltöztél ki? Kinek akarsz tetszeni?
Ha egy családban annyira aggódnak a lánygyermek jövőjéért, akkor hagyjanak fel a szexuális erőszakról, nőverésről szóló viccek mesélésével, vagy a biztosan menstruál típusú megjegyzésekkel. Számtalan dolgot lehet tenni annak érdekében, hogy a nőket ne kezeljék alacsonyabb rendű, kiszámíthatatlan, a férfiaknál kevesebbet érő és kevésbé hiteles emberként. Vagy csak akkor kezdünk el hirtelen aggódni, amikor menekültek jönnek az országba? – figyelmeztet a NaNe-tól Tóth Györgyi.
A patriarchális szemléletmód borzasztó káros a lányok önértékelésére, az évek alatt ugyanis hozzászoknak, hogy ők nem egyenrangú felek, ez pedig vitathatatlanul közrejátszhat akár egy későbbi nemi erőszakban is. De “jobb” esetben csak a munkaerő-piacon szenvednek majd hátrányt. A hétköznapi szexizmus egyébként oda is vezet, hogy a társadalmi nyomás hatására a lányok nagyon korán kezdenek el túlzott módon a külsejükkel foglalkozni, más területeken pedig egyre kevésbé hinni önmagukban.
Erőszak van, csak nem mindig onnan érkezik, ahonnan számítunk rá
Szinte már közhely erről beszélni, de nemzetközi és magyar statisztikákból is egyértelműen kiderül, hogy a nők ellen irányuló erőszakos cselekmények 70-75 százalékát ismerős, családtag, rokon követi el – mondja a Patent Egyesület jogásza, Spronz Júlia.
Ezt támasztja alá egy 2014-ben publikált, az Európai Alapjogi Ügynökség által készített felmérés is, mely sok szempontból körbejárta a témát. Ebből kiderül, hogy amikor nem a partner a támadó, a fizikai vagy szexuális erőszak 41 százaléka akkor is a nő saját otthonában történik, 15 százalék más lakásában, 10 százalék iskolában vagy munkahelyen. Utcán, parkolóban vagy egyéb közterületen 19 százalék az erőszakos esetek aránya, ami természetesen nem kevés, de a számokból jól látszik, hogy nem ez van többségben.
A párkapcsolati erőszakon kívül is jellemzően ismerős férfiak bántalmazzák a nőket olyan helyeken, ahol nem számítanának támadásra, mert biztonságosnak gondolják a helyszínt és a másik felet. Ez az egyik legnagyobb veszélyfaktor. A fiatal nőket ugyanis nemhogy nem tájékoztatjuk alaposan, hanem konkrétan félretájékoztatjuk őket arról, hogy hol kellene odafigyelniük és óvatosnak lenniük – mondja Tóth Györgyi, a NANE Egyesület munkatársa.
A fiatalokkal való együtt dolgozás során az egyesület munkatársai azt tapasztalják, hogy hatalmas a tájékozatlanság például a családon belüli erőszakkal vagy a munkahelyi zaklatással kapcsolatban, és a lányok nem tudják, hogy mik egy bántalmazó párkapcsolat korai figyelmeztető jelei. Helyette mindenki csak az idegenekkel riogatja őket – teszi hozzá a szakember.
Áldozathibáztatás
Ha már a lányainkat fenyegető veszélyekről beszélünk, akkor érdemes volna szót ejteni az áldozathibáztató magatartásról is, amely jelen van a hétköznapjainkban és a hivatalos szervek körében is. Gondoljunk csak vissza a pécsi rendőrség erőszakmegelőző videóira.
Tóth Györgyi szerint ez is egy olyan téma, aminek folyamatos hangsúlyozásával, és főként a példamutatással sokat tehetnénk lányaink biztonsága érdekében.
Az aggódó apák minden alkalommal, és nem csak amikor a saját lányukról van szó, elutasíthatnák az áldozathibáztató beszédmódot. Szülőként ezért is fel lehet emelni a hangunkat a Facebookon. A gyakorlat ugyanis az, hogyha egy ilyen eset nyilvánosságra kerül, akkor az online térben és a személyes környezetben egyaránt perceken belül megjelenik az áldozathibáztató magatartás. Ha az apák aggódnak, akkor olvassanak utána, és világosítsák fel a bántalmazó kapcsolatok korai figyelmeztető jeleiről a lányaikat. Mutassanak példát, és beszéljenek a gyerekeikkel a jól működő, egyenlőségen alapuló párkapcsolatról. Illetve hagyjanak fel a szexuális erőszakról, nőverésről szóló viccek mesélésével, és hallgatásával.
Mindent átszövő pornográfia
Ez egyfelől értendő a globális pornifikációra a popkultúrában és a vizuális kultúrában. Értjük ezalatt a nők tárgyiasítását például a videoklipekben, óriásplakátokon, reklámokban illetve a közösségi oldalakon. Ám az igazán komoly veszélyforrás az, hogy a tizenéves fiatalok a pornófilmeken szocializálódnak, ezeket “használják” felvilágosító eszközként. Az internetet ellepő videók jó része viszont erőszakos, ha nem is abban az értelemben, hogy a partnerek ütik-verik egymást, de a nők jellemzően a megalázott szerepében tűnnek fel a filmekben. Mindez pedig védtelenné teszi a kezdő, kamaszodó lányokat a későbbi szexuális életük során – mondja a Patent Egyesület jogásza.
A lányok több mint felének az első szexuális élménye erőszakélmény, ha nem is hagyományos értelemben, de zsarolás, fenyegetés, kényszer stb. Az erőszakos norma egyre inkább elterjedőben van. Ez például olyan valós veszély a magyar lányokra nézve, amivel egyáltalán nem foglalkozunk, állami szinten pedig különösen nem. Egyetlen óriásplakátot sem láttam, ami azt üzenné, hogy lépjünk fel a pornókultúra ellen, védjük meg a lányainkat.
A Patent Egyesület jogsegélyszolgálatánál azt tapasztalják, hogy ma már nemcsak a gólyatábori erőszakos cselekmények szaporodtak meg, hanem egyre lejjebb csúszik a szexuális zaklatások korhatára is.
“A lányokat a hetedikes osztálykiránduláson éri atrocitás, és nem a felnőttek részéről” – teszi hozzá Spronz Júlia.
Mindemellett égető probléma ma Magyarországon, hogy az igazságszolgáltatás szinte működésképtelen az erőszakos ügyekben.
Ha egy szülő feljelentést tesz, hogy erőszak érte a gyerekét, akkor az esetek többsége rendre úgy záródik le, hogy megszüntetik az eljárást. Szóval, ha valahová lehetne pénzt lokalizálni, akkor az a magyar jogalkalmazók képzése lenne.
Bérkülönbségek a munkaerő-piacon
Hétköznapi szexizmus címszó alatt szokták emlegetni, de a Női Érdek elnöke, Juhász Borbála külön is kiemelte az üvegplafon problémáját. Az egyenlő munkáért egyenlő bért problémája világszinten gondot okoz, de Magyarországon ebben is sikerül alul maradnunk: míg az Európai Unióban 16,4 addig hazánkban 18,4 százalék a bérkülönbség férfiak és nők között, a legnagyobb szakadék, 30 százalék,a diplomás fizetésekben van. Nagyon sok nőt már az állásinterjún nemi diszkrimináció ér. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság tud olyan ügyekről, amikor nem vettek fel egy hölgyet egy hulladékszállító céghez sofőrnek, mert nem volt női vizesblokk a telephelyen, de előfordult olyan is, amikor írásban utasítottak el egy operatőrnek jelentkező nőt, mondván, biztosan nem bírná el a kamerát.
A munkaerő-piaci különbségek rendezése a kormányzatnak nem kiemelt ügye, az ellenzéki pártok azonban próbálnak tenni a helyzet javítása érdekében. Az LMP tavaly októberben országgyűlési határozati javaslatot nyújtott be az Egyenlő Bér Programról, melynek célja az lett volna, hogy a nők és a férfiak közti bérszakadék 2018-ig nemzetgazdasági szinten legalább 30 százalékkal csökkenjen.
Az Együtt országgyűlési képviselője, Szelényi Zsuzsa is foglalkozik a nők esélyegyenlőségével. Az elmúlt két évben számos parlamenti kezdeményezést tett többek között a gyermeknevelés és a munka harmonizálásáért, a nőkkel szembeni erőszak csökkentéséért és a nők politikai képviseletének növeléséért. Nemrég pedig úgy döntött, más platformon is megpróbálkozik a folyamat elindításával. Több nő címen olyan projektet indított, amely rámutat, hogy miközben a nők érdemben hozzá tudnának tenni a megoldásokhoz, tényleges befolyásuk alig van a közép- és felsőbb szinteken meghozott döntésekre.
