Az emberek drogfogyasztási szokásait nagyon nehéz felmérni. A fogyasztók nem szívesen beszélek arról, hogy kivel, hol és milyen kábítószereket használnak.
Nem véletlen, hogy az érintettek sem a rendőrökkel, sem a toxikológusokkal nem állnak szóba, ha nem muszáj. Pedig nagy szükség lenne a naprakész információkra: ezek nélkül nem csak a dílereket nehezebb lekapcsolni, de az egyes drogok bizonyos populációkra gyakorolt hatásait sem tudják tanulmányozni a kutatók.
Insight a piszoár mélyéről
Az elszánt tudósok tizen-egynéhány évvel ezelőtt egy új, sokak számára nyilván meglepőnek tűnő módszert dolgoztak ki a fenti probléma orvoslására. A „szennyvíz-epidemiológiával” foglalkozó kutatók nem az utcasarkon vagy a drogrehabilitációs klinikákon próbálnak adatokat gyűjteni – hanem a nyilvános vécékben és a szennyvízcsatornákban.
Azért, mert rájöttek, hogy a szennyvíz elemzésével pontos képet alkothatnak arról, hogy milyen kábítószereket használnak egy adott közösség tagjai.
Amerikában is kipróbálták már a szennyvíz-epidemiológiát, de a módszer valódi szakértői Európában dolgoznak.
Helybe mennek
A Norvég Vízkutatási Intézet a Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja (EMCDDA) weboldalán publikálta saját szennyvíz-epidemiológiai módszerét, amelyet a dizájnerdrogok terjedésének nyomon követésére dolgoztak ki. Ezeket a kábítószereket különösen nehéz tanulmányozni, mert folyamatosan változnak: a zuglaborokban tüsténkedő kémikusok ugyanis egyre újabb és újabb, a tiltólistákon még nem szereplő – tehát papíron legális – vegyületekkel rukkolnak elő.
Egyre több új pszichoaktív szer jelenik meg a piacon – csak 2014-ben legalább száz új drogot regisztráltunk. Feltételezzük, hogy az új szereket még csak kevesen használják, ezért [az alacsony koncentráció miatt] nehéz kimutatni őket a szennyvízből
– vázolta a helyzetet a Motherboardnak nyilatkozva Liesbeth Vandam, az EMCDDA toxikológusa
A kutatók úgy látják, ahhoz hogy ezeket a kábítószereket is tanulmányozni tudják, oda kell menniük, ahol használják őket – például a fesztiválokra és a szórakozóhelyek mosdóiba.
A mobilvécékben összegyűlt vizelet vizsgálata két szempontból is előnyös lehet. Egyrészt azért, mert a toxikológusok tojtojokat telepíthetnek olyan helyekre, ahol a veszélyeztetett társadalmi csoportok (i. e.: a fiatalok) összejönnek – másrészt pedig azért, mert a ezekben a vécékben jóval nagyobb koncentrációban találhatnak tiltott szereket, mint a kommunális szennyvíztisztító hálózatokban.
MDMA, amfetamin, kokain, ketamin
A norvégok módszerét 2012-ben brit kutatók is kipróbálták.
Szóval ha az idei Sziget fesztiválon furcsa alakokat látsz, akik komoly képpel tanulmányozzák a piszoár tartalmát, ne lepődj meg. Könnyen lehet, hogy csak egy jó szándékú epidemiológusról van szó, aki arra kíváncsi, mennyire hatékonyak az iskolai drogprevenciós programok.
