A biztonságiak, a diszpécser és a metró vezetője is segített Leventének, aki rohant az utolsó metróra. Kedves sztori.
Egy igazán friss élményt szeretnék megosztani veletek. Az időpont: 2014. november 17., 23:40 körül. Helyszín: Corvin-negyed metróállomás. Kicsit elcsúsztam idővel, szedtem a lábaimat, hogy elérjem az utolsó szerelvényt Kőbánya-Kispest felé. A bejárathoz közeledve már kutakodtam a bérletem után, hogy gyorsan mutathassam.
Fotó: Wikipedia
A biztonságiak csak kedvesen szóltak felém, hogy már csak Kőbánya felé van vonat, nem álltak elém, nem tartottak fel. Futás közben vetettem oda nekik, hogy igen, köszönöm, arra megyek. Még a mozgólépcsőt sem értem el, mikor a hangosbemondón egy női hang szólt: “Siessen, mert nem éri el a vonatot!” Utána jött a kötelező szöveg, hogy az utolsó vonat megérkezett.
Természetesen futás lefelé a mozgólépcsőn, s közben hallom, hogy a hölgy a hangosbemondóban szól a vonat vezetőjének, hogy várjon egy kicsit, egy utas még siet lefelé. A sárga lámpák már villogtak, gyorsan beugrottam, s örültem a szerencsémnek, hogy épp beértem. Már le is ültem, de a vonat nem indul, sőt a lámpák villogása is abba maradt. A hangosbemondó szólt: “Köszönöm”. A vezető csak ekkor csukta be az ajtót, s indult el.
Kifejezetten jó a metró vonalán az éjszakai közlekedés, nem sok időt vesztettem volna, ha fel kell mennem és az éjszakaival utaznom, de a biztonságiaknak, a diszpécsernek és a vezetőnek köszönhetően nem volt rá szükség. Ezúton is köszönöm nekik. Ilyen is létezik.
