Nem vagyok ellensége az elsőajtózásnak, sőt. Az elmúlt évek tapasztalata (és olvasói levelei) azonban azt mutatják, nem minden esetben tudja betölteni a szerepét. Ahogy mondani szokás: egy rossz szakács a legjobb receptet is el tudja rontani. Szilvia osztotta meg velünk véleményét.
Nem feltétlenül értettem egyet eme szabály bevezetésével, mert aki akar, az úgyis bliccel, és rövid időn belül kiderült számomra, hogy csak feszültséget okoz az emberek között. Utazásról utazásra értek bennem a gondolatok, amelyeket most leírok.
Ahány sofőr, annyi szabálykezelés. Mármint volt, amikor kifejezetten dühített, hogy a sofőr megállt a trolival, amíg az illető, aki vagy nem volt tisztábban az elsőajtózás szabályaival, vagy csak lusta volt elmászni az első ajtóig mindenki előtt, előre nem ment és meg nem mutatta bérletét. Én meg – ha időre mentem – téptem a hajam, hogy most komolyan ezért állunk?
Van, aki azért egy bizonyos számú embertömegnél kinyitja az ajtókat és nem nézeget. Nem értem, miért pont a 77-es és a 82-es vonalára rakták ezt a szabályt, mivel az utasok nagy százaléka nyugdíjas. Ez a másik fő ellentmondást okozó dolog bennem. Mint udvarias fiatal előre engedem, igen ám, de megáll az ajtóban és amikor szóvá teszem, hogy beljebb is van troli, meg hely, még neki áll feljebb.
Aztán az egyik néni elmondta, fél beljebb menni; fékezés, kanyar és ő már elég idős ahhoz, hogy egy kis ütés is hónapokig tartó fájdalmat okozzon számára. 24 évesen elgondolkodtam, lehet, hogy 60 év múlva én is így gondolom, de akkor meg nem várom el, hogy előre engedjenek.
Szóval nehéz ez mindenkinek, sofőr, fiatal, idős… És más szavak is eszembe jutnak: tolerancia, elfogadás, ésszerűség. Be is fejezem soraim, vár a troli, megyek a városba.
