Üzleti tippek

Változatlan elszántság

admin
admin

2009. 02. 17. 12:00

Az utolsó percig úgy kell működnie az ORTT-nek, mintha semmi nem változna a szabályozásban, és a munkatársak így is tesznek – mondja Majtényi László, a médiahatóság elnöke, aki szerint ennek része az is, hogy mihamarabb kiírják a pályázatot a két országos kereskedelmi rádió frekvenciájára.

– Tíz hónapja állt munkába a Reviczky utcában. Talált csontvázakat?

– Attól függ, mit nevezünk annak. Egy ilyen típusú hivatalban akadnak csontvázak, és ezeknek az a szokásuk, hogy rendszerint ki is dőlnek a szekrényből. Ez alól nem kivétel az ORTT sem. De mindig tartottam magam ahhoz, hogy nem minősítem az előző testületek munkáját; egy kis internetes kereséssel bárki utánanézhet a dolognak. Más csontvázak persze néha elbújnak.

– Megválasztása után a depolitizálást és a személyes érdekektől való távolhelyezkedést is a fő célok között említette. Sikerült előrelépni?

– Az alapprobléma, hogy meg kell teremtenünk a politikai befolyástól független működést, ám ez nagyon nehéz. Akárcsak a másik cél elérése. Ennél hadd ne mondjak többet. Soha nem lehetünk elégedettek: ez a munka egyhamar nem ér véget, folyamatos és szívós küzdelemre kell berendezkednünk, hiszen a büntetést, frekvenciát és tetemes összegeket osztó médiahatóság törvényes működése olykor érdekeket sérthet.

– Ilyen környezetben érdemes írásba foglalt támogatási stratégiát kidolgozni. Ennek megvalósítása folyamatban van, ám vajon életbe léptethető még az idén?

– Nagyon bízom ebben. Ez az év egyébként nem lesz könnyű, hihetetlen gát, hogy katasztrofálisan csökkent az idei támogatási keret. Az úgynevezett rezsi- és műszaki pályázatok nélkül, amelyekre ugyancsak kevesebb jut, nagyjából a tavalyi 820 millió felére esik vissza a támogatási keretünk. Ez még akkor is nagyon kevés, ha a jelek szerint némi további forrást is össze lehet kotorni. Másfelől vannak bizonytalansági faktorok, hiszen nem tudni, mennyi bírságot szabunk ki, és abból mennyit tudunk beszedni.

– Hogyan állnak a működés normalizálásával?

– Törvényességi és alkotmányossági ügyekben a nulla toleranciát képviselem. Ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy egy szavazatom van a kilencből, így minden ügyben többséget kell szereznem. Ahogy az is megesik, hogy én állok oda a magam egy voksával a tagtársam szerintem helyes, tisztességes törekvéséhez. Ugyanakkor egy-egy ilyen eredménynek gyakran az a visszhangja, hogy bagatellizálják az értékét, vagy azt kérdezik: miért csak most, nem pedig évekkel ezelőtt jutott el az ORTT az adott döntéshez.

– Mennyire sikeres a második, harmadik mandátumukat töltő „öreg rókákkal” szemben?

– Minden siker, amit az ORTT az elmúlt évben elért, a testületé. Az eredmények számbavétele tekintetében mindenkinek figyelmébe ajánlom a nemsokára elkészülő, a tavalyi évről szóló beszámolónkat.

– A tagoknak sikerül felülemelkedniük a pártpolitikán?

– A hatályos médiatörvény napnál világosabb parancsban írja elő a testületi tagoknak a pártpolitikától való függetlenséget.

– Érvényesül ez ma?

– Kevésbé, mint szeretném.

– Ezért is javasolta hivatalba lépésekor, hogy az előkészítő fázisban erősítsék a testületben a szakmai vitákat, azaz az ORTT irodájának dolga annyi legyen, hogy a kész koncepciót gyúrja előterjesztéssé?

– Igen, és ez az egyik oka annak is, hogy a kezdetektől fogva harcolok az ellen, hogy a távol lévő tagok szavazhassanak. Egyfelől, mert álláspontom szerint ez ellentétes a közigazgatási eljárásról szóló törvénnyel, másfelől azt tartanám kívánatosnak, hogy az álláspontok vitában alakuljanak ki. Örülök is neki, hogy – noha az ügyrendből nem sikerült száműzni – az utóbbi időben nagyjából megszűntek a távszavazatok. Egyébként nemritkán látványosan hagyom magamat meggyőzni. Ezért is fogadtam meglepetéssel, hogy – ellentétben például az Alkotmánybírósággal – nem divat, hogy az ORTT tagjai maguk írjanak előterjesztést. Ezt a szokást is bevezettettem.

– A cinikus szemlélő azt kérdezné: ennyi időre…? Hogy viseli a szervezet, hogy az új médiatörvény tervezete nemcsak átkeresztelné, de alaposan át is alakítaná a médiahatóságot?

– Meghatóan jó volt a kollégák reagálása. Novemberben, amikor naponta tele volt a sajtó azzal, hogy heteken belül bezárják az ORTT-t, komolyan gondolkoztam azon, hogy összehívom a munkatársakat, és a lelkükre beszélek: nekünk az utolsó munkanapunk végéig dolgoznunk kell, függetlenül attól, mi jön utána. De aztán úgy láttam, nincs erre szükség. Mindenki tette a dolgát. Egyébként, ha jön is egy új hatóság – és ésszerűen gondolkodnak – a testület elküldése után ugyanezzel a munkatársi gárdával kellene tovább dolgoznia.

– Véleményezte mindkét médiatörvény-javaslatot. Mégpedig úgy, hogy előre jelezte: az ORTT-t érintő kérdésekben nem nyilvánít véleményt. Kapott valamilyen visszajelzést?

– Hivatalosan nem, de úgy tudom, a véleményemet, legalábbis pro forma, elég komolyan veszik. Az alapvető kérdésekben nem, de a második változatban néhány más ponton láttam választ a kérdéseimre. Talán a harmadik verzió még inkább ilyen lesz.

– Tennivalóból – akár lesz törvény, akár nem – manapság sincs hiány. Ráadásul ismét önök elé kerül néhány közérdeklődésre is számot tartó téma, köztük a két országos kereskedelmi rádió koncessziójának kérdése. Piros fejlécet húznak a pályázat minden oldalának tetejére, a lehetséges kockázatokra figyelmeztetve az érdeklődőket?

– Az egyetlen jogszerű megoldás a pályázat kiírása, a pályázókat pedig tájékoztatnunk kell a helyzetről. Véleményem szerint a kisebbik probléma az Alkotmánybíróság elé utalt médiatörvény-módosítás: noha a kapanyél is elsülhet, nagyon meg lennék lepődve, ha az visszakerülne a jogéletbe. Sokkal komolyabb probléma, hogy az új törvény tervezete szerint a jogszabály elfogadása után leállítanák az éppen futó pályázatokat. Amikor nemrégiben találkoztam egy nagyon gazdag, jelentős tőkekivitelű ország budapesti nagykövetével, ezt az elemet háromszor is el kellett mondanom neki, mert az első két alkalommal azt hitte, rosszul hall.

– Kiírás tehát lesz, de milyen feltételek mellett? Például: mennyi időre?

– Testületi álláspont még nincs, de szerintem az a helyes felfogás, ha a szövegbe foglaljuk azt a kitételt, hogy a koncesszió az analóg leállás pillanatában szűnjön meg. Más kérdés, hogy akik ismerik a piacot, azok nagyon jól tudják, hogy igen távoli az analóg leállás pillanata. Mi több: egyre távolabbinak tűnik.

– Három, öt, hét év?

– Úgy gondolom, hogy ezt nem három évre, hanem hosszabb időtartamra kellene meghirdetni.

– Mi a véleménye Such György január végi leveléről, amelyben azt kéri, a koncesszió novemberi lejárta után a Sláger frekvenciájára cserélné a Kossuth rádióét?

– Tegnap kaptam meg a levelet. A testület még nem foglalkozott a kérdéssel, én pedig a testületi döntés előtt nem szoktam arról beszélni.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.