Nem kell elkeserednie annak a vállalatnak, amelyet mérete, mutatószámai alapján bankja nem tart hitelképesnek, noha a cég felfutóban van, s akadnak vevői is szép számmal. A kölcsön is csak az itthon általános halasztott fizetések átmeneti idejére szólna, hiszen a termelést folyamatosan fenn kell tartani. Az izzasztó likviditáshiány a mintegy két tucat hazai faktorcég konstrukcióival is áthidalható, a bankokénál nem is magasabb áron.
Induló cégnek is, fedezet nélkül
A faktoring ajánlott….
• Megbízható, rendszeres vevőkörű cégeknek, amelyek árujuk, szolgáltatásuk ellenértékét halasztott fizetéssel, jellemzően 30–90 napos határidőre kapják meg;
• Alacsony egyedi értékű árukat, például fogyasztási cikkeket tömegszerűen előállító (nyomda), illetve ilyen típusú szolgáltatásokat (irodatakarítást, karbantartást) nyújtó cégeknek, amelyek teljesítését nem lehet vitatni;
• Gyorsan növekvő cégeknek, amelyek fedezethiány miatt bankok révén nem jutnak hozzá a növekedésükhöz szükséges hitelkerethez;
• Nemrég alakult cégeknek, amelyeknek már jó piacuk (vevőkörük) van, de még nincs megfelelő múltjuk bankhitel felvételéhez;
• Legalább évi 20 millió forint faktoráltatható forgalmú cégeknek;
• Olyan cégeknek, amelyeknél sok számla keletkezik, ám az adósság kezeléséhez és behajtásához (fizetési felszólítási és beszedési rendszerhez) nincs elég adminisztratív erőforrás
A faktoring nem ajánlott…
• Kisszámú, egyedi, nagy értékű árut (turbinákat, jelentősebb szoftvert) előállító cégeknek (szoftverfejlesztők, építő- és szerelőüzemek), amelyek jellemzően részszámlákat küldenek, különleges garanciális kötelezettségeik vannak, vagy a teljesítés igazolása nem mindig egyértelmű;
• Beruházási célú vagy hosszabb futamidejű finanszírozási formát kereső cégeknek;
• Súlyos likviditási problémákkal küszködő, válságkezelésre szoruló cégeknek.
Forrás: Faktorcégek közlései
A bankhitellel szemben faktorelőlegre a vállalatnak nem kell ingatlan- vagy más fedezetet, üzleti terveket mellékelnie. A faktorcég ugyanis elsősorban nem az ő nemfizetési kockázatát vizsgálja meg, hanem a vevőkörét (ez frissen szerződő, új szállító ügyfél esetén sem tart tovább 2-3 hétnél). Ez azt is jelenti, hogy az újonnan induló vállalkozás követelése is gond nélkül faktorálható, ha már vannak megrendelői.
Nem kell aggódnia az ügyfélnek sem: itt nincs szó új adósság vállalásáról, hiszen pusztán egy általa már teljesített áruszállítás ellenértékének beszedése a tét. A visszkereset nélküli, s ezért kicsit drágábbnak számító faktorügyleteknél a szállító akár véglegesen is megszabadulhat a kockázattól: ilyenkor a faktorcég a vevő nemfizetése esetén sem jogosult visszakérni a már átutalt előleget.
Díj és kamat
A faktoring szerződés keretében a cég szállítási volumenéhez illeszkedő finanszírozási keretet (szállítói limitet) kap. E mértékig a faktorcég mindig finanszírozza a követelés befolyásának idejére a vállalatot: a keret az év során rulírozó jelleggel folyamatosan, havi fizetési határidőkkel számolva tehát mondjuk évi nyolcszor-tízszer kimeríthető és visszatölthető. A szállító szabadon dönthet úgy is, hogy nem teljes vevőkörére, csak bizonyos partnerei esetében vesz igénybe faktorálást.
A faktoráló cégek nem egyszerű követelésbehajtók, és – sokak tévhitével ellentétben – nem is lejárt, hanem érvényes, megbízható partnerek közötti szerződésekkel foglalkoznak. Feladatuk részeként viszont naprakészen nyomon követik (az adósokkal folyamatosan kapcsolatot tartva), hogy mikor válnak esedékessé a szállító különböző követelései, adminisztrálják, és a hatóságoknak is bemutatható módon könyvelik azok alakulását.
Munkájukért a faktorházak kétféle fizetséget kérnek: egyszeri, a bruttó számlaösszeg egészére számítva jellemzően 0,5–1,3 százaléknyi faktordíjat, illetve a vevő fizetéséig a megelőlegezett hányadra számított kamatot. Utóbbi mértéke a vevőkörtől függően általában a napi vagy 1–3 havi budapesti bankközi kamatláb (Bubor) és még 4–5 százalék (márciusban így 12–13 százalék körüli) lehet, s ezt persze csak a vevő fizetéséig kell állni.
A díj előre jár, az átutalt előlegből vonja le a faktorcég, a kamatot pedig a maradék átutalásakor tartja vissza. A szállító finanszírozási kiadása így egy hónapra szóló faktoringnál a követelés 1,5–2,5 százaléka lehet, aminek – mint Martinkó Károly, az egyik tekintélyes faktorcégnek számító Akkord VF Vállalkozásfinanszírozási Rt. vezérigazgatója megjegyezte – sokszorosát megkeresheti azzal, hogy e periódus alatt is dolgoztatja pénzét.
A faktoringpiac évi 25–30 százalékos növekedése azt jelzi, hogy sok kisvállalat felismerte a konstrukció előnyeit. Gyarapszik a szolgáltatók köre is: a Budapest Bank február végén jelentette be, hogy belevág az üzletágba, az Erste Bank „zöldmezős” faktorcéget alapít. Más bankok faktorcég fölvásárlásával léptek be a piacra: a CIB 2003 végén szerezte meg a szektor akkor második legnagyobb szereplőjét, a CIB-Faktorra átkeresztelt Áginvest Faktort, a HVB Bank pedig fél éve a piac közel 4 százalékát elfoglaló Koronát vette meg.
Fizet a minisztérium
Elejétől a végéig
A példa kedvéért a Pácoló Rt. 30 napos haladékkal fizető élelmiszerláncoknak szállít füstölt húsárut. A cég összes vevőügyletére 30 millió forintos finanszírozási keretre szerződik a Gyors Faktor Rt.-vel. A következő hússzállítás bruttó számlaértéke egymillió forint. A számlamásolat, teljesítésigazolás benyújtása után a Gyors Faktor Rt. egy nap múlva 790 ezer forintot utal át a Pácoló Rt.-nek (a bruttó számlaérték 80 százaléka, mínusz az 1 milliós számla alapján számított 1 százalék, azaz 10 ezer forint faktordíj). Az adós élelmiszerlánc 30 nap múlva kifizeti a teljes követelést a Gyors Faktor Rt.-nek, amelynek a Pácoló az ügylet elején engedményezte azt. A Gyors Faktor Rt. ezután átutalja a maradék 192 ezer forintot a Pácoló Rt.-nek (a bruttó számlaérték 20 százaléka, mínusz a 30 napja odaadott 800 ezer forintnyi finanszírozás 12 százalékos kamata, ami 1 százalék, azaz 8 ezer forint). A húskészítő cég az 1 milliós követelés döntő részéhez így összesen 18 ezer forintért jutott hozzá azonnal.
Forrás: Akkord VF Vállalkozásfinanszírozási Rt.
A program keretében a GKM a faktorház által felszámított kamat fizetéséhez 5 százaléknyi, de évente legföljebb 3 millió forint összegű támogatást nyújt azoknak az 50 alkalmazottnál kevesebbet foglalkoztató mikro-, kisvállalkozásoknak és egyéni vállalkozóknak, amelyek a programban regisztrált 37 faktorház valamelyikénél vesznek igénybe szolgáltatást. Fontos kikötés, hogy a faktorügylet csak belföldi követelésekre vonatkozhat. A támogatást legföljebb 90 nap lejáratú számlák faktorálásához, illetve az előleg átutalásától számított ugyanekkora periódusig lehet igénybe venni.
A Lánchíd program keretében a részt vevő faktorházak 3 kockázati típusba sorolják be ügyfeleiket, s ez szabja meg az általuk fizetendő kamat mértékét. A legjobb minősítésű kör számára a faktorcégek Bubor plusz 4 százalék kamatot szabnak, így tehát ők a kamattámogatással a Bubornál 1 százalékkal olcsóbb, azaz 7 százalék körül teherrel számolhatnak. A kockázatosabb kör kamata 1 százalékkal magasabb, a harmadik csoportnál pedig nincs kamatplafon (az ügyfélnek viszont természetesen így is jár az állami kamatkiegészítés). A központi költségvetésben a 2005-ös támogatásra elkülönített 600 millió forint több száz faktorügyletre elegendő.
A piac egészét érintő egyetlen rossz hír az, hogy a pénzügyi intézményekre kiszabott rendkívüli központi adó a faktorcégeket is sújtja, noha ezek nem gyűjtenek betétet, s nem részesültek a lakossági lakáshitel-támogatások piacbővítő hatásából sem. Martinkó Károly szerint azonban a többletteher nem növeli meg az ügyfelek kamatait a piacon: a faktorcégek ma még mindig viszonylag ismeretlenek, így inkább az üzleti bizalom, a szolgáltatók elfogadottságának erősítése van napirenden.
