Végrehajtók adósságcsapdájába került a nyugdíjas házaspár

Nyugdíjas olvasónk pórul járt a vejével: több mint 10 évvel ezelőtt tetemes áramdíjtartozást halmozott fel a férfi, amikor már csak ő lakott a közös lakásban. Az összesen 672 ezer forintos tartozást végül a négy tulajnak, olvasónknak, férjének, lányuknak és a vejnek kellett egyenlő, 168 ezer forintos részben kifizetni, amire a bíróság később végrehajtást rendelt el.

Háromszoros levonás után is vontak volna

Innentől cifra a történet, mert bár az asszony nyugdíjából már letiltották a tartozása háromszorosát, 2016-ban még mindig hátralék mutatkozott. És még ezután is újabb összegeket vontak le a számlájáról, illetve újabb letiltást jegyeztek be a nyugdíjára. Végül bírósághoz fordult, de onnan a végrehajtóhoz irányították vissza, mondván, neki kell felvilágosítást adnia. Magyarázat azonban nem érkezett.

Végül benyújtotta a követeléskezelőnek a nyugdíjfolyósító igazolását, amelyen látszott, hogy levonták tőle az összegeket. Erre jelezték, hogy bár a nyilvántartás szerint még mindig tartozása van, de az igazolás alapján az Elmű leállíttatja vele szemben a végrehajtást. Hogy mi lett a pénzzel, amit levontak tőle, ha nem került az áramszolgáltatóhoz? Az asszony állítása szerint a mai napig nem kapott végső elszámolást a végrehajtótól.

Hibás ügyszám, hibás név

Férje egy másik végrehajtóhoz került – az ő ügyében a végrehajtó (vagy a nyugdíjfolyósító?) nem azt az ügyszámot adta meg, ami alapján az áramszolgáltató a beérkező pénzeket le tudta volna könyvelni. Így hiába voltak a letiltások a nyugdíjból, nem apadt a tartozás.

• A Magyar Bírói végrehajtói Kamara (MBVK) megkeresésünkre azt írta, a végrehajtó dolga, az ügy azonosítására szolgáló adatokat megadja a letiltáshoz. Ettől még hibázhatott a nyugdíjfolyósító is.

A bankszámlán pedig azt látták, hogy egy ügyvéd nevére mennek a pénzek az Elmű helyett. Kiderült, hogy ez újabb elírás történt, de biztosították az idős párt, hogy a pénz nem az ügyvéd zsebébe ment, nem azért nem fogyott a hátralék. Miután panaszt tettek, megtörtént a beazonosítás, lekönyvelték az összegeket, és kifutott a tartozás.

Sosincs vége?

Már azt hitték, letudták a tartozást, ám tavaly nyáron a férj nevére, és már jelenlegi ingatlanjukra jelzálogot jegyeztek be a régi ügyben. Hogy miért, arról nem kaptak tájékoztatást.

A kamarától megtudtuk, előfordulhat, hogy bár a főkövetelés már megtérült, az eljárás folytatódhat,

• ha a végrehajtást kérő nem dokumentálta dátum szerint tételesen a megtérülést a végrehajtónak (nem elég bejelenteni, hogy az összeg megtérült),
• a végrehajtó díjai és költségei még nem térültek meg.

Hogy olvasónk férje esetében is erről van-e szó, azt nem sikerült megtudnunk, mert az ő végrehajtója nem reagált megkeresésünkre, az asszonyé a olvasónktól kapott meghatalmazás ellenére sem adott felvilágosítást, az Elmű és ügyvédje pedig adatvédelmi okokra hivatkozva nem nyilatkozott.

Tényleg nem lehet könnyű követni a végrehajtást

A hétköznapi ember számára áttekinthetetlenek a végrehajtási eljárások, nem elég a tájékoztatás, nemigen követhető, kinek mennyi a tartozása, és mi alapján. Ugyanezt panaszolta a családapa, aki ellen lakáshitelük miatt indult végrehajtás:

Anyuról kiderült, hogy prosti, apu meg fizetheti vissza a közös lakáshitelt

Ugyanis csak neki van látható jövedelme. Olvasói történet egy tízmilliós tartozáshoz vezető családi drámáról.

És a nyugdíjas nő, aki veje telefontartozását volt kénytelen kifizetni:

Megduplázódott a nyugdíjas adóssága, hiába fizetett

Már másfélszer annyit befizetett, mint amennyivel eredetileg tartozott, de az adósság fele még mindig megvan.

Rákérdeztünk a kamaránál, milyen rendszerességgel kell elszámolást küldeni az adósnak. Azt írták, hogy amikor egy végrehajtás lezárul, akkor kell hogy készüljön elszámolás, amit „díjjegyzéknek” hívnak. Ebben fel kell tüntetni többek között

• a végrehajtási ügy értéket ( főkövetelés),
• a végrehajtás során befolyt összegeket, és a behajtási jutalék alapját,
• a végrehajtási költségeket és díjakat,
• és tájékoztatást arról, hogyan lehet a díjjegyzék miatt végrehajtási kifogást tenni.

Ha pedig az eljárás befejezése előtt számol el költséget a végrehajtó, részdíjjegyzéket kell kiállítania. Ha letiltásról van szó, akkor (az adminisztráció csökkentése jegyében) csak az összesen 50 ezer forintot elérő végrehajtási költségekről kell részdíjjegyzéket készíteni.

Ezek szerint

• ha csak 50 ezer forint alatti költségek vannak letiltva, akkor az adós nem kap részdíjjegyzéket.
• És a részdíjjegyzék célja nem az, hogy az adós tudja mennyivel tartozik, hanem hogy a végrehajtó a nála felmerült költségekről tájékoztasson.

Vajon nem lehetne megoldani, hogy a bankhoz hasonlóan a végrehajtó is küldjön elszámolást, legalább évente egyszer, és annak lehetőleg az is legyen a neve, hogy „elszámolás”, hogy az adós is követni tudja, hol tart a tartozás és a költségek megfizetésével?

Olvasónk részdíjjegyzéket és „pénzügyi elszámolást” kapott, illetve „esedékes tartozás-összesítőt”, de ezeken nem egyforma tételek szerepeltek (sem megnevezésben, sem összegszerűen), így nem könnyítették meg az eligazodást.

Nem baj, hogy ugyanaz az ügy, a behajtott összeg lehet eltérő

Az is különös, hogy bár az eredeti végrehajtási összeg egyforma volt az idős házaspárnál, a nőtől 550 ezer forint feletti összeget vontak le, míg a férjétől alig több mint 300 ezer forintot. Az asszony kérdését azzal hárította a követeléskezelő, hogy egy másik alperes befizetései nem befolyásolják az ő fizetendőit.

Az asszony most attól tart, beteg férjénél sem áll meg a letiltás 300 ezer forintnál, hanem tőle is 550 ezret, vagy netán még nagyobb összeget hajtanának be.