Mint arról beszámoltunk, a Belügyminisztériumban készül egy rendelet, amely több ponton plusz adminisztrációs terheket róna a fúrt kutak kivitelezési, üzemeltetési és fennmaradási engedélyeztetésére. Olvasóinkban felvetődött, hogy mindez egy új adó előszobája lenne, ezért megkérdeztük az illetékes Belügyminisztériumot (BM), illetve a WWF környezetvédelmi szervezetet, hogy mivel indokolható a javaslat.
Nem kell fizetni
A BM azt írta, hogy az előterjesztés nem új, hanem a jelenleg hatályos szabályozás kisebb mértékű módosításának, pontosításának kell tekinteni, amivel az adminisztrációs és a pénzügyi teher csökken. Például a települési önkormányzat jegyzőjének hatáskörébe tartozó kutak esetében a jövőben nem kell beszerezni a vízügyi igazgatóságok vagyonkezelői hozzájárulását, írták.
Arra a kérdésre, hogy a Belügyminisztérium tervezi-e többletdíj vagy egyéb fizetési kötelezettség bevezetését a magánszemélyek által fúrt kutak engedélyezéséhez, vagy a már meglévő kutak üzemeltetéséhez és fennmaradási engedélyéhez
A minisztériumnak egyelőre nincs információja arról, mikor lép életbe a szabályozás.
Mégiscsak kell fizetni
Árnyalja azonban a képet, ami hétfőn a Parlamentben elhangzott. A szocialista Gőgős Zoltán azonnali kérdésében arról beszélt, hogy felesleges ez a szigorúság. Elég lenne, ha mindenki, aki használ, bejelentené a kút létét, a hatóságok pedig eldönthetnék, hogy ezek közül melyeket kell ellenőrizni.
A válaszadó Pogácsás Tibor belügyi államtitkár azt felelte, hogy az ellenzék felelősségre vonhatja a kormányt, ha úgy érzi, hogy nem tesznek meg mindent az ivóvízkészletek megőrzéséért. Most pedig azt próbálják negatív színben feltüntetni, hogy a már meglévő vízkivételi helyeket egy
Eszméletlen pazarlás folyik
Márpedig a kutak legalizálása, a vízkivétel mérése, szabályozása hosszú távon az ország érdeke. A klímaváltozással járó szélsőséges időjárási jelenségeket már most a bőrünkön érezzük, a jövőben egyre gyakoribb és hosszabb aszályos időszakokra kell felkészülnünk. A vízhasználat a legkevésbé sem magánügy – Gruber Tamást, a WWF Magyarország szakértőjét kérdeztük.
A vízkivétel indoka szinte mindig az öntözési vízigény, a legrosszabb a helyzet az Alföldön, elsősorban a Duna-Tisza közén, ahol a talajvíz szintje az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent. A vízhasználat olyan mértékű volt, hogy már nemcsak a talajvíz kitermelése, hanem a vízzáró réteg alatti vízkészletek felhasználása zajlik.
A felszín alatti vízkészletek megfelelő kezelése megkívánja, hogy pontos ismeretek legyenek a kitermelt víz mennyiségéről, ne legyenek illegálisan fúrt kutak, megfelelő árpolitika szabályozza a felhasználást – mondja a szakértő. A fenntartható megoldás további fontos összetevője, hogy a lakosság tájékozott legyen, milyen problémával állunk szemben a felszín alatti vízkészletek túlzott használata esetén, és a felhasználók belássák, hogy ez számukra is hátrányt jelent – teszi hozzá.
Vízminőség 50 ezerért
Az ivóvíz – és nem az öntözés – miatt fúrt kutak szabályozásához már korábban hozzányúlt a kormány. Mint írtuk, tavaly június 15-től megváltoztak az ivóvízfogyasztás céljára szolgáló kutak létesítésének, fenntartásának szabályai.
Engedély eddig is kellett (volna) a kutak engedélyeztetéséhez a jegyzőtől (évi 500 köbméter vízkivételig, felette a vízügyi hatóság az illetékes), de június közepétől kifejezetten az ivóvíz háztartási igényének kielégítését szolgáló kutak bejelentési kötelezettségét is nevesíti a vonatkozó kormányrendelet. Ezzel párhuzamosan pedig előírták a vízminőség-vizsgálatot is, amely
