A nagy számok törvénye alapján érdemes rengeteg helyre beadni az önéletrajzunkat, ha állást keresünk. Egy állás elnyeréséig legalább 15 interjún részt vesz valaki, és hogy ennyi helyre behívják, 100-150 pályázatot el kell küldenie. Minél több helyre pályázik a jelentkező, annál valószínűbb, hogy sikerül megcsípnie egy munkát – mondta az FN24-nek Juhos Andrea, a DBM Magyarország ügyvezetője.
Tapasztalat nélkül nem megy?
A munkaerőpiac manapság a tapasztalatot követeli meg a jelentkezőktől, dokumentálható szakmai múlttal kell rendelkezni ahhoz, hogy valahol szóba álljanak velünk. A DBM karrier-tanácsadója szerint olyan álláshelyre szinte teljesen fölösleges pályázni, amelyhez sem képzettsége, sem gyakorlata nincs a delikvensnek. Ám az megjátszható, hogy a korábbi munkahelyeinken végzett feladatok közül előhúzunk egy olyat, amely ott nem szorosan kapcsolódott a munkakörünkhöz, ám a megpályázott állás ezt a tudást kívánja meg tőlünk.
Érdemes a pályázónak „kitalálnia magát”: ehhez nem kell más, csak nyugodtan leülni (akár egy jó baráttal, akár egy szakemberrel), és elgondolkodni azon, mik azok a képességek, készségek, amelyekkel rendelkezem, ezek milyen munkákra tesznek engem alkalmassá – vélekedett Juhos Andrea. Ugyanis senki nem annyira szakbarbár a munkahelyén, hogy csak egyetlen szűk területhez ért. Ha például valaki újságíró volt, akkor egy másféle, szintén jó kommunikációs készséget kívánó pozíciót is találhat, vagy épp megpróbálhat munkát keresni azon a szakterületen, amelyről írni szokott. Egy nyelveket beszélő (bármilyen) szakember pedig, ha nem talál a végzettségének megfelelő állást, akkor akár a nyelvtudásával is „kufárkodhat”: dolgozhat tolmácsként, vállalhat fordítást, amíg nem sikerül újra a szakmájában elhelyezkednie.
Minden céghez új önéletrajzot kell készíteni, az adott pozícióra szabni azt a képet, amit ez a dokumentum mutat rólunk. Meg kell figyelni, hogy milyen követelményeknek kell megfelelni a jelentkezőknek, és a saját CV-nket ennek alapján készítsük el. Juhos Andrea szerint akkor is érdemes megpályázni egy állást, ha például az előnyt jelentő dolgok – például saját kocsi vagy jogosítvány – nincsenek a birtokunkban.
Veszélyes a totális váltás
A járt vagy a járatlan úton induljuk el? A legfontosabb meghatározni, hogy mi motivál bennünket a munkában, és őszintén be kell vallanunk magunknak, hogy mihez értünk. Fontos az is, hogy tudjuk, hogyan látnak minket mások. Önmagunk eladása nélkül nem tudunk újra állást találni, hangsúlyozni kell azt, amiben jobbak vagyunk a versenytársainknál, a többi álláskeresőnél – írja Herczku Mónika, a Profession.hu karrier-tanácsadója az Elbocsátottak? Állj fel, és kezdj új életet! című könyvében.
Az, aki totális váltást tervez, először gondolkodjon el azon, hogy mit tudna csinálni, mihez lenne kedve. Minél nagyobb a távolság a korábbi és a vágyott munkakör között, annál nehezebb lesz ez a feladat. Aki tanárként dolgozott évekig, nehezen tud átmenni egy bankba dolgozni, ha nincs olyan ismerőse, aki hinne abban, hogy meg fogja tudni csinálni, valóban alkalmas a feladatra – tette hozzá Juhos Andrea. Egy „utcáról beeső” jelentkező esetében ez a bizalom hiányzik. A publikus álláshirdetésekre egyébként is több száz jelentkező adja be az önéletrajzát, és azok közül biztosan azokat fogják behívni interjúra, akiknek minden képzettségük, gyakorlatuk, szakmai múltjuk megvan.
A DBM ügyvezetőjének van egy olyan partnere, aki most tervez állásváltást, de a szakember szerint ez nagyon nehéz lesz számára. Az illető orvosnak tanult, de nem tette le a szakvizsgát, és egy gyógyszercégnél dolgozott másfél évtizedig. Most szeretne újra az egészségügyben elhelyezkedni, ám ekkora kihagyás után szinte lehetetlen, hogy munkát kapjon. A tapasztalat megszerzése és a tudásának a felfrissítése csak úgy lehetséges, hogy újra beül az iskolapadba.