Pintér Sándor belügyminiszter hétfőn törvényjavaslatot nyújtott be, mellyel több ponton megnyirbálná az egészségügy és a betegek érdekében nyomásgyakorlásba kezdő Magyar Orvosi Kamara (MOK) eddigi jogosítványait. A törvényjavaslatot Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes javaslatára kivételes eljárásban tárgyalják, azaz már február 28-án el is fogadhatják, hogy március 1-jén hatályba lépjen. Ezzel
- megszüntetnék a kötelező kamarai tagságot, amivel feltehetően megfosztanák a kamarát bevételei egy részétől. A magánnyugdíjpénztárak kivéreztetéséhez hasonlóan: amelyik orvos 30 napon belül nem jelzi, hogy tag szeretne maradni, annak automatikusan megszűnne a tagsága. Arra is van lehetőség, hogy az orvos nyilatkozzon, ki akar lépni. Mindkét esetben időarányosan vissza kell térítenie a kamarának a fennmaradó időszakra eső idei kamarai tagdíjat.
- Az etikai ügyeket kivennék a kamara kezéből, az új etikai szabályokat a kormány szabná meg, az ügyeket pedig az Egészségügyi Tudományos Tanács (ETT) bírálná el.
- Az orvosokat érintő továbbképzések minősítésében és véleményezésében a MOK helyett az egészségügyért és a felsőoktatásért felelős miniszter által kijelölt szerv járna el.
A törvényjavaslat indoklásából nyilvánvaló, hogy a kormány meg akarja leckéztetni a MOK-ot, hiszen ezt írják: „Az emberek egészségügyi ellátásához való joga alkotmányos alapjog, amit veszélybe sodor a Magyar Orvosi Kamara azzal, hogy hatalmával visszaélve nyomást gyakorol az orvosokra, fenyegeti őket. Mindez elvtelen és elfogadhatatlan… Az Etikai Kódex alapján nem kifogásolható, ha az orvos erkölcsi meggyőződése miatt, vagy a betegellátás érdekében a Kamara felszólítása ellenére nem vesz részt közfeladatot ellehetetlenítő akcióban. Az akciótól való távolmaradás sem minősülhet tehát etikai vétségnek.”
A február 25-i Kormányinfón Gulyás Gergely is hasonlóan fogalmazott, amikor azt mondta, elvtelen, tűrhetetlen és elfogadhatatlan, amikor orvosokat fenyegetnek, ezzel a kamara visszaél hatalmával. A történtek előzménye, hogy a MOK etikai eljárást indított egy háziorvos ellen, aki tájékoztatót tartott az új ügyeleti rendszerről. A MOK azonban cáfolta, hogy bárkit fenyegetnének, kijelentették, a magyar orvosok nyomásgyakorló akciójában minden kolléga önkéntesen vesz részt, illetve a Magyar Orvosi Kamara egyetlen háziorvos ellen sem indított és nem indít etikai eljárást azért, mert aláírja az ügyeleti szerződést.
A MOK-ról szóló törvény első mondata így szól: „Az Országgyűlés – hazánk hagyományait és az európai fejlett demokráciák gyakorlatát követve – elismeri az orvosi hivatás gyakorlóinak jogát a szakmai önkormányzathoz.”
De hogyan létesülnek a szakmai kamarák, mitől függ, hogy kötelező-e a tagság? Előfordult-e már, hogy a kormány eltörölte a kötelező tagságot, és hogy az etikai ügyeket elvette egy kamarától? A Magyar Szakmai Kamarák Szövetsége (MSZKSZ) főtitkárát, dr. Gáts Andrea ügyvédet, szabályozási szakjogászt kérdeztük.
Nincs kőbe vésve a kötelező kamarai tagság
Ahhoz, hogy támogatható legyen egy szakmai kamara létrehozását elrendelő törvény, az alábbi négy feltételnek kell teljesülni:
- a szakmai kamara létrehozása közvetve sem jelenti az egyesüléshez való alkotmányos alapjog korlátozását;
- a tagok által gyakorolt hivatás hagyományos szabad foglalkozásnak minősül, és olyan speciális bizalmi viszonyt testesít meg, amely közvetlen kihatással van az állampolgárok személyi és vagyoni biztonságára;
- a szakmai kamara a tagságához, tagsága által végzett tevékenységhez kapcsolódó közfeladat ellátására jön létre, és ezen közfeladatok köre pontosan meghatározott;
- a szakmai kamara létrehozása a közkiadások közvetlen vagy közvetett csökkenésével jár.
Azt azonban nem szabályozzák, mitől függ, hogy kötelező-e a kamarai tagság, vagy nem. Jelenleg 15 szakmai kamara létezik Magyarországon, közülük egyedül a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamarában nem kötelező a tagság, de korábban az volt. Plusz van két gazdasági kamara, a Magyar Agrárkamara, ahol kötelező a tagság, és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, ahol regisztrációs kötelezettség van, és évi 5000 forint kötelező kamarai hozzájárulás.
Az összes kamara köztestület. A kamaráknak három fő feladatuk van, az érdekképviselet, a saját önigazgatás fenntartása (saját bevételből, hogy ne állami pénzből kelljen finanszírozni), és a közfeladat ellátása (a MOK-nál az orvosok bejegyzése, névjegyzékek fenntartása, fegyelmi ügyek kivizsgálása, tájékoztatás, továbbképzés, stb.). A szakjogász véleménye szerint akkor működik jól egy kamara, amikor ez a három feladat egyensúlyban van, és kvázi önmagát működteti az adott szakma, nem terheli az állami költségvetést, maximum az átvett közfeladatokkal arányosan, ugyanakkor törvényi keretek közt képviseli a tagság érdekeit. Ennek során azonban kizárólag szakmapolitikai érvek mentén, ehhez szükséges diplomáciával kell eljárni, és biztosítani kell az országos köztestület napi politikától és pártpolitikától független működését.
Visszatekintve az derül ki, hogy az elmúlt száz évben mindig az aktuális kormány határozta meg, hogy az egyes szakmáknak volt-e önigazgatásuk (kamarájuk), vagy pedig az állami apparátus részeként tekintettek rájuk. 1945 után például még a legrégebbi kamara, az ügyvédi sem létezhetett hivatalosan. A rendszerváltás, vagyis 1990 után szép sorban megalakultak újra a kamarák. Ami az egészségügyi területet érinti, az orvosi, a gyógyszerészi és a szakdolgozói kamara szabályozását 2006-tól egy közös törvényben rögzítették a korábbi három helyett.
Szocialista mintát követ a Fidesz a kötelező MOK-tagság eltörlésével
Nem ez az első alkalom egyébként, hogy a mindenkori kormány úgy dönt, eltörli az orvosi kamara kötelező tagságát. 2006-ban a szocialista, szabad demokrata kormány is erre az álláspontra jutott. Eltörölte a Magyar Orvosi Kamara kötelező tagságát, hasonló okból, mint most – emlékeztetett Gáts Andrea. Akkor is holtpontra jutott a kormány és a kamara vezetése közötti tárgyalás, és szintén a kötelező kamarai tagság eltörlésével és az etikai ügyek elvételével próbálták megoldani a helyzetet. A kötelező tagság csak 2011-től állt vissza.
Fontos, hogy
Ha a parlament rábólint a tervezetre, a folyamatban lévő etikai ügyeket is át kell adnia a MOK-nak, azokat nem zárhatják le, a törvény pedig azonnal felfüggeszti az elbírálást, amíg a kormány ki nem dolgozza az új etikai szabályzatot. Amikor az állam visszaveszi saját hatáskörébe azt, amit a tagdíjakból megoldanak a kamarák (évi mintegy 700 fegyelmi ügy van a MOK előtt), akkor az állami eljárásban a fegyelmi ügyek igen hosszadalmasra nyúlhatnak – tette hozzá, utalva arra, hogy mit tapasztalhatnak az orvosukra panaszt tevő állampolgárok az intézkedés mellékhatásaként.
Súlyos következmény
Hogy hány orvos lép majd ki a kamarából, és hányan rekesztődnek ki amiatt, hogy nem nyilatkoznak a tagság megtartása mellett, azt nem tudni. 2006-ban – Gáts Andrea tudomása szerint – jelentős számban maradt meg a tagság. Pár évig tartott az önkéntes tagság időszaka, és nem volt könnyű visszahozni a kötelező tagságot.
Szakjogászként sajnálatosnak tartja, hogy ahelyett, hogy a felek a tárgyalóasztalnál találtak volna megoldást, ismét a kamarai szabályozás került górcső alá. Úgy véli, mindkét fél kicsit túlreagálta az ügyet, és az érdekképviseleti tevékenység előtérbe kerülése miatt lépett a jogalkotó. Hiszen ha nincs kötelező tagság, akkor a teljes szakmát már a kamarai vélemény sem képviselheti. Nyilván ez az egyszerűbb, gyorsabb jogalkotói megoldás, de azonnal jelentkező adminisztratív terhet jelent az állam számára, hiszen az érintett orvosok mentesülnek a kamarai tagdíj megfizetése alól, a velük kapcsolatos feladatellátás egy részét azonban az állami költségvetésből kell majd megoldani.
A kamarák történetét tekintve időnként voltak szakmapolitikai nézeteltérések, de eddig a tárgyalás volt a fő elv a kamarák részéről a mindenkori kormányzatokkal.
Egy a rendszerváltás óta felépített demokratikus vívmány került veszélybe, és ez bármelyik kamaránál előfordulhat, hasonló esetben.
A szakjogász úgy véli, ahogy 2006 után is visszarendeződés történt, most is számítani lehet arra, hogy az orvosi szakma valamikor visszakapja önigazgatását.
