A pihenésre vágyó debreceniek csalódottan fordultak vissza idén nyáron a Vekeri-tótól, amelynek vize elpárolgott a rekkenő hőségben. A strandélmény elmaradt, de a tó és környéke vízállásának értelmezhetetlensége a debreceni ipar számára is felér egy katasztrófával. A napokban erősítették meg hivatalosan a hírt, amely szerint a kínai akkumulátorgyár, a Contemporary Amperex Technology Co. Limited (CATL) a város déli gazdasági övezetében valósítja meg minden idők egyik legdrágább, jelen állás szerint 3000 milliárd forint értékű beruházását. A járműiparnak ez a csúcstechnológiára épülő szegmense nagy lehetőségeket kínál Debrecen számára, ugyanakkor a gyártás elengedhetetlen kelléke a víz, miközben az energia-felhasználása is próbára teszi a környezetet.
Pedig nélkülözhetetlen, hogy az ipari szükségletek kielégítésére igénybe vegyék a Debrecen környéki vízkészletet. A kiszáradt medrek egyre gyakoribb látvánnyá válnak a helybeliek szerint, ezért a beruházónak muszáj lesz megfelelő vízbázist találnia a város vezetésével egyetemben a termelés fenntartásához.
Számítások szerint óránként 1000 köbméter vizet szív fel egy 800–1000 megawatt teljesítményű akkumulátorgyár – Palkovics László technológiai és ipari miniszter is ezekről az értékekről beszélt májusi parlamenti meghallgatásán. Nem vitatta, hogy ez jelentős terhet rak a természeti erőforrásokra, ezért gondolkodni kell a vízfelhasználás csökkentésének módozatain, de a szavaiból az derült ki, hogy az ipari szükségletek felülírják a környezetvédelmi szempontokat.
„Sajnos, az akkumulátorok jelen pillanatban igénylik azt a mennyiségű energiát, amit mondtam, tehát egy 100 gigawattórányi akkumulátorkapacitást előállítani képes gyárnak olyan 700–800 megawatt között van a folyamatos kapacitásigénye. Csak hogy a 800 megawattos számot észleljük: a BMW-gyárnak közel 80 megawatt nagyjából Debrecenben, egy akkumulátorgyárnak ott a környékén mondjuk 800 megawatt. A frissvízigény 1000 köbméter/óra, és egyébként utána ennek a tisztítása és a visszaforgatása egy következő igényt jelent. Itt pont az iváncsai, illetve a komáromi, gödi gyárak kapcsán ezen tevékenykedünk, hogy hogyan tudjuk ezeket a szinteket csökkenteni úgy, hogy újra használjuk. Sajnos, az a probléma, hogy a technológiai víz az frissvíz kell legyen, tehát ott a tisztított víz nem alkalmas, mert az nem jó minőségű erre. Ez az ára annak, hogy Magyarország viszont ilyen értelemben az akkumulátorgyártás területén egy önálló nagyhatalom lesz, és egyébként stratégiai szempontból nekünk van akkumulátorunk, másoknak meg nincs. Tehát ez átrendezi az ökoszisztémát egyébként” – tette egyértelművé a fenntartható fejlődés bizottság előtt.
Bod Péter Ákos volt jegybankelnök, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora egy szakmai körökben keringő elemzésből idéz, mely szerint Debrecenben nem lehet ekkora mennyiséget kivenni a talajból. Lassan már a kis helyi fúrt kutakból is képtelenség kellő mennyiségű vizet felhozni a kiskertekben, annyira kevés a víz a környéken. Ha beindul a gyártás, akkor félő, hogy sok méterrel süllyed tovább a talajvízbázis.
Nem osztja ugyanakkor ezeket az aggodalmakat a városvezetés. Az augusztusi közgyűlésen számos kérdést kapott a beruházással kapcsolatban a fideszes polgármester, Papp László, akit az ellenzéki képviselők főleg a várható környezeti hatásokról kérdeztek.
A polgármester azzal érvelt, hogy még akkor sem érnék el azt a vízmennyiséget, amit a város a nyolcvanas években elfogyasztott, ha a város összes iparterülete megtelne – számolt be a közgyűlésen elhangzottakról a dehir.hu. Akkoriban a város vízfelhasználása megközelítette a napi 90 ezer köbmétert, míg most 40 ezer köbméter a fogyasztás. Ha szükség lenne rá, akkor akár napi 100 ezer köbmétert is elbírna a kapacitás – tette hozzá. Mindazonáltal elismerte, hogy érdemes lenne a városban lehulló csapadékot tározókban felfogni az újrahasznosítás érdekében. A képviselők közül többen viszont arra figyelmeztettek, hogy a klímaváltozás éppen a vízkészletek gyorsuló apadását idézi elő, ezért nem érdemes kiindulni a negyven évvel ezelőtti állapotokból.
Éppenséggel működik olyan akkumulátorgyár Magyarországon, ahol jól modellezhetők a környezeti hatások. A Samsung gödi gyáráról van szó, ahol szintén kritikus kérdéssé vált a vízfelhasználás, illetve a termelésből adódó ártalmas anyagok semlegesítése. A telep bővítése tovább növeli a gyártás vízigényét, az Átlátszó írt arról, hogy napi 27 ezer köbméter ipari és ivóvíz szállítására alkalmas vezeték épül ki a gödi különleges gazdasági övezetben. Ez egy Kecskemét nagyságú város vízfogyasztásával ér fel. A 27 ezer köbméter egyébként jóval több, mint amennyit a Samsung SDI a három évvel ezelőtti környezeti jelentésében feltüntetett: abban 2019-re évi 377,7 ezer köbméter vízhasználatot szerepeltettek, ami napi átlagban 1000 köbméternek felel meg.
Visszatérve a szakértői elemzésekre, azokban az energia-felhasználásról is kritikusan fogalmaznak. Számítások szerint 1 kilowattóra energia-tárolókapacitás előállításához 41,5 kilowattóra energia szükséges. Évi 100 gigawattóra kapacitás előállításához tehát 4150 gigawattóra energiára lenne szükség, amit egy 500 megawatt teljesítményű erőmű tudna biztosítani. Ennyi áramot állítanak elő egyenként a paksi reaktorblokkok. Paks bekapcsolása a debreceni ipari térség ellátásába akár kézenfekvő is lehetne, ám az új blokkok biztos nem fognak szolgálatba állni három év múlva, amikorra Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szerint el kell indulnia a gyártásnak a CATL üzemében (a paksi bővítés jelenlegi határideje 2030). A jelenleg működő blokkok által termelt áramot pedig a globális energiaválság közepette az ország alapellátásának az importnál olcsóbb biztosítására kell fordítani, újabb, méretes ipari igények kiszolgálása nem nagyon jöhet szóba rövid távon.
A környezetvédelmin túl gazdaságossági aggályok is felvetődtek a projekttel szemben. Az említett szakértői kör nem osztja az optimizmust, ami a beruházás GDP-re és foglalkoztatásra gyakorolt hatását emeli ki. Úgy kalkulálnak, hogy
Abból kiindulva, hogy a gépek, berendezések Kínából érkeznek majd – ilyen teljesítményű és precizitású gépek előállítására a magyar ipar ugyanis nem alkalmas –, 10–15 év alatt amortizálódnak, és vélhetően a profit sem fog sokáig melegedni a debreceni „páncélszekrényekben” (a német tulajdonban lévő itthoni autógyártók is ezermilliárdos nagyságrendben talicskázzák haza a nyereséget). Végső soron, ami itt marad, az a munkabérekre visszavezethető fogyasztás, az abban megfizetett áfa – már ha a nagy számban várható vendégmunkások itt költik el a keresetüket. Ennek nagyságrendjét évi 50 milliárd forintra teszi az elemzés, így jön ki, hogy a gyár működését, pontosabban az első öt évet a magyar állam fedezi a 250 milliárdra becsült hozzájárulásával.
Arról korábbi cikkünkben írtunk, hogy a beruházás nem hagyja érintetlenül a külkereskedelmi egyenlegünket sem, hiszen a gyár felépítése, berendezése a csúcstechnológia miatt erősen importigényes, míg az évek múlva elinduló termelés az exportnak adhat lökést. Van azonban még egy vetülete a befektetésnek, ez pedig a tőkebeáramlás, amely valamilyen formában az ország devizatartalékát bővítheti. Hiszen a befektető nem forintot hoz be, az itteni munkálatokhoz viszont szüksége lesz a hazai fizetőeszközre, vagyis devizát kell forintra konvertálnia. A Magyar Nemzeti Banknál őrzött devizatartalék mintegy 37 milliárd euró volt az első negyedév végén, a debreceni projekt 7,34 milliárd eurós, így érdemben tudná emelni a tartalékokat. Ezt a stabilitást – ami azzal járna, hogy a tartalék a jelenleginél hosszabb távon tudná fedezni az ország külföld felé fennálló rövid távú adósságát, illetve az importot – pedig honorálnák az említett (mostanában a határértékükön mozgó) mutatókat árgus szemmel figyelő nemzetközi piacok, javulhatna Magyarország megítélése.
Az MNB-t is megkerestük azzal, hogy milyen hatása lehet a kínai befektetésnek a devizatartalékra. Tájékoztatásuk szerint
egy új gyár építésével járó külföldi beruházás jellemzően az FDI-beáramlás (közvetlen külföldi tőkebefektetések – a szerk.) növekedésével szokott járni – azonban ritkán, de az is előfordult, hogy a beruházás finanszírozása a működőtőke mellett részben külföldi banki hitelfelvétellel is történt. Piaci szereplők devizapiaci tranzakciói nincsenek közvetlen hatással az ország devizatartalékára. Azonban a beruházás jövőbeli lefutásától függően, a devizakínálat számottevő növelésével a jegybank rendszeres devizaswap ügyleteinél jelentkező devizatartalék iránti igényt nagy mértékben befolyásolhatja, és ezen keresztül nagyobb devizatartalék kialakulásával járhat.
Vagyis a jegybank szerint áttételesen, a bankpiacra ömlő devizát a swap-rendszeren keresztül felszívva valóban duzzadhat a devizatartalék, de ez nem egy lépésben, hanem időben elnyúlva következhet be. Bod Péter Ákosnak azért vannak kétségei, szerinte a gyár berendezését, gépeit külföldről fogja behozni a CATL, ezért érdemi devizamozgás nem várható ettől a beruházástól idehaza.
Kiemelt képünkön Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter beszédet mond a CATL vállalat és Debrecen város közötti megállapodás aláírási ceremóniáján a debreceni Kölcsey Központban 2022. szeptember 5-én.
