Gazdaság

Jönnek a robotok, elveszik a munkád

Az sajnos biztos, hogy lesznek vesztesei az új ipari forradalomnak. Minden azon múlik, sikerül-e átképezni a gyári munkásokat totálisan új munkakörökre. Aki nem tud alkalmazkodni, az a németeknél is kihullik a munka világából. Jönnek a robotok.

Új világ köszönt majd ránk az ipari termelés új forradalmával, amit a németek Ipar 4.0-nak hívnak – írtunk róla hétfői cikkünkben. Egy olyan újfajta termelési mód jön létre, amit kiberfizikai rendszerek irányítanak, gyakorlatilag összekötve az embert a géppel, a digitális világot a fizikaival. Az új üzemekben nem rostokolnak majd ezrek a futószalagok mellett, hogy ugyanazt a hegesztést végezzék el vagy ugyanazt az anyacsavart tekerjék a helyére ezredszer is.

Robotok végzik majd a pepecselős munkát helyettük, és a főnök helyett is sokszor egy algoritmus fog dönteni arról, mennyire kell kenni a gépeket, mikor kell őket javítani, miből mennyit kell gyártani. Szóval elsőre úgy tűnik, nem is kell többé ember a gyárba.

Ennek jártunk utána Németországban, ahol bődületes ütemben pörgetik az Ipar 4.0-t, az állam és a vállalati szektor is eurótízmilliókat invesztál a kutatásába, fejlesztésébe, de közben a szemük előtt van a kulcskérdés: mi lesz az állásokkal?

Mi lesz veled, munkásosztály?

Ansgar Baums, a német Hans Böckler Alapítvány jövőbeli munkával foglalkozó bizottságának tagja szerint csökken majd az állások száma a gyáriparban a fejlett államokban, főleg a munkaigényes területeken. Szerinte Donald Trump amerikai elnök butaságot beszél, amikor a kereskedelmi megállapodásokat ekézi, hogy azok veszélyeztetik az amerikai állásokat, pedig az automatizáció teszi. A német cégeknél is az lesz a trend, hogy a hatékonyságot helyezik előtérbe, nem a munkahelyeket (bár pont az egyik mamut, a BMW mutat ellenpéldát, ld. lejjebb).

A munkások új feladatai részben visszalépést jelentenek majd, a gépek karbantartóivá válnak, viszont sokuk felfelé ugorhat egy féltudományos állásba. Ezt a duális képzésnek kell majd segítenie, azaz hogy a cégek és az állam közösen képezzenek hasznos munkaerőt (ez Magyarországon az utóbbi években jött divatba). Nem is az egyetemisták a veszélyeztetettek, hanem a régóta a gyáripar középszintjén dolgozó alkalmazottak – mondta Baums.

Hát akkor adózzon a robot is!

Egy PWC-felmérésre hivatkozva a Párbeszéd dobta be először azt az ötletet, ami a világ más részein is felbukkant már: ha az élőerőt megadóztatják, akkor adóztassák meg a robotokat is. A párt idézte Varga Mihály nemzetgazdasági minisztert is, aki szerint a hazai állások tizede, akár 400 ezer munkahely is az automatizáció áldozatául eshet. A Párbeszéd szerint a nonstop dolgozó robotok adómentesek, ezért is lenne szükséges uniós szintű robotadó bevezetésére. Ezzel az az egy probléma van – ahogy Németországban is elmondták –, hogy a Párbeszéd megoldása elfelejti a globalizációt: ha egy ország, vagy akár gazdasági térség megadóztatná a robotokat, a termelés hamar odébbállna kedvező adófeltételű államokba. Tehát már nem az olcsó munkaerővel lehetne elszívni gyárakat, hanem az automatizáció adómentességével. Így a robotadó ötlete is eleve elvetélt (bár Dél-Korea valami hasonlóval próbálkozik). Érdekesség, hogy a PWC tanulmánya azt ajánlja a döntéshozóknak, hogy a kérdést máshogy közelítsék meg: ne a munkahelyeket, hanem az embereket védjék. Ebbe az irányba mutat a Finnországban már kísérlet alatt álló személyi alapjövedelem is.

Már 1 millió embert alkalmaz a német ICT-ágazat, amivel globálisan az ötödikek – mondta Alexander Tettenborn, a német Gazdasági és Energiaügyi Szövetségi Minisztérium digitális technológiafejlesztési részlegének vezetője. A németek szerinte jól járhatnak a digitalizációval, mert hazatelepülhetnek a termelőegységek, miután nem lesz szükség más országok olcsó munkaerejére. Ellenirányú mozgásra is számítani kell: amit ma 10 német mérnök elvégez, a jövőben 3 is meg fogja tudni csinálni. Mindeközben Tettenborn szerint milliós nagyságrendben vannak betöltetlen állások az országban.

A BMW 7-es szériájának motorját szerelik össze Jakartában, Indonéziában. Dasril Roszandi / Anadolu Agency

Hasonlókat mondott Christina Schwarzer CDU-s szövetségi képviselő, a Digitális Agenda parlamenti bizottság tagja, aki szerint a munkahelyvesztés benne van a pakliban. De ő is egyetért abban, hogy új, igaz, másfajta munkahelyek is létrejönnek majd.

Egy asztalnál a burzsoázia és a proletariátus

Egy berlini panelbeszélgetésen egy asztalhoz ült Hans-Christian Crueger, a Német Munkáltatói Szövetségek Konföderációjának (BDA) és Wolfgang Lutterbach, a Német Szakszervezeti Föderációnak (DGB) a képviseletében, és udvariasan cívódtak azon, mi lesz az álláshelyekkel. Crueger elmondta, a digitalizáció nem a jövő, hanem a jelen, a munkavállalók kátharmadának már valamennyire digitalizált a munkája. Crueger szerint egy Társadalom 4.0-ra van szükség jobb oktatással, az segíthet az állások megőrzésében a továbbképzéssel.

Vörös vonalakat kell húzni a munkakörülmények, munkások jogai köré

– kontrázott Lutterbach. A szakszervezeti vezető szerint minden országra más minta igaz, a más fejlődési pálya másféle gazdasági szerkezetet eredményez, másféle állások lehetnek veszélyben. Abban egyetértett Cruegerrel, hogy a választások miatt a kérdés a pártok célkeresztjébe került. A szakszervezetek érdekérvényesítési ereje közben csökken, Németországban már csak 6,2 millió tagot számlálnak. Mindenesetre a szabályozás nem igazán tudja követni a technológia fejlődését, pedig lenne mit.

Lutterbach szerint nem jó irány a munkások „bechipezése”, azaz hogy bármerre járnak az üzemben, minden ajtónyitáskor tudják róluk, hol vannak épp. Ezt a kutyák és macskák chipezéséhez hasonlította.

A választásokra visszatérve azt mondták a 24.hu kérdésére, a pártok nagyjából egy állásponton vannak a digitalizáció terén, de amelyek történelmileg közelebb állnak a szakszervezetekhez, talán harsányabban védik a munkást. Az biztos, hogy a pártoknak 10-15 évre előre nincsenek programjaik, az ipari forradalom pedig nagyon gyorsan történik. A tömegmunkások állásaiért már hiába harcolnak, az tény, hogy a repetitív, egyszerű munkák lesznek automatizálva, de közben új munkahelyek létrejönnek, ebben mindkét fél egyetértett. Németországnak jót tehet, hogy hazatérhet az olcsó munkaerő miatt kitelepített termelés.

Egy weboldal megmondja, a robotok elveszik-e a munkánkat
Az eredmény nem biztos, hogy fog tetszeni.

Németországban is megvan ráadásul az a probléma, ami nálunk: van több millió munkanélküli, de ugyanakkor több millió – képzettséget igénylő – betöltetlen álláshely is. Csak Berlinben ezrek hiányoznak a munkaerőpiacról.

Lutterbach azt is fölvetette: ha a németek nem jelentkeznek egy állásra, bizony akkor külföldivel, akár migránssal kell a helyet betöltetni.

Még a robotgyártó is emberre tervez

Az általunk felkeresett müncheni cégeknél nagyjából hasonlóan gondolkodnak a robot-munkás viszonyról. A chipgyártó Infineonnál a tucatmelót elvégző robot és a kreatív dolgozó együttműködésében bíznak. A Franka Emika robotkarokat fejlesztő cégnél is direkt olyan szerkezeteket találnak ki, amelyek lényege, hogy együtt tudjanak működni a munkással, kiegészítsék egymás munkáját. Amíg a gép precízen elvégzi az ismétlődő munkafolyamatokat, addig a munkás magasabb hozzáadott értéket csempészhet a termékbe.

A BMW-nél még ennél is tovább mennek: Az emberi erőforrást csak azért sem vetik el, hogy legyen, aki megveszi majd a kocsikat. A cég szerint jelenleg több munkásuk van, mint valaha, de ők már teljesen más munkát végeznek, mint a régiek.

Kézzel az autók motorjait rakják még össze, de a munkafolyamatok nagy részét robotok végzik a karosszéria összehegesztésétől a fényezésen át az összeszerelésig. Az e-autók forradalmával a nemzetközi helyzet fokozódohat, ugyanis azok motorja lényegesen egyszerűbb, kevesebb alkatrészből áll a komplett meghajtás, így kevesebb munkást igényel az összerakás is.

Summázva a helyzetet,

azok aggódhatnak az állásukért, akik könnyen megtanulható, egyszerű, ismétlődő feladatot végeznek munkájuk során, amit egy robot bizony gyorsabban, precizebben és ügyesebben hajt végre.

Akik nem képesek alkalmazkodni továbbképzéssel az új helyzethez, könnyen munka nélkül találhatják magukat. Itt jön be az, hogy az állam beavatkozására és a vállalati szféra felelősségvállalására is szükség van, hogy minél több embert át tudjanak állítani az új, akár még nem is létező munkakörökbe. Mert az emberi észre, kreativitásra mindig szükség lesz, a jövő munkásának pedig fel kell találnia magát egy összetett termelési rendszerben. Karl Marx biztos forog a sírjában, ha látja, ami a munkásosztállyal történik.

***

Cikkünk a berlini Public Diplomacy Initiativkreise e.V. által által szervezett, a német Szövetségi Külügyi Iroda (Auswärtiges Amt) által támogatott “Industry 4.0 – Digitalisation of Economy” információs túra előadásai, beszélgetései, workshopjai alapján készült.

(Kiemelt kép: AFP PHOTO / John MACDOUGALL)

Ajánlott videó

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.