A Tárki kutatása szerint 2012 és 2014 között jelentősen emelkedett a szegénység előfordulásának valószínűsége a sokgyermekes családok, a 65 év felettiek, az egykeresős családok, valamint a női háztartásfővel élők körében. Ezzel szemben csökkent az olyan gyerekes háztartások szegénysége, amelyekben a szülőkön kívül más felnőtt (is) él, továbbá az egy gyermekes felnőtt párok alkotta háztartásokban élők, a gyermekek és fiatalok, valamint romák szegénysége is.
A Tárki 2014 őszén végzett kutatást az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával a magyar társadalom egyenlőtlenségeiről, a szegénységről és a háztartások anyagi-fogyasztási helyzetéről kétezernél több interjú készítésével.
Ennek összegzésében egyebek mellett azt írták, hogy az alacsony iskolázottságúak, a községekben élők, a sokgyermekesek, az alacsony vagy nagyon alacsony munkaintenzitásúak körében az egyébként magas szegénnyé válási ráta nem csökkent.
Ahol csökkenés volt, azok eleve alacsony szegénységi kockázatú csoportokban élnek. Vagyis az érettségizett vagy diplomás háztartásfővel élőket, a fővárosiakat, az egy- és kétgyermekeseket, valamint a magas munkaintenzitású háztartások tagjait kevésbé fenyegeti, hogy szegénnyé váljanak.
A kutatás megállapításai szerint a súlyos anyagi deprivációban élők aránya 37-ról 28 százalékra csökkent, a nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásokban élőké pedig 15-ről 9 százalékra esett 2012 és 2014 között. Mindezek miatt az unió által definiált “szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben” élők aránya jelentősen csökkent Magyarországon: míg 2009-ben és 2012-ben is a népesség nagyjából kétötöde tartozott ebbe a körbe, addig 2014-ben már csak 35 százalékuk.
