Mitrovits Miklós történésszel, lengyel-szakértővel beszélgettem arról, hogy a lengyelek hogyan használják fel az uniós forrásokat. Mitrovits a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa. Ha valaki, akkor ő igazán képben van a mai Lengyelországgal kapcsolatban.
Hír24: Pár napja írtunk az Ön Facebook-posztja alapján arról, hogy a lengyelek hogyan költik el az uniós milliárdokat. Többek között 50 ezer új bölcsődei helyet, 70 ezer új óvodai helyet, 500 ezer új munkahelyet, a háztartások 100 százalékában 30mb/s-os internetet szeretnének megvalósítani 2023-ig. A legtöbb komment a cikkem alatt az volt, hogy “bezzeg, sehol egy stadion”. De akkor hogy is van ez?
Mitrovits Miklós: A teljes képhez hozzátartozik, hogy a stadionépítésben a lengyelek jóval előttünk járnak. Az elmúlt 5-10 évben sok új stadiont építettek vagy felújítottak. Varsóban kettőt, Krakkóban kettőt, Poznańban, Gdańskban, Wrocławban, Belchatówban, Lublinban, Bydgoszczban, Kielcében, Zabrzében, Białystokban egyet-egyet. Igaz 2012-ben ukrán-lengyel foci EB-t is rendeztek, 2015-ben pedig Varsóban lesz az Európa Liga döntője. Emellett számos sportcsarnokot építettek és tavaly megrendezték a röplabda VB-t, amit meg is nyertek, 2016-ben pedig kézi VB lesz. Ezek részben valóban uniós pénzből, részben állami pénzből épültek.
Mire költik még az uniós milliárdokat a lengyelek?
Három pillérük van. Az első az életminőség javítása, emelése. Ide tartozik a városi tömegközlekedés fejlesztése. A második a gazdasági versenyképesség javítása. Olyan tudományos kutatásra, innovációra költenek, amelyek a mindennapi életben is hasznosulnak. A harmadik az oktatás. Itt a diplomások arányának növelése a cél. Különösen a harmincas generáció a fontos számukra, mivel jelenleg közülük kerül ki a legtöbb munkanélküli. Hozzá kell tenni, hogy most olyan sok EU-s pénzt hívhatnak le a lengyelek, 119 milliárd eurót, amennyit még soha senki a tagállamok közül. Ha ezt jól költik el, akkor valóban egy újabb „civilizációs ugrás” tanúi lehetünk, ahogy Ewa Kopacz miniszterelnök fogalmazott.
Több diplomás, szélessávú internet, tudományos kutatás támogatása. Mintha ez a tökéletes ellentéte lenne annak, ahogy a magyar kormány elképzeli a jövőt. De mi a különbség a magyar és a lengyel stadionépítések között?
A lengyeleknél a sportban is érezhető a jelentős gazdasági növekedés. A lelátók a nagyobb meccseken tele vannak, Legia meccseken nem ritka a 20-30 ezer szurkoló. Átlagosan pedig 6-16 ezer néző látogat ki egy-egy mérkőzésre, ám ezt is kevésnek találták, ezért most egyre több helyen eltörlik a szurkolói kártyákat. Nálunk finoman szólva sem tolonganak a nézők a lelátókon. A stadionépítések közötti legfontosabb különbséget az Európához való viszonyban, és az államról alkotott felfogásban látom.
Mitrovits Miklós, történész, lengyel-szakértő
Mire gondol?
A lengyelek az új uniós források elköltését hangsúlyozottan nem központilag írják elő, hanem az önkormányzatokra bízzák. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a nyolc évre szóló uniós pénz felét, 60 milliárd eurót önkormányzati szinten fognak elköltni, ami óriási jelentőséggel bír. Az autonómia, a döntés alsóbb szintre történő delegálása ugyanis mély európai gondolat. Nálunk ezzel szemben minden fejlesztést központilag írnak elő a fővárosból a kormánypárt politikusai. A lengyel infrastrukturális fejlesztések, így a stadionépítések is beágyazódnak a helyi gazdaságba, nálunk főként állami, ideológiai okokat szolgálnak. Európai perspektívából nézve ez egy nagyon fontos különbség.
A lengyelek tényleg közelednek Európához, mi pedig tényleg távolodunk?
Ez sok tekintetben így tűnik. És nemcsak a külpolitika miatt. A magyar társadalom egy része azt szeretné, hogy az állam minden személyes és egzisztenciális problémáját oldja meg helyette. A lengyelek már régen leszámoltak ezzel a gondolattal. Az erős állammal náluk már nem lehetne politikai választást nyerni. Persze, egy lengyel történelmi okokból nem híve az erős államnak, és ők nem is annyira főváros-centrikusak, mint mi. De az tény, hogy Magyarországon nemhogy tovább él a kádárista erős állam igénye, hanem az utóbbi években a politikának köszönhetően még erősödött is. Én ezt egy nagyon káros folyamatnak tartom.
A lengyelek tényleg nagyon berágtak ránk az ukrán helyzet, a magyar hintapolitika miatt?
Igen, ez teljesen egyértelmű. Szerintük Budapest nyíltan feladta az elvi politikát a külkapcsolatokban, és egyértelműen az érdekalapú együttműködéseket keresi Oroszországgal. Ezzel viszont elárulja az európai értékeket, a szövetségeseit. E mellett nekik külön rosszul esik, hogy Budapest közvetve támogatja azokat a tendenciákat, amelyek erősödése Lengyelország biztonságát veszélyezteti. A lengyelek a súlyos történelmi tapasztalataikból azt a következtetést vonták le, hogy a szuverén és független Lengyelország csak és kizárólag Amerikával szövetségben védhető meg. Az atlantista politika 1989 óta töretlen Lengyelországban. Nálunk is az volt, csak 2010 után valamiért megváltozott.
A mindennapok szintjén milyen a magyarok megítélése Lengyelországban? Ez is változott?
A sajtóban rossz a megítélésünk, de a kulturális és civil kapcsolatokban szerintem még jó a viszony. A lengyelek tisztában vannak a különleges kapcsolattal, ami a két országot összefűzi. És érzik, hogy nagyon káros lenne, ha erre a viszonyra a politika is kihatna. Éppen ezért én nagyon nem örülök annak, ha valaki most „lengyel kártyát” is kijátsza a magyar kormány ellen, mert ez nagyon komolyan árt a két nép történelmi barátságának. Ráadásul felnő egy új lengyel generáció, amely egyértelműen nyugatos irányba tájékozódik. Nekik a magyarok már nem annyira vonzóak, mint a szüleiknek voltunk a rendszerváltás előtt. Korábban a lengyel társadalomban bele volt ívódva, hogy ismerték a magyarok dolgait, tudták a történelmi eseményeinket. Ma már nincs olyan erős érzelmi és tudáskötelék bennük, ezért a szimpátia is apad felénk. De szerintem még mindig ott vagyunk a lengyelek szívében. Éppen ezért nekünk elemi érdekünk jóban lenni a lengyelekkel az élet minden területén.
