Szeptember 27-én kora délután éppen 3180 forinton jár az OTP árfolyama, vagyis a megelõzõ napok mélyrepülése után intenzíven felfelé indult. Az európai adósságproblematikában ugyanis éppen kedvezõ fejleményekben bízott a piac. Sajnos kevéssé volt észlelhetõ bármely pozitívum a magyar gazdaságban, vagy konkrétabban a magyar bankok környezetében, ezért is történhetett meg, hogy korábban már a háromezer forintos szint alá is benézett a papír.
Vagyis, lassan már olyan trendeket mutatott az árfolyam, mint 2009-ben, amikor a magyar kisbefektetõk igazi diadalt értek el. Ekkor az intézményi befektetõk a magasnak ítélt magyar országkockázat miatt és a pénzügyi szférától való riadt menekülés során, fejvesztve adták el az OTP-részvényeket, a „Mari nénik” meg bevásároltak. Utóbbiaknak lett igazuk, és a magyar kisbefektetõk nagyot kaszáltak, a részvényár 1500 forintról gyorsan négyszerezõdött.
Most egy kicsit rosszabb
Mielõtt bárki úgy értelmezné a fenti képet, hogy akkor nosza rajta, most is ez fog történni, gyorsan szögezzük le, a helyzet most egy kicsit más. 2008-2009-ben egy rendkívüli módon leértékelt, de továbbra is megkerülhetetlen szektor, a bankvilág legnagyobb hazai reprezentánsát büntették a befektetõk. Méghozzá azért, mert akkor éppen szokás volt a bankokat eladni, még a tõkeerõs, bivalynyereségû szektortagokat is. Az OTP most is tõkeerõs és a kormányzati tíz csapás sem veszélyeztette a nyereségét. Ezek közül a lényegesebbek a különadó, a nyugdíjeinstand, az ellenséges kormányzati hozzáállás és kommunikáció és a fix árfolyamú végtörlesztés.
Ezek miatt a többi itthon mûködõ bank közül már sokan veszteségbe fordultak, Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója azonban a minap arról beszélt a Corvinus Egyetemen, hogy az OTP tõkemegfelelési mutatóját még az sem veszélyeztetné, ha esetleg az adósok az összes (548 milliárd forintnyi) OTP-s devizahitel mindegyikét végtörlesztenék. A sok már veszteséges bank, illetve a hitelezési tevékenység visszafogása miatt talán abban is lehet bízni, hogy a kormányzat a huszadik bõrt már nem a bankszektorról szeretné lehúzni, mert azzal tényleg veszélyezteti a gazdaság oxigénellátását, vagyis a hitelkínálatot. Igaz, mielõtt nagyon a józan kormányzati belátásra számítanánk, arra is utalnak jelek, hogy a kormány valami furcsa megfontolásból harcként éli meg a viszonyt a bankokkal, és még mindig vannak újabb és újabb ötletei.
Regionális összehasonlítás
Kuti Ákos, az Equilor Zrt. elemzõje frissen foglalkozott a kelet-európai bankszektorral, szerinte a bankszektor most a legátláthatatlanabb gazdasági ágazat lett. A részvényeket nehezen árazzák az elemzõk és a befektetõk, mert soha nem lehet tudni, hogy másnap mi dobja meg vagy éppen tépázza meg a szektor megítélését. Valamiképpen azonban mégis értékelni kell a bankrészvényeket. Márpedig regionális összehasonlításban az OTP nem drága, vagyis az ismert mutatók, például a P/E alapján sokkal alacsonyabbra van értékelve, mint például a nagy lengyel bankok (a Pekao vagy a PKO). Igaz, a fentiek ellenére Kuti Ákos mégis inkább a kiszámíthatóbb környezetben mûködõ és sokkal kisebb nemteljesítõ hitelállománnyal dolgozó lengyel bankokban lát most jó befektetési lehetõséget.
Nem kérdés, az OTP-nek nehéz most a sorsa, nincs még egy olyan nagybank, amely ennyire ki lenne szolgáltatva a kiszámíthatatlan ötletrohamokkal támadó magyar kormánynak, sõt általában sincsen olyan bank a régióban, amely ennyire nagy jelentõséggel bírna egy nemzetgazdaságban.
Kimagasló tõkemegfelelés
Ugyanakkor az európai bankfelügyelet stressztesztje is kimutatta, hogy tudatosan vagy nem tudatosan, de az OTP nagyon óvatos volt az elmúlt idõszakban. A legbiztonságosabb európai bankok dobogóján szerepel, nagyon magasak a különbözõ tõkemegfelelési mutatói. Igaz, erre azzal kontrázhatnak a pesszimistábbak, hogy mindez indokolt is, hiszen a bank olyan kockázatosabb piacokon is jelen van, mint az ukrán és az orosz. Pataki Sándor, az OTP befektetõi kapcsolatokért felelõs igazgatója mindezt kicsit másképpen értelmezi: szerinte az elmúlt évek válságának éppen az volt a fontos tanulsága, hogy az alacsonyabb jövedelmezõségû, beállt nyugati bankpiacokon a bankszektornak nem volt elég nyeresége, hogy a válság okozta problémákat kezelje.
Az ilyen bankok tõkepótlásra szorultak, mehettek az államhoz. Ráadásul, a 2007-tõl eltelt négy év éppen azt mutatja, hogy a nagyon fejlett amerikai pénzügyi piac nagyon kockázatosnak bizonyult, és ha egy bankszektor fejletlenebb, például nem alakultak ki rajta mindenféle tõkeáttétteles, derivatívás, strukturált termékek, akkor sokkal kevésbé roggyant meg a pénzügyi válság alatt. Igen, az OTP kockázatosnak tartott helyszíneken is dolgozik, ezt vállalta, a kelet-európai nemteljesítõ hitelek aránya válság idején valóban magas volt, de éppen ezt ellensúlyozta a nagy tõkeerõ, illetve az, hogy a mûködési marzs is magasabb volt, mint a beállt nyugati piacokon. Más kérdés, hogy ezt a tõkeerõt a befektetõk, illetve a hitelminõsítõk valóban nem értékelik kellõképpen.
Oroszok, ukránok
Az orosz piac például kifejezetten javul banki szempontból. Oroszország, Norvégia mellett azon ritka államok közé sorolható, amely a válság idején még némi fiskális stimulust is megengedhetett magának. Az orosz fogyasztó pedig – az amerikaihoz hasonlóan – ha több pénzt kap, imád költeni. Ez pedig egy olyan banknak, mint amilyen az OTP Oroszországban, kifejezetten kedvezõ, hiszen a bank a consumer finance üzletben aktív, vagyis relatív rövid idõre, relatív kis összegeket ad kölcsön, igen magas kamattal. Ráadásul a kihelyezett hitelekhez a forrást a bank a saját fiókhálózatából betétként össze is gyûjti.
Hasonlóképpen jól alakulnak az OTP folyamatai Ukrajnában, ahol a 2009-es 44 milliárd forintos veszteséget, 2010-ben sikerült 9 milliárdos pluszba fordítani. A helyi fizetõeszköz, a hrivnya 60 százalékos leértékelése hatalmas veszteségeket okozott mindenkinek, aki bent volt Ukrajnában, de az ukrán gazdaság versenyképességének ilyen drasztikus javításával az ukrán vállalati szektor exportlehetõségei sokat javultak, ez segített kijönni a válságból.
Mindezt összevetve úgy tûnik, hogy a bankrészvényekrõl most nem a fundamentumok, hanem az érzelmeik alapján döntenek. Pedig fundamentálisan már venni érdemes az OTP-t. Igaz, az is egy nagy kérdés, hogy lehet-e egyáltalán olyanról beszélni egy magyar bank esetén ma, hogy „fundamentálisan”.
