A heves ingadozások miatt a forint alakulása állandó téma lett a médiában. A változékonyság azonban objektív számok alapján nem nevezhető extrémnek: a forint euróval szembeni változékonyságát mutató úgynevezett visszatekintő volatilitás az elmúlt hetekben elmaradt a májusitól, meg sem közelítette a 2009 tavaszán tapasztaltat, és természetesen össze sem mérhető a 2008 őszi pánikidőszak értékével. A forint tehát objektív mutatók alapján nem most éli különösen ingadozó korszakát. Ezzel együtt kijelenthetjük: a május óta eltelt időszak a forint piacán mindenképpen viharosabbra sikeredett, mint a megelőző háromnegyed év.
Az, hogy ezt extrémnek érezzük, azzal magyarázható: ez az ingadozás most fájdalmasabb mint korábban. A közfigyelem fókuszában már hetek-hónapok óta nem a forint euróval szembeni árfolyama van, sokkal inkább a svájci franké. Az euró reláció gazdaságilag fontos ugyan, de az a médium, amely a polgárok tömegéhez az árfolyam volatilitásának a hatását eljuttatja, az a devizahitel. Ezek pedig mind svájci frankban vannak denominálva.
Egy piacon az árak jellemzően akkor kezdenek csapkodni, amikor a befektetők korábbi stabil világképében változás áll be, amikor a jövővel kapcsolatos korábbi várakozásaik ennek következtében elavulttá válnak.
Az új tiszta kép kialakulásáig pedig sokan sokféleképp látják a helyzetet: piaci viszonyok, információmorzsák, globális hangulat alapján változik az a pillanatnyi egyensúly, ahol a forinteladók és -vevők üzletet kötnek. Mindez halmozódik akkor, ha történetesen két olyan devizáról van szó, mint a frank és a forint. A nagy forgalmú forint-euró és a még nagyobb forgalmú frank-euró piacok befolyásolják a frank-forint árfolyam alakulását és természetesen ingadozását. Ilyen szempontból az elmúlt hónapok eseménydúsak voltak. A hazai gazdaságpolitika a korábbival szemben gyökeres váltást hirdetett, melynek részletei folyamatosan kerülnek napvilágra. Sokat javított ezen ugyanakkor a kormány minapi döntése a jövő évi fiskális szigorról.
Nehéz pontosan látni, hogy az euró háza táján látható problémák (elsősorban a déli államok körében) hogyan oldódnak meg, lesz-e jövője a monetáris uniónak? Izgalmas időket élünk. Pedig az unalom sokkal hasznosabb a pénzpiacokon…
Az izgalmat egyébként a közhiedelemmel ellentétben a befektetők nagy többsége sem szereti. Azok a nyugdíjpénztárak, amelyek a tagjaik jövőbeli nyugdíjait kezelik, vagy azok az alapkezelők, akik a rájuk bízott megtakarítások értékének megőrzését tekintik feladatuknak (tekintsünk el attól, hogy ez nem mindig sikerül), a növekvő volatilitás hatására eltántorodnak az adott terméktől: részvénytől, kötvénytől, devizától. A változékonyság emelkedése tehát nagyon gyakran a gyengébbnek tekintett deviza további leértékelődéséhez vezet.
A magyar forint gyengülését tehát úgy a magyar gazdaságpolitika nehezebb előrejelezhetősége, mint az eurózóna jövőjével kapcsolatos bizonytalanság támogatta. A forintpiacon tehát ma jelen van a stabil befektetők visszafogott jelenléte illetve a rizikós helyzeteket kereső „spekulatív” befektetők fokozott érdeklődése is. Az első összetevővel még tudunk mit kezdeni: egy koherens, világos, növekedést és stabil költségvetést támogató program a spekulatív pénzek elbizonytalanodását, és a stabil befektetők felbátorodását, azaz jelentős árfolyam-erősödést idézhet elő.
Azzal kapcsolatban azonban, hogy mi lesz a svájci frank-euró viszonylatban, már teljesen tehetetlenek vagyunk. A Svájcba az elmúlt hónapokban beáramló (részben spekulatív) tőke mennyisége, exportvállalatainak sziklaszilárdsága, a bankrendszer potenciális sérülékenysége, a defláció esélye, az eurózónás adósságválság kezelése még valószínűleg sokáig fognak tápanyagot szolgáltatni a befektetők hangulatváltozásainak, a svájci frank változékonyságának.
A forint frankkal szembeni árfolyama tehát még sajnos nagy eséllyel sokáig a magyar közbeszéd és gazdaságpolitika fontos témája marad.
(A szerző Samu János, a Concorde Értékpapír Zrt. makroelemzője.)
