Majdnem minden évre jutott az elmúlt hét esztendőben egy 14 éven aluli gyermek által elkövetett emberölés. Egy-egy ilyen eset, akárcsak a Blahánál késelő 12 éves romániai kisfiú ügye, felborzolja a kedélyeket, s ilyenkor mindig felmerül: mit tehetnek a hatóságok a gyermekkorú bűnelkövetőkkel szemben. Jelenleg ugyanis a büntethetőség alsó korhatára 14 év, de tavaly 3387 ennél fiatalabb gyerek követett el bűncselekményt. A gyermek- és fiatalkorú bűnözés összességében némiképpen csökkent az elmúlt években, de ha a demográfiai visszaesést is figyelembe vesszük, akkor inkább némi erősödés tapasztalható a kiskorúak bűnelkövetésében.
„Ráadásul egyre emelkedik az erőszakos bűncselekmények aránya” – hívja fel a figyelmet Csemáné Váradi Erika, a Miskolci Egyetem kriminológus docense. A kisebb lopások mellett egyre több a rablás, betöréses lopás, a nemi erőszak és a szándékos testi sértés is a korosztályban. A tényleges számok egyébként feltehetően még magasabbak, mint amit a statisztikák tükröznek. „Kiskorúaknál nagyon nagy a látencia, főleg kisebb súlyú bűncselekményeknél” – mutat rá Kerezsi Klára, az Országos Kriminológiai Intézet igazgatóhelyettese. Ha megtudják, hogy nem nagykorú az elkövető, sokszor be sem jelentik a kisebb lopást, vagy az iskola „elsimítja” a gyerekek közti erőszakot.
IJESZTŐ KÉP. A késelő kisfiú ügye kapcsán vita bontakozott ki a téma szakértői között: megfelelő-e a jelenlegi büntethetőségi korhatár, vagy érdemes lenne azt lejjebb vinni. Horányi Miklós, a Szegedi Fellebbviteli Főügyészség főügyésze támogatja, hogy a büntethetőség korhatárát a jelenlegi 14-ről 12 évre csökkentsék, bár hangsúlyozza, ez önmagában nem oldja meg a problémát. Elgondolkoztató ugyanakkor, hogy a bűnözési kimutatásokban szereplő gyermekkorúak 63 százaléka a 12-13 évesek közül kerül ki. „A bűnözés erőszakossága és az eddigiekkel szembeni megmagyarázhatatlansága megdöbbenti a szakembereket, amint az is, hogy ebben egyre többször gyerekkorúak vesznek részt” – figyelmeztet Horányi Miklós.
Magyarországon 1961 óta 14 év a büntethetőség korhatára, előtte az 1878-tól érvényes Csemegi-kódex ezt 12 évben határozta meg. Igaz, akkor azt is kellett vizsgálni, a gyermek rendelkezett-e olyan erkölcsi érettséggel, hogy belássa tette következményeit. Ma Európában a 14 év a tipikus büntethetőségi korhatár, de vannak eltérő megoldások is: Írországban például 7 év, Svájcban 10 év a limit. Ám ezekben az országokban is jellemzően olyan jogkövetkezményeket rónak ki, amelyek ma Magyarországon a gyermekvédelem intézményrendszerében is alkalmazhatóak. A nagy kérdés éppen ezért az, milyen megközelítéssel kezeljük a gyermekkorú bűnelkövetők problémáját: a büntető igazságszolgáltatás vagy a gyermekvédelem keretében.
Vaskuti András, a Fővárosi Bíróság tanácselnök bírája a 12 éves korhatárra voksol. „A felelősségi korhatárt húznám meg itt, nem a büntethetőségit” – pontosít. „Ha a kiskamasz nagyon súlyos dolgot követ el, emberölést, rablást, és már képes belátni tettének súlyát, azzal meg kell értetni, hogy ez bűncselekmény és következménye van.” Vaskuti javaslata szerint ez egy pártfogó felügyelő kirendelése lenne (próbaidőre), vagy egy enyhébb fajta javítóintézet. (Ma a pártfogók csak a 14 éven felüli elkövetőkkel foglalkoznak.) A szakember szerint nem szabad megvárni a jogerős bírói ítéletet, mert az évekig eltarthat, hanem már az eljárás megindulásakor egy ideiglenes pártfogót kell kirendelni. A hosszú eljárási idő a már büntethető fiatalkorúaknál éppen az igazságszolgáltatás célját nem biztosítja: a fiatal kicsúszik abból az életkorból, amikor még nevelhető, amikor még értelme lenne például a javítóintézeti elhelyezésnek.
Kerezsi Klára viszont megtartaná a 14 éves életkort a büntető felelősségre vonás alsó határának és inkább a gyermekvédelem szerepét erősítené a bűnelkövetés megelőzésében. Szerinte ma rosszul működik a gyermekvédelem rendszere, nem képes reagálni arra a sodródásra, ami a bűnelkövetés előszobája lehet. A fiatalkorú elkövetők 10 százalékánál van gyermekvédelmi előzmény, például gyámügyi veszélyeztetettség – igaz, a többieknél a bűncselekmény az első jel, hogy valami nem stimmel.
A kérdéskörrel foglalkozó szakemberek együttműködését, tapasztalatcseréjét látja járható útnak Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok miniszteri biztosa. „Nem hiszek a nagy radikális intézkedésekben, a büntető törvénykönyv módosítása nem lesz hatásos az erőszak visszaszorításában. Jobban hiszek a polgármester, az ifjúságvédelmis és a rendőr együttműködésében” – jegyzi meg. A helyi szakemberek „összebeszélésével” esetleg előbb kiderül, ha egy gyerek veszélyeztetett: mert például kimarad az iskolából. (Rendőrségi kimutatások szerint a fiatalkorú bűnelkövetők 30 százaléka nem jár iskolába.)
ŐK IS FELNŐNEK. Mindazonáltal a bűnelkövető gyerekek felnőve nem válnak mind bűnözővé. „Nemzetközi vizsgálatok azt mutatják, hogy ezek a hektikus korban levő kamaszok később képesek beilleszkedni” – nyugtat meg Kerezsi Klára. Akkor valószínűbb csak a bűnöző életpálya, ha az első bűnelkövetés nagyon korán történik, vagy erőszakos bűncselekményt követ el a fiatal. Kerezsi vizsgálata szerint a 14-18 éves elkövetőkre kiszabható büntetések közül a javítóintézet a leghatékonyabb. „Az intézet sokféle tudásbeli és szocializációs hiányt pótol, a gyerekek egy része itt tanul meg késsel-villával enni.” A börtönt csak végső esetben alkalmazzák a hatóságok, de a korhatár csökkentése mellett érvelők sem amellett kardoskodnak, hogy 12 éveseket szabadságvesztéssel büntessenek.
A fiataloknál különösen hasznosak lehetnek az úgynevezett helyreállító igazságszolgáltatási módszerek, például az okozott kár kijavítása, kiváltása – például ha parkot gondoz a facsemetéket „lekaratézó” kiskamasz. Több európai országban pedig a büntetőjog részeként a tettes találkozhat és elbeszélgethet a sértettel (természetesen, csak ha mindketten akarják), merthogy a fiatalokat visszatarthatja a következő bűncselekmény elkövetésétől, ha az áldozat arccal, névvel, érzelmekkel rendelkező személlyé válik a számukra.
Ilyen elemeket is tartalmazna a várhatóan tavasszal elkészülő új büntető törvénykönyv. Az egyik lehetséges tervezet szerint pedig egy külön „ifjúsági btk.” is létrejönne a fiatalkorúak és a fiatal felnőttek számára, utóbbiba a 18-21 évesek tartoznának, esetleg 23 vagy 25 év lenne itt a felső korhatár. Ezzel arra kívánna reagálni az igazságszolgáltatás, hogy a fiatalok, bár egyre korábban érnek, egyre később képesek az önálló élet elkezdésére.
Rizikófaktorok
ROSSZ CSALÁDI HÁTTÉR. A gyerekkorú elkövetők háromnegyede teljes családban él, azaz a közhiedelemmel ellentétben nem az „intézetis” vagy csonka családban felnövő gyerekek közül kerül ki a többségük. Ugyanakkor a bűnöző fiataloknál gyakoribb a családon belüli erőszak, a szülők alkoholfogyasztása, a szülők vagy a nagyobb testvérek bűnözői élőélete, s sokszor rossz a család szociális helyzete.
KILÁTÁSTALANSÁG. A gyermek élete többnyire kilátástalan, jövőtlen: kimarad az iskolából vagy csak olyan alacsony végzettséget szerez, amivel nemigen van esélye később állást találni. A túl sok szabadidővel rendelkező kamaszok együtt lógnak a plazákban, s ebbe az életformába belefér egy-két kisebb bűncselekmény is. A szűkös anyagi körülmények közt elérhetetlen mobilok, divatcikkek csábítóak a fiatalok számára.
NEGATÍV MINTÁK. A médiából, filmekből, számítógépes játékokból „kifolyó” erőszak is rossz mintát mutat, főleg, ha a szülő nem „teszi helyre” a látottakat.
MAGÁRAHAGYOTTSÁG. A veszélyt fokozza, ha a fiatal környezetében nincs olyan felnőtt, akivel megbeszélheti a dolgait – márpedig egy kutatás szerint a halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok ötödénél nincs ilyen. (Előfordul, hogy a gyerek azért rossz, mert így próbálja jelezni, hogy bajban van. Ha megbüntetik, attól csak még rosszabb lesz.)
