Az 1989-90-es spontán privatizációt a köznyelv ezért el is nevezte vagyon-, illetve hatalomátmentésnek, magát a rendszerváltást pedig gengszterváltásnak. Ebből az egész folyamatból valószínűleg ma is csak a jéghegy csúcsát látjuk. Vagyis azokat az ügyeket, amelyeket az egyik vagy másik politikai erő a másik lejáratása céljából nyilvános botránnyá dagasztott. 1989-ben ilyen volt az MSZMP és szatellit szervezeteinek a „káeftésítése”, majd 1990 után az új politikai elit klientúraépítéssel egybekapcsolt „osztogatása” és „fosztogatása”. 1993-ban került nyilvánosságra, hogy az Állami Vagyonügynökség 28 millió forint előleget fizetett ki a Magyar Fórum Kft.-nek egy soha el nem készült privatizációs film forgatókönyvéért. Ennél jóval nagyobb felháborodást váltott ki 1996-97-ben egy ügyvédnő, Tocsik Márta 800 millió forintos privatizációs sikerdíja, amelynek részben az MSZP-hez és az SZDSZ-hez közeli társaságok számláin kellett volna landolnia. Ezen is túl tett az 1998-as Postabank-botrány. A pártok, sportegyesületek és a művészetek támogatására fordított összegekből a Princz Gábor által vezetett bank erre az időre mintegy 150 milliárd forintos veszteséget halmozott fel. A hiányt a költségvetés – vagyis fejenként mintegy 15 ezer forintos hozzájárulással – a magyar lakosság fedezte. Ennél nagyobb volumenű skandalumra az elmúlt években nem derült fény. A jövő azonban ilyen szempontból is kiszámíthatatlan. Egy-egy váratlan haláleset, válás vagy családi viszály még sok-sok titokról lebbentheti fel a fátylat.
Romsics Ignác
1993. Lupis József irodájában. A „megtévedt embert” börtön-büntetésének letöltését követően a hazai üzleti élet visszafogadta.
Lupis-botrány
Ingatag ingatlanügyek
Sajátos „üzleti modell” állt a Lupis Brókerház megcsúszásának hátterében, akárcsak a Globex Brókerház esetében: az értékpapírpiacról szerzett pénzt használták fel a befektetők tudta nélkül, éppenséggel őket félrevezetve ingatlanbefektetésekhez, amelyek azonban nem hozták meg a várt sikert. Miközben a Globex-történet szereplői, úgy tűnik, kiírták magukat a hazai üzleti életből, Lupis Józsefet a piac amolyan megtévedt embernek tekinti. Börtönbüntetésének letöltését követően „visszafogadták”, egykori alkalmazottai pedig – akik nem sározódtak be az ügyben – a legsikeresebb pénzügyi vállalkozások egyikének számító ConCorde Befektetési Rt. gründolói.
A botrány azzal került a felszínre, hogy a társaság 1994. február 9-én csődeljárást kért önmaga ellen. Szűk három hónap elteltével pedig kezdeményezte tőzsdei tagságának felfüggesztését, miután nem tudta kifizetni 2,65 milliárd forintra rúgó kötelezettségeit olyan nagybefektetők felé, mint a Honvédelmi Minisztérium (HM), a Belügyminisztérium (BM), vagy az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság. A Fővárosi Főügyészség 1995 januárjában emelt vádat Lupis ellen sikkasztás, magánokirat-hamisítás és különösen nagy értékre elkövetett csődbűntett miatt. A vádirat szerint Lupis a HM 831 millió, a BM 111 millió, továbbá a MÁV 896 millió forintjával sajátjaként rendelkezett, illetve olyan pénzügyi tevékenységet folytatott, amely az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes. Mindezt úgy tudta megtenni, hogy a tőzsdei elszámolóház, a Keler letéti igazolásait meghamisította, és ezeket a hamisítványokat mutatta be fedezetként ügyfeleinek.
Lupist a Fővárosi Bíróság első fokon 1997. október 18-án sikkasztásban bűnösnek mondta ki, a csődbűntett vádja alól viszont felmentette, és 2 év, börtönben végrehajtandó, 3 évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre, valamint 250 ezer forint pénzmellékbüntetésre ítélte. Súlyosbító körülményként értékelte a bíróság a 400 millió forintot meghaladó elkövetési értéket, nyomatékosan enyhítőnek az időmúlást, a vádlott személyiségét, hatékony közreműködését a büntetőeljárás során, illetve azt, hogy az elkövető önként jelentkezett a hatóságnál. Az ügyész által indítványozott vagyonelkobzást a bíróság elutasította, mivel Lupis tetteit az adósság kifizetése, nem pedig személyes vagyonának gyarapítása motiválta. Másodfokon azonban súlyosbodott a helyzet: 1998-ban 6 év, börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, teljes vagyonelkobzásra és a közügyektől 8 évi eltiltásra módosult az ítélet. Lupist csalásban is bűnösnek találták, a csődbűntettet azonban az LB sem állapította meg.
Tocsik-ügy
Az ártatlanság elvesztése
A rendszerváltást követő kor leghírhedtebb botrányának a Németh-kormány ágyazott meg 1989-ben, az úgynevezett átalakulási törvénnyel. Ez az átalakuló állami vállalatok alatt lévő 57 milliárd forintos földingatlant a települési önkormányzatok tulajdonába adta, ám a konkrét megvalósítás átcsúszott az Antall-kabinet asztalára. Az összeg nagysága okán aztán a kivitelezés, illetve a kormányzat és az önkormányzatok között az ügy kapcsán támadt pénzügyi vita a Horn-kabinet idejéig kitartott. Ekkor a háttérben valószínűleg megszületett a politikai döntés a kifizetésekről, ám oly módon, hogy a hatalmon lévő pártok ebből profitáljanak. A külvilág már csak arról értesült, hogy Tocsik Márta jogász megállapodott a szocialista vezetésű Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt.-vel, hogy sikerdíjat kap, amennyiben le tudja szorítania az önkormányzati követeléseket. A jogásznő az elkövetkező tíz hónapban 804 millió forintot keresett, amelynek egy részéért hamarosan kopogtattak a kormánypártok. Tocsiknál megjelent Boldvai László szocialista képviselő és Budai Gyögy SZDSZ-hez közeli üzletember, és a befolyt „jutalék” felét követelte. Tocsik fizetett.
Az 1996-os botrányt Deutsch Tamás parlamentbeli rendhagyó sajtószemléje robbantotta ki, aki a Figyelő hasábjairól ismertette a honatyákkal, hogyan csapolta meg Tocsik az önkormányzati forrásokat 804 millió forinttal. Kisvártatva az is kiderült, hogy a pénz tekintélyes része miként került szocialista és szabad demokrata érdekkörbe. A botrányba belebukott az ÁPV Rt. igazgatótanácsa, de szélnek eresztették magát a privatizációs minisztert, Suchman Tamást is, aki az ügy kipattanásakor úgy nyilatkozott, hogy az összeg „szokatlan, de törvényes”. A Fővárosi Főügyészség 1997 júniusában Tocsik Márta első rendű vádlottat csalással, magánokirat-hamisítással, az ÁPV Rt. több felső vezetőjét hanyag kezeléssel, Boldvait és Budait pedig befolyással üzérkedéssel vádolta meg. Az első fokon eljáró bíróság utóbbiakra szabadságvesztést mondott ki, ám a Legfelsőbb Bíróság (LB) másodfokú határozata új elsőfokú eljárás lefolytatást rendelte el. A büntetőeljárás végső eredményeként az LB Tocsikot csupán okirat-hamisításért ítélte el, és 400 ezer forint bírságot rótt ki rá. A jogásznő ellen polgári eljárás is indult: az ügyészségi indítvány szerint a sikerdíj alapjául szolgáló szerződés a jó erkölcsbe ütközik, így semmis. Az LB által indított polgári eljárás során pár hete arról született első fokú határozat, hogy a 804 milliós sikerdíjból Tocsiknak 801 milliót vissza kell fizetnie.
1999. Kunos Péter és Kovács Mihály tárgyalása. Börtönbüntetés járt az általános banki gyakorlatban sem szokatlan konstrukciókért.
Agrobank-ügy
Példát statuáltak
Különösen a pénzügyi szférát sokkolta, amikor 1994 novemberében a híradóban volt követhető, amint a rendőrök bilincsbe verve viszik el otthonukból az Agrobank elnökét és vezérigazgatóját. Kovács Mihályt és Kunos Pétert üzletszerűen elkövetett befolyással, üzérkedéssel, illetve hűtlen kezeléssel gyanúsították. Még semmi nem derült ki, a bank már a bőrén érezte, hogy az ügyfelek bizalma megingott: ebben az időszakban összesen 3,8 milliárd forintnyi betétet, a bank forrásainak mintegy 8 százalékát vonták ki a pénzintézetből. Kunost tettesként, Kovácsot bűnsegédként gazdálkodó szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozója által elkövetett kötelességszegéssel, bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntettével vádolta meg az ügyészség 1997 áprilisában. A vádirat szerint Kunos az akkor hatályos pénzintézeti törvénybe ütköző pénzügyi konstrukciókat alakított ki a privatizációt segítő E-hitelek folyósítására. Ennek kapcsán, az általános banki gyakorlat alapján, a szokásos biztosítékok megkövetelésével hitelszerződést kötött az ügyfelekkel. Ám a folyósítás feltétele egy mögöttes szerződés megkötése volt, amelyben a hiteligénylők vállalták, hogy a törlesztés lezárultáig az Agrobank által megjelölt cégnek kedvezményesen eladják a megvásárolt tulajdon egy részét (jellemzően 25 százalék+1 szavazatot), vagy átengedik éves nyereségük meghatározott hányadát, illetve évente „tanácsadói díjat” fizetnek. Az elsőfokú ítélet 1997 júniusában felmentést hozott mindkét vádlott számára, ám 1998 áprilisában Kunost a Legfelsőbb Bíróság jogerősen 2 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 4 év közügyektől eltiltásra, 1,6 millió forint pénzmellékbüntetésre ítélte tizenegy rendbeli, gazdálkodó szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozója által bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntette miatt. Kovácsot 1 év 6 hónapi, börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte – 3 évi próbaidőre felfüggesztve -, valamint 2 millió forint pénzmellékbüntetésre kötelezte. Az ítélet szerint a bankigazgató és az elnök munkakörével összefüggésben kért előnyt, előzetes megállapodás alapján, bűnszövetségben és rendszeres haszonszerzésre törekedve, azaz üzletszerűen. A LB úgy ítélte meg, hogy a vádlottak cselekményei tipikus korrupciós cselekmények voltak, veszélyeztették a közélet tisztaságát, a gazdasági élet jogi szabályoknak megfelelő működését. Noha Dávid Ibolya igazságügy-miniszter nem ellenjegyezte a köztársasági elnök Kunosnak 1998 őszén adott végrehajtási kegyelmét, a bankárt – Lupishoz hasonlóan – szabadulása után rehabilitálta a pénzvilág.
2005. Baumag-károsultak Gyurcsány Ferenc házánál. Még ma is futnak a 32 milliárdjuk után.
Baumag-botrány
Még a látszat is csalt
Pimaszul vonzó hozamok meghirdetésével kínálni befektetési lehetőséget – ez a piramisjátékok lényege. Az első befektetők még szerződés szerint hozammal kapják vissza a pénzüket, ám a növekvő vagyon mind nagyobb része vándorol ellenőrizhetetlen helyekre. Az ezredforduló legnagyobb szemfényvesztői címre esélyes ingatlanhasznosító szövetkezetek (Baumag, Dunaprofit, KPHM, Pannon-Union, Pilis-Invest, Vertical-Invest, és több kevésbé ismert társaság) közül jó néhányról gyorsan kiderült, hogy még a látszatra sem próbáltak ügyelni. A befizetéseket egyszerűen felélték, különféle trükkökkel eltüntették. A szövetkezeti működési formát is azért választották, hogy ne kelljen betartaniuk a pénzintézetek és a pénzügyi szolgáltatók kezét megkötő szigorú szabályokat, és olcsóbban jussanak forrásokhoz.
Sokan és sokáig ringatták magukat abban a hitben, hogy a Baumag kivétel: áldozat, amelynek vagyonát „elsodorta az ár”, amikor a befektetési szövetkezetekben országszerte megingott a bizalom. Ma már tudjuk, hogy nem csupán a látszat csalt, hanem a szövetkezeti vezetők is. Nem kifejezetten a bizalom megingása okozta, hogy a Baumag közel 13 ezer tagja évek óta hiába követeli mintegy 32 milliárd forintját. Az elmúlt három esztendőben sem ültek tétlenül: nem csupán az MSZP, a Pénzügyminisztérium és az APEH székháza előtt tüntettek, de megjelentek Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc portájánál is. Mi több, Brüsszelben, az Európai Parlament épülete előtt is.
A rendőrségi nyomozás az idén zárult le, az ügyészség különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel, csődbűntettel, jogosulatlan pénzügyi tevékenység végzésével, tőkebefektetési csalással, számviteli rend megszegésével, közokirat-hamisítással, felszámolási eljárás meghiúsításával és gazdasági adatszolgáltatás elmulasztásával vádolta meg januárban Balázs Lászlót, a Baumag elnökét, és további 11 személyt. E szerint magas kamattal ígéretes befektetési lehetőségeket kínáltak a vádlottak, de a befektetőktől beszedett pénz nagy részét nem fizették vissza.
2003. Kulcsár Attila kihallgatásra érkezik. A remekül kommunikáló nepper nemcsak elnyerte főnökei támogatását, de önállóan intézhette ügyeit.
K&H-botrány
A politika ismét sáros
Máig nem tudni, kik próbálták jól irányzott seprűnyélcsapásokkal a felügyelet akkori elnöke, Szász Károly tudomására hozni 2003 nyarán, hogy rossz helyre tévedt. A „főfelügyelő” kórházi ágyából nehezen félreérthetően utalt arra, hogy egy Pannonplasttal kapcsolatos vizsgálattal összefüggésben agyabugyálhatták el. Nem csupán a felügyelet, de a K&H Bank belső vizsgálata is fényt derített arra, hogy a K&H Equities törvénytelenül vásárolta fel a Pannonplast részvényeit, s ennek során 23 milliárd forintos kárt okozott, amelyből 10 milliárd terhelte a bankot. A kár nagyságára hivatkozva lemondott a bank vezérigazgatója, Rejtő E. Tibor, ám visszavonulása egyszersmind sejtette, hogy a K&H Equities aligha pusztán egy rosszul menedzselt brókerház.
Az azóta Pulitzer-emlékdíjjal kitüntetett Mong Attila Figyelőben megírt cikksorozatából kiderült, hogy valóban nem. A K&H Equities 1997 és 2003 között fű alatt a VIP-ügyfelek pénzgyáraként működött. A kulcsfigura a nagykanizsai nepperként induló, képzetlen, de remekül kommunikáló Kulcsár Attila. A cégének befolyásos közéleti emberekből álló ügyfélkört kialakító „csodabróker” nem csupán elnyerte Rejtő támogatását, de teljes önállóságot élvezett ügyei intézésében. Máig nem tudni, hogy ezzel élve vagy visszaélve kezdett törvénytelen ügyletekbe. Kulcsár a napi nettó eszközérték-számítás akkor még létező hiányosságait kihasználva fialtatta a rá bízott pénzt, bombabiztos, ám teljességgel törvénytelen módszert kidolgozva a nyereséggyártásra. Éves szinten még a gyengébb időkben is fix 20 százalékos hozamot „garantált”, a nyereséget minden hónapban „futár” vitte az ügyfelekhez, s mindezt csupán egy egyszerű szerződés dokumentálta.
Kulcsár elkápráztatta ügyfeleit, ami újabb klienseket hozott neki a hazai közélet színe-javából. A sztárbróker által kezelt vagyon, úgy hírlik, egészen 2000-2001-ig növekedett, a botrány kipattanásakor 70-80 milliárd forintra rúghatott. A nem várt veszteségek és néhány rossz húzás azonban megrendítették a rendszert, az általa vezetett fiktív könyvelés azonban egészen 2003-ig, a botrány kitöréséig elfedte a bajt. A banki belső ellenőrzés mindazonáltal vitatta a magányos elkövető teóriáját. Legalább 10-12 ember tudhatott Kulcsár ténykedéséről, a vizsgálatot követően mind a banktól, mind a brókercégtől több magas rangú vezetőnek kellett távoznia.
A VIP-ügyfélkört illetően szocialista és fideszes vezetők egymásra mutogattak azzal, hogy – megfelelő „takarásban” – élvezték a bróker extraszolgáltatásait. A Figyelő vizsgálódásai szerint ezek az állítások közvetlenül nem bizonyíthatók a lista alapján, azon ugyanis saját névvel egyetlen aktív politikus vagy országgyűlési képviselő neve sem szerepel. A Kulcsár-ügy a sikkasztásban érintett cégek egykori vezetőit is elérte, a rendőrség több „nagyhalat” vett őrizetbe. A 2003-ban induló büntetőjogi procedúra nem zajlik túl gyorsan. Az ügy 23 gyanúsítottját tavaly nyáron hallgatták ki utoljára, ítélet azonban máig nem született. Noha a milliárdos sikkasztással gyanúsított elsőrendű vádlott házi őrizetben várja a verdiktet, nem ritkán tűnik fel nyilvános helyeken, akárcsak a szintén „szobafogságra” ítélt Rejtő.
