Már-már filozófiai magasságokba kell emelkedni, ha meg kívánjuk fejteni, miért is szavazott nemmel az uniós alkotmányra a franciák többsége. Az egyik legnevesebb kortárs (francia) gondolkodó, Jean Baudrillard szerint evidens érvek szóltak az igen mellett, s éppen ez adott muníciót a nem-pártiaknak. Valóban, a szavazók több mint fele „protest” voksot dobott az urnába, feszegetvén a politikai-gazdasági rendszer kereteit. A nemmel szavazók „Brüsszel túlhatalmát”, a francia jobbközép kormányt, a liberalizmust (ami „franciául” piaci-gazdasági szemléletet jelent), a globalizációt, a tavalyi és a leendő bővítéseket utasították el – illetve ki tudja, még mit. Dühükben beintettek; elegük van, jöjjön a sokk – mondták -, ha már az Európa-pártiak állandóan ezzel riogatnak. A dacos ellenkezéshez az alkotmány csak ürügy volt.
Martin József Péter, a Figyelő főszerkesztője
IRRACIONALITÁS. Ha az utópisztikus-forradalmi hevületet felváltja majd a higgadt elemzés, akkor bizony nehéz lesz az alkotmány elutasítását racionális érvekkel alátámasztani. Franciaországnak – talán jobban, mint bármely más tagállamnak – érdekében állt volna a kerettörvény megszavazása; az EU mıködését szabályozó jelenleg hatályos Nizzai Szerződés kisebb befolyást nyújt az unió egyik alapító tagjának, mint az elvérzett alkotmány. A „hatszög” szavazati súlya az Európai Tanácsban a kerettörvény elfogadása esetén megnőtt volna. Nem elhanyagolható az sem, hogy a hagyományos kormányköziség kontra föderalizmus vitában az alkotmány tervezete a francia nemzetállami-unionista állásponthoz áll közelebb. (Igaz persze, hogy az európai egyesült államok víziója az alkotmány leszavazása után még inkább homályba vész.)
S ami talán mindennél többet nyom a latban: eddig az Európai Unió egyetlen szerződése sem biztosított olyan szociális jogokat a kontinens polgárainak, mint a vasárnap elbukott alkotmány. Néhány kiragadott példa a második fejezetből, az alapjogi chartából: a munkavállalóknak joguk van a kollektív tárgyaláshoz és fellépéshez, mindenkit megilletnek a tisztességes és igazságos munkafeltételek, valamint az in-dokolatlan elbocsátással szembeni védelem. Francois Hollande, a mélyen megosztott ellenzéki francia szocialisták vezetője – aki a kampányban a baloldal „alkotmánypárti” szárnyát vezette – a referendum előtt azzal érvelt, hogy amennyiben a többség igennel voksol, kinyílik a szociális Európa kapuja. De nem nyílt ki.
A helyzet több mint ellentmondásos. Miközben a nemmel szavazók többsége a szociális vívmányokat kéri számon az alaptörvény tervezetén, az alkotmány elutasítása éppen céljuk ellenében hat. Ma úgy tűnik, Európának belátható ideig nem lesz alkotmánya, pláne nem annyi szociális joggal, mint a leszavazott tervezet. Ebből az is következik, hogy minden eddiginél nehezebb lesz megmenteni a sok sebből vérző francia (és német) jóléti államot. Megkockáztatom, hogy – szemben a nemmel szavazók eredeti szándékával – az alkotmánnyal e modell utolsó bástyája is elesett.
Sokak számára most válhat egyértelművé, hogy a német-francia tengely jelenleg nem tud az unió motorjaként működni. E két tagállam gazdasági-társadalmi válsággal küzd, a referendum után a francia belpolitikában viharos idők jöhetnek, a szükséges reformokat későn elkezdő német szociáldemokratákat pedig valószínűleg a konzervatívok váltják a következő választásokon. Eközben a Tony Blair vezette Nagy-Britannia a primer gazdasági mutatók és a szociális kohézió terén is figyelemre méltó eredményeket ért el. A sikert sikerre halmozó skandináv modell pedig azt jelzi, hogy piac és állam, verseny és szolidaritás, nyitott gazdaság és szociális gondoskodás, hatékonyság és újraelosztás egymást nem kizáró fogalmak.
REFORMKÉNYSZER. Az alkotmány francia elutasítása azzal a következménnyel is jár, hogy nem lesz újabb hivatkozási alap az extenzív jóléti szolgáltatások fenntartására. Az alkotmánytervezet ugyanis – miközben elfogadásával a kontinens összességében nagyot lépett volna előre, megvalósulhatott volna a politikai unió – magán viseli a túlkoros jóléti állam néhány jegyét. Annyi haszna kétségtelenül van a balul elsült vasárnapi népszavazásnak, hogy mostantól nem spórolható meg az új utak keresése. Vigyázó szemünket a jelen helyzetben – innen, Budapestről is – az unió „perifériális” sikerállamaira, elsősorban Finnországra, Svédországra, Írországra vessük!
