Mindmáig a Pet Shop Boys ténykedése a legkomolyabb kísérlet arra, hogy a törzskönyvezett, fajtatiszta szinti-popot művészetként adják el. Ennek ellenére a PSB tánczenéje nem lóg ki az Új Vár Klub republicos, Boney M-es műsorai közül, a műszakis kollégista ifjúság hatalmasat tombol a Go West vagy az It’s a Sin című számokra. (Az utóbbi szerzeményhez rendelt klipet Derek Jarman forgatta – csak hogy minél jobban összezavarodjunk.)
Hogy a zenekarnak milyen erős a „művésztudata”, azt a nemrég megjelent PopArt című kollekció is bizonyítja, hisz’ a dupla lemez egyik oldalát Popra, míg a másik korongot Artra keresztelték. Talán sokaknak meglepő ez az önérzet, főleg annak fényében, hogy a duó önértelmezési kísérleteit nem lehetett a szórakozató ipar világán kívül magyarázni. A Pet Shop Boys műveleti repertoárjában kizárólag szintetizátorokra, gépi basszusokra és kolompokra komponált, kimondottan egysíkú modern diszkózene található. Vegyük például az ordas nagy diszkó-slágerüket, az Always On My Mind című szerzeményt! Nos, e dal hangszerelési együtthatói leginkább a korai Madonna idegesítő és szerény kvalitású dalaira emlékeztetnek, vagy a videó-diszkó korszak harmadik vonalába sorolt Ken Laszlót (Hey Hey Guy), Michael Cretu (Samurai) vagy az Albert One (Turbo Diesel) pünkösdi királyságát juttatják az ember eszébe.
Paraméterek
Pet Shop Boys: PopArt – The Hits • EMI • 17+18 szám Poptőzsdei árfolyam: ***
