Szibériai hadüzenet

Mihail Hodorkovszkij eddig sem zaivartatta magát különösebben amiiatt, hogy az orosz kormány milyen nemzetközi kötelezettségeket vállal. Tavaly februárban például az akkor még második számú oroszországi olajtársaság, a Yukos elnök-vezérigazgatójaként mit sem törődött azzal, hogy Moszkva megállapodott a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetével (OPEC) az orosz napi kitermelés 150 ezer barreles visszafogásáról. Mindössze néhány nappal az egyezség megkötése után Hodorkovszkij bejelentette: a Yukos 2002-ben legalább 20 százalékkal készül több olajat a felszínre hozni, mint a megelőző évben.

Mindez persze “érthető”. Nyilvánvalóan nem lehetett tekintettel sem a Kreml politikai, sem az OPEC üzleti érdekeire akkor, amikor a társaság vezetése éppen a 2002. évet szánta a fordulat esztendejének. Úgy döntött, átveszi a vezetést az addigi oroszországi éllovas LUKoiltól. Év végére be is érte a riválisát, a decemberben közzétett idei üzleti várakozások pedig már azt mutatták, hogy 83 millió tonnás kitermelésével 2003-ban Hodorkovszkij cége ugrik az orosz olajszektor toplistájának élére.

ÚTTÖRŐK. Pedig a múlt év végén még szó sem volt arról, hogy a Yukos szemet vet a Szibnyeftyre – az ország ötödik számú olajtársaságára -, és a két cég egy rövid udvarlási szakasz után április 22-én már a nagyközönség előtt is bejelenti frigyre lépését. Az események február közepén gyorsultak föl. Akkor robbant a hír, hogy a British Petroleum (BP) 6,75 milliárd dollárért megszerezte az orosz olajpiac harmadik legfontosabb szereplőjét, a tyumenyi TNK-t. Sokan nyomban az évtized oroszországi üzletének kiáltották ki a felvásárlást. Higgadtabb elemzők viszont már akkor figyelmeztettek, hogy a BP alighanem csupán az első a sorban, s példájából bátorságot merítve hamarosan a nyugati energiaszektor más nagyágyúi is bemerészkednek a mind stabilabbnak tekintett orosz olajiparba. Kisvártatva föl is röppent a hír, hogy két kérő is kerülgeti a Szibnyeftyet: a holland-brit Royal Dutch/Shell és a francia TotalFinaElf. A szakértők Moszkvától New Yorkig úgy vélik: ezek az állítólagos egyeztetések sarkallták Mihail Hodorkovszkijt arra, hogy valamikor március közepén sietősen tárgyalóasztalhoz hívja a Szibnyefty részvényeseit.

Alig egy hónapra volt szükség, hogy tető alá hozzák az üzletet. A Yukos rövidesen 3 milliárd dollárt fizet a Szibnyefty 20 százalékos pakettjéért, míg a fennmaradó részt az év végéig cserélik az egyesült cég részvényeire 1:0,36125 arányban. Ezáltal a kisebbik partner eddigi tulajdonosai 29 százalékkal részesednek majd abból az új társaságból, amelynek a neve világszerte az “angolos” átírásnak megfelelő YukosSibneft lesz. Ennek megkövetelése hangsúlyos része a globális ambíciókat dédelgető – ezért cége és saját személye nemzetközi imázsát következetesen építő – Hodorkovszkij és csapata stratégiájának.

“A most megszülető ipari óriás a maga számottevő termelési és pénzügyi kapacitásával lehetővé teszi, hogy még az eddigieknél is hatékonyabban alakítsuk az üzleti tevékenységünket, ami pedig ahhoz visz közelebb bennünket, hogy elérjük stratégiai célunkat: a globális energiapiac vezetőjévé váljunk” – üzente Mihail Hodorkovszkij a külföldi vetélytársaknak a cégegyesülés bejelentésekor. Tény, hogy az olaj- és gázkitermelést együttesen számolva az új cég a maga nemében már most is a negyedik legnagyobb a világon. Sőt, ha a jelenleg napi 2,3 millió barrelnyi olajat a felszínre emelő YukosSibneft kitermelése az eddigi kétszámjegyű ütemben növekszik tovább, akkor a társaság hamarosan gázipari divíziója nélkül is lekörözi a TotalFinaElfet és a ChevronTexacót, azaz globálisan a negyedik helyre zárkózik föl, közvetlenül a British Petroleum mögé. Igazolt olajtartaléka pedig a Szinbnyefty 50 százalékos Szlavnyefty-érdekeltségének készleteivel együtt 19,4 milliárd barrel. Ez stabilan biztosítja a számára a világpiaci negyedik helyet.

POLITIKAI ERŐ. A gázvagyon persze mindaddig nem sokat nyom a latban, amíg a jórészt állami tulajdonban lévő Gazprom őrzi a maga értékesítési monopóliumát. Kérdés, hogy a YukosSibneft megszületése után meddig lesz erre képes. A Hodorkovszkij által irányított óriáscég ugyanis – amely nemcsak az oroszországi gazdaságtörténet eddigi legnagyobb fúziójának a gyümölcse, hanem egyúttal az ország valaha volt legjelentősebb magánvállalata – rendkívüli erejű politikai tényezővé lép elő. Így aligha áll majd neki ellen az állami duma, amikor az adótörvényeken módosítana, vagy amikor meg szeretné törni a Gazprom monopóliumát. Miként megjósolható, hogy a honatyák az orosz kőolajexport növeléséhez elengedhetetlen új csővezetékekről szóló vitában is úgy szavaznak majd, ahogyan az a YukosSibneftnek a leginkább megfelel.

Ám Hodorkovszkij ennél sokkal közvetlenebb politikai befolyásra is törekedhet. “Nem hiszem, hogy az iraki háború állna a háttérben. Ha másodlagos motivációkat keresünk, sokkal inkább belpolitikai ambíciókban érdemes gondolkodni” – feleli Pjotr Vlaszov energiapiaci elemző, a moszkvai RBC Daily internetes üzleti szaklap szerkesztője a Figyelőnek arra a felvetésére, hogy a fúzió időzítése látványosan egybeesik az Irakot a világ olajpiacára visszavezető második Öböl-háborúval. Tagadhatatlan, hogy a kilencvenes évek elején végigvitt demonopolizáció után a YukosSibneft az első olyan orosz olajvállalat, amely nemzetközi szinten is komoly ellenfél. A Financial Times szerint nemhogy zsákmánynak túl nagy falat, hanem ma már a nyugati vetélytársaknak kell tartaniuk e cég étvágyától. Sőt, ha az iraki osztozkodásba akar beleszólni, Washingtonnak is számolnia kell vele.

Márpedig ha a YukosSibneft nemzetközi szinten (gazdaság)politika-formáló erő, még inkább az otthon. Olyannyira, hogy az RBC Daily máris azt találgatja: az idén decemberben esedékes parlamenti választásokon vajon hány képviselő jut be Hodorkovszkij pénzén a dumába. A Yukos első embere szinte valamennyi politikai erő kampányához tetemes összegekkel járul hozzá. Így pártideológiáktól mentes lobbierőre tehet szert az új törvényhozásban, amely Hodorkovszkijt is könnyen a miniszterelnöki székbe juttathatja. Putyin elnök székére nem pályázik, kormányfőként viszont Oroszország politikai berendezkedését is átalakíthatja: az amerikai típusú államfői rendszert egy európai jellegű miniszterelnöki dominanciával váltathatja fel.

Mindez egyelőre puszta találgatás. Annál is inkább, mert az orosz olajszektorban nem a Yukos és a Szibnyefty fúziója volt az utolsó. Az ágazat hetedik legjelentősebb szereplője, a Szurgutnyeftyegaz részvényárfolyama máris szárnyal: a YukosSibneft-üzlet bejelentése előtti héten több mint 40 százalékot emelkedett a moszkvai tőzsdén. Valakik agresszíven felvásárolják a cég papírjait. Bennfentesek szerint egy nyugati vetélytárs áll az akció mögött – az is lehet, hogy a BP-TNK folytatja a terjeszkedést -, amely hamarosan előlépve a névtelenségből, egyesülésre kényszeríti az orosz társaságot.