Üzlet a környezetvédelmi iparban – Rügyező lehetőségek

Sajátos környezetvédelmi szolgáltatást végez a Biofilter Környezetvédelmi Kft.: éttermektől és melegkonyháktól gyűjti be a veszélyes hulladéknak számító használt sütőolajat és zsírt. A hulladékot két üzemükben szappangyártáshoz és takarmány-kiegészítőkhöz használják fel, illetve másodlagos ipari nyersanyag készül belőle biodízel olajhoz, gittgyártáshoz, sőt még légyfogókhoz is. A társaságnak az egész országra kiterjedő gyűjtőhálózata van, 4600 szerződéses partnert látogatnak meg minden héten.

A Biofilter Kft. egymilliárd forint körüli árbevétele évek óta stagnál. “A tevékenységünk még rentábilis, de az értékesítési piac egyre szűkebb, s a készülő termékeknek öt éve nem emelkedik az áruk. Előbb-utóbb majd a konyháknak kell fizetni a hulladék elszállításáért” – fogalmazza meg a tendenciát Deák György ügyvezető igazgató. Az éttermeknek egyelőre díjtalan a szolgáltatás, a Biofilter ingyen helyezi ki a szükséges gyűjtőedényeket is, mégsem lelkesedik minden vendéglő e megoldásért; ha másból nem, ez onnan tudható, hogy a szerződött 4600-nál jóval több van belőlük az országban. Sok konyha azonban a moslékba önti, ne adj’ isten a készételekbe dolgozza be a használt olajat, noha az Európai Unió (EU) a melegkonyhák számára szigorított előírásokat fogalmaz meg. A Biofilter Kft. még így is szerencsés helyzetben érezheti magát: nincs külföldi vetélytársa, amit az ügyvezető egyrészt a gyűjtőhálózat kiépítésének nehézségeivel, másrészt a jó helyismerettel magyaráz.

BETONOZÓ HAZAIAK. A Biofilter azonban inkább a szabályt erősítő kivétel, a hazai környezetvédelmi piacon egyelőre túlsúlyban vannak a külföldi cégek. Pedig az uniós csatlakozás nyomán Magyarországra váró környezetvédelmi feladatok komoly megrendelésekkel kecsegtetik a “zöldipart”.

“Ez az ágazat a magyar gazdasági szerkezetátalakítás mozgatórugója lehetne!” – fakad ki Ress Sándor, az ÖKO Rt. elnök-vezérigazgatója. “A környezetvédelmi ipar világszerte gyorsabban növekszik, mint a gazdaság egésze, ám a hazai szektor fejletlensége miatt az ebből fakadó haszon nagy részét külföldi cégek fogják lefölözni.” A megoldás a magyar vállalkozások állami támogatása lenne, ez viszont ellenkezik a versenyszabályokkal. Ráadásul a kevés magyar vállalkozás is külföldi technológiákat használ. “Néha úgy tűnik, hogy a magyarok csak betont tudnak csinálni” – fogalmaz keserűen Ress Sándor. Cége is a hazai környezetvédelmi piac szereplői közé tartozik: a Környezetgazdaságtani Intézetből tíz évvel ezelőtt kivált vállalkozás környezetvédelmi tanácsadással foglalkozik.

FELFUTÓBAN. Ress Sándor kritikáján érdemes elgondolkodni, tény viszont, hogy a környezetvédelmi piac vállalatai eddig kiugróan magas növekedést produkálnak. Székely Anna, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének ügyvezető igazgatója szerint 2001-ben körülbelül 30 százalékos volt a növekedés a szektorban, az összes árbevétel 130 milliárd forintra tehető. Sokatmondó, hogy a szövetségi tagok száma tíz év alatt 30-ról 240-re nőtt.

A tendenciát csak erősíti, hogy a közelgő uniós csatlakozás fokozott beruházások elé állítja a vállalkozásokat, hiszen ha nem teljesítik az IPPC irányelv követelményeit (lásd külön írásunkat), korlátozhatják a működésüket. “Ez egyaránt jelenthet környezetbarát, kevés szennyezést okozó technológiákat, illetve a hagyományos megoldásokhoz társuló csővégi tisztító, szűrő, leválasztó-berendezéseket. A kibocsátások és a környezet rendszeres ellenőrzése, monitorozása a mérőberendezések piacán is nagy keresletet támaszt majd, s növekedni fog az igény a mérnöki tanácsadás iránt is” – jelzi előre Rakics Róbert, a Környezetvédelmi Minisztérium környezeti elemek védelme főosztályának vezetője.

Magyarországon jelenleg az egyik legfontosabb környezetvédelmi feladat a csatornázás és a szennyvíztisztítás megoldása. Az Európai Unió szabályai szerint 2015-ig a 2 ezer lakosnál nagyobb lélekszámú települések mindegyikén gondoskodni kell a szennyvíz ártalmatlanításáról. A másik nagy terület a hulladékprobléma: a lakossági szelektív gyűjtés bevezetése, a hasznosítás megoldása, illetve a veszélyes hulladékok megfelelő kezelése.

FÖLDÖN, VÍZEN, LEVEGŐBEN. A levegőtisztaságra vonatkozó EU-szabályokat Magyarország már átvette és hatályba léptette, a végrehajtás legfontosabb feladatai a leválasztó berendezések felszerelése, a hulladékégetők felújítása, s a nagytüzelő-berendezések modernizálása. Ilyen volt az elmúlt időszak egyik legnagyobb, 15 milliárd forintos beruházása, a Mátrai Erőmű kénleválasztójának megépítése – “természetesen” külföldi kivitelezésben. A környezetvédelmi beruházásokhoz támogatást nyújtanak a Phare és Ispa alapok, továbbá magyar állami céltámogatást is kapnak a cégek, amelyeknek így a beruházás összegének 10-20 százalékát kell saját zsebből fizetniük. “A vezetők néha még ezt is sokallják; elnyerik a pályázati pénzt a környezetvédelmi beruházáshoz, aztán nincs kedvük nekilátni” – említi Ress Sándor a lelkesedés hiányát.

Feladatok vannak bőven. A kérdés jelenleg az, hogy a magyar vállalatok fel tudnak-e ugrani a környezetvédelem gyorsuló vonatára. Deák György szerint cégeink azért vannak hátrányban a környezetvédelmi piacon, mert a nyugatiakkal ellentétben nincsenek tőketartalékaik, így nem tudják elviselni, ha az első néhány évben veszteségesek. Szerinte a magyarok leginkább a hulladékgazdálkodásba tudnak bekapcsolódni, illetve a szállításba, ami viszont – jegyzi meg a Biofilter vezetője – nem környezetvédelmi, hanem logisztikai probléma.