Gyakran hallják a tagjelölt országok Brüsszelben, hogy a belső piac működését érintő kérdésekben nem sok kibúvóra számíthatnak. Ön szerint mennyire sikerült eddig a csatlakozási tárgyalásokon megóvni az egységes piac épségét?
– Én azt szeretném, ha egyáltalán nem lennének átmeneti időszakok. De a gyakorlatban ez nem igazán bizonyult keresztülvihetőnek. Ezért a tagjelöltekkel folytatott tárgyalásokon a lehető legrövidebb átmenetekre törekszünk. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy Magyarország, más tagjelöltektől eltérően, a cigaretták jövedéki adójánál azonnal a taggá válást követően felzárkózik az EU-ban előírt szinthez. Ennek nagyon örülök. Magyarországgal általánosságban véve jól haladtak a tárgyalások. Elégedettek vagyunk a négy alapszabadságról szóló fejezetek lezárásával és az eredményekkel is. Persze igazából nem a fejezet lezárása számít, hanem az, hogy mi történik a terepen. Itt van például egy közbeszerzési ügy, aminek egyáltalán nem örülünk.
– Az autópálya-építésre gondol? Ez nem éppen friss ügy. Az ember azt gondolná, hogy már napirendre tértek fölötte.
– Szó sincs róla, nem felejtettük el. Egyáltalán nem örülünk annak, ahogyan a kormány ezt a kérdést kezelte. Meggyőződésünk, hogy ez ellentétes az európai megállapodással. Éppen ezért fel is kívánom vetni tárgyalópartnereimnek a témát.
– Bizonyos esetekben a tagjelölt országok feltűnően hosszú időre kértek haladékot a közösségi előírások végrehajtása alól. Lengyelország például 12 évre lehúzhatja a rolót a termőföldet vásárolni kívánó uniós állampolgárok előtt. Nem találja ezt egy kicsit túlzónak?
– Általános szabályként elmondható, hogy a lehető legrövidebb átmenetekre törekszünk. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy a földszerzés Lengyelországban történelmi okokból rendkívül kényes politikai kérdésnek számít. Nem vagyunk közömbösek eziránt, de a 12 év valóban hosszú idő. Éppen ezért rajta tartjuk majd a szemünket a lengyel parlament által elfogadandó új jogszabályon, s főleg azon, hogy milyen kritériumokat szabnak az egyéni mezőgazdasági vállalkozók számára. Mint bizonyára tudja, én holland vagyok, és jó néhány holland gazdálkodó élénk érdeklődést mutat a lengyelországi földvásárlás iránt.
– Lát-e valamilyen elmozdulást a magyarországi társaságiadó-kedvezmények ügyében, amelyeket, mint versenytorzító jelenséget, számos alkalommal bíráltak már Brüsszelben?
– Ha jól tudom, két ilyen adókedvezményről továbbra is megbeszélések folynak. Mi azt szeretnénk, hogy a szabályozás már a magyar taggá válás előtt összhangban legyen a közösségi előírásokkal. Az említett kedvezményeket a jogtalan előnyhöz jutás példájának tartjuk. Az unión belül nagy figyelmet szentelünk ennek a kérdésnek. A Dawn Primarolo korábbi brit pénzügyminisztériumi államtitkár által vezetett szakértői csoport összesen 66 olyan versenyszempontból tisztességtelen adóparadicsomra bukkant a tagállamokban, amelyeket vagy módosítani kell, vagy teljesen fel kell számolni. Természetesen nem szeretnénk, ha a bővítéssel még tovább nőne ezeknek a száma. Ezért világossá is tettük a tagjelöltek számára, hogy minden ilyen jellegű intézkedést el kell törölniük.
– Tudja, hogy egyes tagjelöltek úgy érzik, Brüsszel velük akar példát statuálni a jelenlegi tagok számára?
Az egységes piac előnyeiFrits Bolkenstein szerint az egységes piac az unió legnagyobb “kínálati oldali” hadművelete – egy olyan átfogó operáció, amely serkenti a versenyt, csökkenti az árakat és növeli a keresletet. Az egységes piac előnyei három pontban ragadhatók meg.
ÚJRAELOSZTÁS.
A piaci integráció lehetővé teszi a termelési tényezők (a munka és a tőke), valamint a növekvő volumenhozadék hatékonyabb kihasználását.
AKKUMULÁCIÓ. Az integráció motiválja a befektetéseket, ami a fogyasztás és az innováció növekedéséhez vezet.
LOKALIZÁCIÓ. Az integráció optimalizálja a termelési tényezők földrajzi eloszlását, ami specializációt indukál és az erőforrások ésszerűbb kihasználását eredményezi.
– A belső piac egységét mindenáron meg kell védeni. Rengeteg energiát fordítunk arra, hogy az egységes piac integritását olyan területekre is kiterjesszük, mint például a pénzügyi szolgáltatások. De arról nincs tudomásom, hogy a tagjelölt országokat használnánk fel belső céljaink elérésére. Ahogy a mondás tartja: a könyörületesség otthon kezdődik, s ugyanez igaz a fegyelemre is.
– Ön néhány hete még meglehetősen borúlátóan vélekedett arról, hogy az Európai Unió határidőre teljesíteni tudja majd a két éve meghirdetett gazdasági reformokat. Barcelona után miként értékeli a helyzetet?
– Eredményként könyvelem el a Galileo műholdas navigációs rendszerről született döntést, az energialiberalizációt, továbbá azt, hogy az Európai Tanács megerősítette a pénzügyi szolgáltatások terén hozott döntéseket. A sikerek közé sorolom a közösségi szabadalom ügyében történt előremozdulást is. Valóban bíráltam elmaradásuk miatt a tagállamokat. Hogy optimistább vagyok-e? Igen, mert azt hiszem, sok dolgot sikerült keresztülvinni. A brüsszeli bizottság végzi a munkáját. A pénzügyi szolgáltatásokról szóló akciótervben szereplő 42 intézkedés közül 25-öt már elfogadtunk. Az idén rendkívül sűrű a programunk, mert csak az én területemen 8 jogszabályt kell elfogadnia az Európai Parlamentnek és a miniszteri tanácsnak. Bár meglehetősen zavaros a kép, bízom benne, hogy májusban megegyezés lesz a közösségi szabadalomról.
– A lisszaboni úton azért akad néhány szívós akadály. Hogy mást ne mondjak, a franciák mélyen gyökerező bizalmatlansága a piacnyitással szemben állandó potenciális fékezőerőt jelenthet a folyamatban. Nem így látja?
– Franciaországban a liberális gazdasági szemlélet nem uralkodó. Úgy látszik, Colbertnek, XIV. Lajos pénzügyminiszterének hosszú az árnyéka. Ez az árnyék Franciaországon kívül néhány más országot is befed. A francia gazdaságpolitikai filozófia az, hogy az államnak kell irányítania a gazdaságot. Ezt a szemléletet nem igazán vallom a magaménak. De tény, hogy ez a filozófia egész Dél-Európára nagy hatással van. Mi arról próbáljuk meggyőzni a franciákat, hogy a liberalizáció nem olyan rossz dolog. Ez nem túl könnyű feladat. Most választások lesznek, aztán majd visszatérünk az energiapiaci liberalizáció kérdésére. De a francia magáncégeket egyáltalán nem kell győzködni. A magánkézben lévő francia vállalatok nagyon versenyképesek és nyitottak a világra. De létezik egyfajta etatista gondolkodásmód, ami visszafogja ezt a nagy gazdaságot.
– A tagjelölt országok jelenleg a csatlakozási követelmények teljesítésével küszködnek, miközben Barcelonában már az EU reformvonatára invitálták őket. Képesek lesznek ennek megfelelni?
– Országa válogatja. Észtország és Románia között például egyértelmű különbség van. És örömmel nyugtázom, hogy Magyarország is a legjobbak közé tartozik, nem hiszem, hogy különösebb gondot okoz majd a viszonylag gyors felzárkózás. A magyarok született vállalkozók, és a kormányok mindig készséget mutattak a gazdaság modernizálására és versenyképességének javítására. Szóval én személy szerint nem hiszem, hogy ennek az országnak nehezére esne a felkapaszkodás a lisszaboni szerelvényre. Az is lehet, hogy kevesebb problémájuk lesz, mint például Franciaországnak. Az Európai Unió ugyanakkor nem kér olyasmit, amihez fekete mágia kell. Mi a modern szemléletet szeretnénk meghonosítani a gazdaság különböző területein. És nem látom okát, Magyarország miért ne lenne képes erre.
