Gobbi Hilda 1977-ben, a születésnapjára rendezett ünnepségen, a televízió nyilvánossága előtt felajánlotta az alkalomra kapott pénzjutalmát az új Nemzeti Színház alapkőletételére. Maga sem gondolta akkor, micsoda politikai lavinát indít útjára. A helyzet akkor kezdett igazán elmérgesedni, amikor a jelenlegi kormány döntése szerint az Erzsébet téren kiásott épületalapot egyszerűen ott kellet hagyniuk a munkagépeknek. Végül aztán Soroksár határán újra elkezdhették kiásni “a gödröt”. Ezzel persze a kedélyek nem nyugodtak meg, sőt…
A múlt héten, a bemutató előtti napokban immár gőzerővel takarították az épületet, festették a javításokat és meghosszabbították a Tragédia főpróbáit. A Nemzeti Színház kormánybiztosa, Schwajda György pedig azt állítja, hogy április elsején – tehát függetlenül a választásoktól – beadja nyugdíjazási kérelmét…
NEMZETI POLITIKA. A kérdés továbbra is az, mit lép a politika. Mi történik a választások után a Nemzeti Színház épületével és a benne dolgozó színészekkel? Egy esetleges politikai váltásnál megmarad-e a megítélt anyagi támogatás, és az azzal járó színházi presztízs? Schwajda György is feltette ezt a kérdést az MSZP miniszterelnök-jelöltjének, az elmúlt ősszel, amikor Medgyessy Péter “cégbulit” tartott. (Schwajda, Medgyessy pénzügyi tanácsadó cégével kötött szerződést még akkor, amikor a színház alapjait ásni kezdték, a tehátrum gazdasági ügyinek folyamatos vizsgálatára. A cég, a színház átadása előtt tavaly év végén átfogó pénzügyi vizsgálatot végzett, és akkor mindent rendben talált. Három éve egyébként szintén ez a társaság javasolta a kormánybiztosnak, hogy a Nemzeti, részvénytársasági formában működjön.) Nos, Medgyessy akkor azt válaszolta Schwajdának, hogy még nem gondolkodott ezen.
Schwajda egyébként nem tartja valószínűnek, hogy egy esetleges új kormány rögtön a Nemzeti igazgatójának kinevezésével kezdené a munkáját. Arra a kérdésre, hogy ha felkínálnák, elvállalná-e az igazgatói posztot, a kormánybiztos most, bizonytalanul ugyan, de nemmel felel. Hevesi Sándor és Németh Antal idejében is politikai csatározások színtere volt a Nemzeti Színház. “Ebben a székben nem lehet sikeresnek lenni” – teszi hozzá.
A helyzetet bonyolítja, hogy nemcsak a politika, de a szakmai szervezetek felháborodását is kiváltotta a Nemzeti. Az Építész Kamara megkésve ugyan, de kizárási eljárást kezdeményezett az épület kormánybiztos által felkért tervezője, Siklós Mária ellen. Schwajda nem vette figyelembe a kamara tiltakozását, és Siklós Mária terveit akarta megvalósulni látni. A kormánybiztos, aki szerint a kizárási eljárás nem az építészszakma egészének ítéletét fejezi ki – történelmi párhuzamot vonva minősíti a kamara lépését: “Annak idején Steindl Imrét is kizárták a kamarából. Ez egy ilyen ország.” (Steindl Imrének nem etikai vétségek miatt lettek problémái az 1900-as évek elején Magyarországon, és nem is a szakmabeli építészekkel támadt vitája, hanem az akkori kor politikusaival, akik zsidó származása miatt elzárták Steindl elől a nagy állami megrendeléseket – már csak azért is, mert nem tetszett nekik az akkor éppen szintén “Európába” tartó Magyarországon Steindl magyarkodó, ázsiai múltunkba visszarévedő stílusa. A szerk.)
A már jelzett “erőfölénynek” a jelenlétét vélte felfedezni a színházi szakma is, amikor a kormánybiztos elkészítette 3 hónapra előre, június 9-ig a Nemzeti Színház műsortervét. A magyar színházi gyakorlat szerint havonta egyeztetik a műsorterveiket a színházak. Tehát, az összes többi érintett teátrumnak kellett volna igazodnia a Nemzeti programjához. Az egyeztetéskor azonban kiderült, hogy néhány estén, bizonyos színészeknek egyszerre kellene fellépniük az anyaszínházában és a Nemzetiben. Patthelyzet. Melyik előadás legyen a fontosabb?
TársulatépítésA kormánybiztos elkezdte a színház társulatának szervezését. Elsőként Törőcsik Mari írt alá egy évre, a napokban pedig a színésznők közül: Molnár Piroska és Tóth Auguszta. A színészek közül pedig a Tragédiában Ádámot alakító Szarvas József, majd Stohl András és a Peer Gynt címszereplője, Rátóti Zoltán.
A vitát időlegesen sikerült lezárni, áprilisban egy színházban sem marad el előadás azért, mert egy színész máshol játszik. Jól mutatja azonban a színházigazgatók között – leginkább a vezető színészek megtartásáért, illetve elcsábításért – zajló presztízsháborút, hogy néhány színészen miként “csattant az ostor”. Hollósi Frigyes szerződését például nem hosszabbította meg a Katona József Színház, mert a Nemzetivel kötött – szerepre szóló – megállapodásában az szerepel, hogy az új teátrum elsőséget élvez a színész foglalkoztatásában.
Amióta a Nemzeti épülni kezdett, pontosan lehetett tudni, hogy közvetlenül a választások előtti, március 15-i bemutató komoly része lesz a jelenlegi kormánypárt kampányának. Schwajda nem így látja: “Már 1994-ben fölvetettem ezt Horn Gyulának, hogy a 1998-as választások előtt, március 15-én legyen a megnyitó. Másrészt azt gondolom, hogy a voksolás előtt két héttel az ország lakosságának legnagyobb része már tudja, miként foglal állást az előző három és fél évre vonatkozóan. Kizárt dolognak tartom, hogy valaki meglátja az épületet, és úgy dönt, elmegy szavazni” – mondja a kormánybiztos.
NEMZETI FIZETÉSEK. A Nemzeti Színház 2002-es évre tervezett büdzséje 2,3 milliárd forint. Ez a magyar színházi helyzetet tekintve hatalmas összeg. A nagy társulatos, nagyobb nézőterű Vígszínház például 740 millió forintból gazdálkodott tavaly, ebből 450 volt az állami támogatás. Bár az is igaz, hogy a nemzeti színházak minden nyugat-európai országban kiemelt költségvetéssel dolgozhatnak. Ezért lehetséges az, hogy a budapesti új Nemzeti minden egyes oda hívott dolgozójának, a műszaktól a színészekig, a többi színháznál magasabb fizetést vagy gázsit tudott, illetve tud felajánlani. (Információink szerint a Tragédia országosan ismert, de mellékszerepet alakító színészei közül néhányan előadásonként 100 ezer forintot kapnak majd, ami Magyarországon csak ritkán, és csakis főszereplőknek jár más színházakban.)
Azt egyelőre senki sem tudja megmondani, hogy a teátrum működése valójában mennyibe fog kerülni. Csak azt sejtik, hogy hatalmas összeg lesz például a világítás, mert 3,5 megawatt áramot vesz fel maga az épület. Hogy a gépeket, a színpadtechnikát mennyire használják majd, mennyi a gázfűtés, a klíma és a park üzemeltetése, azt a kormánybiztos szerint jelen pillanatban képtelenség megmondani. A 2,3 milliárdos éves büdzsé jelenleg tehát egy becslés alapján mondatott ki – azzal, hogy “ennek elégnek kell lennie”. Aztán év végén kiderül, jól gondolták-e.
Törőcsik Mari nemrég egy interjúban úgy nyilatkozott: “Nekem az a fontos, hogy mit tud a színpad, milyen az akusztika, milyenek az öltözők”. Schwajda szerint a színpadtechnika Európa egyik legmodernebb rendszere, s biztos benne, hogy a világban, a jövőben épülő színházaknak mintát ad majd – például a külön ide kifejlesztett hang nélküli, úgynevezett intelligens lámpáival.
Ugyanakkor komoly kritikával is illette már a szakma és az újságok a színpadtechnikát: például, hogy annak berendezései kötöttek, előszínpad nem alakítható ki, aréna jellegű színpad létrehozására korlátozottan sem alkalmas. Az akusztikával kapcsolatban, januárban, a Tragédia próbáinak kezdete után, komoly panaszokat lehetett hallani – igaz, csak nagyon “egymás között”. A hírek arról szóltak, hogy ha egy színész a színpad hátsó részén szólal meg, akkor azt már a színpad elején sem hallani, nemhogy a közönség soraiban.
Schwajda György minderről annyit mondott, hogy az akusztikával az orosz Arkagyij Popovot bízták meg. Popov 30 ezer cserépedényt épített be a padlóba különböző mennyiségű homokkal töltve azokat, és kizárólag a Nemzeti Színház számára kifejlesztett akusztikus falfestést alkalmazott a színházteremben. A nézőtérről néhány széket ki kellett venni ugyanakkor, mert a valóságban kiderült: az előadások a nézőtérnek bizonyos pontjain, az oldalpáholyok hátsó soraiban élvezhetetlenek lennének. (Korábban egy angol színházakusztikával foglalkozó céggel tárgyaltak a kivitelezők, de annak képviselői, meglátva az elkészült betonvázat és megtudva az akusztikai munkákra hagyott rövidre szabott határidőt, nem vállalták a munkát. A szerk.) Az öltözők viszont – s ez Törőcsik Marinak szintén fontos szempont – kellemesek és kultúráltak.
Az épület belső munkái igényesek. Domináns színei a királykék (szőnyegek), a négerbarna (ajtók) és a homokszín (oszlopok). Ami a külsőt illeti, az épületet Budapest főépítésze nevezte már babaháznak, Finta József építész pedig azon sajnálkozott, hogy ha a legutóbbi pályázati nyertes Vadász György, illetve Siklós Mária tervét egymás mellé tették volna közszemlére, akkor az emberek 85 százaléka szerinte sajnos Siklós Máriáét választotta volna, jóllehet az – ő legalább is így gondolja – erősen kifogásolható. Schwajda szerint az embereknek azért lehet tetszetősebb az új Nemzeti, mert nem követi a mai korra jellemző építészeti stílust. Szerinte az is ideális, hogy a nézőtéren 620 fő foglalhat helyet, mert ez megfelel a drámai színházak befogadóképességének. (A Vígszínházban több mint 900 néző tud leülni.)
MEGNYITÓ. Schwajda György először a színházi szakma egyik legelismertebb rendezőjét, Zsámbéki Gábort kérte fel a nyitó előadás megrendezésére, ám ő nemet mondott. Aztán megkereste a másik, hasonlóképpen elismert rendezőt, Ascher Tamást, de néhány napi gondolkodás után ő is visszautasította a lehetőséget. Mert ugye, valahogy minden eddiginél közelebb került ez a színház a hatalomhoz… A kormánybiztos akkor “feladta”. A szintén ismert rendezőt, Szikora Jánost már Várhegyi Attila, akkori kulturális államtitkár kereste meg. Szikora elvállalta a megbízatást, és januárban, a Nemzeti Színház épületében, akkor még a sajtó teljes kizárásával elkezdődhettek a próbák.
“A színház felépült, meglesz a megnyitó, utána lezajlanak a választások – sorolja a kormánybiztos -, és itt áll majd egy működő épület, amely bele fog süllyedni a hétköznapok szürkeségébe. Egyetlen dolog dönti majd el, hogy érdekes-e vagy sem: az, hogy mi zajlik a színpadon.”
