Felcserélődtek a politikai szerepek – immár nálunk is kimutatható ez a világjelenség, amely a kilencvenes évek elején Tony Blair brit munkáspárti elnökké választásával kezdődött Angliában. Az addig érvényes klasszikus politikai elmélet szerint a kétpárti rendszerekben a neokonzervatív-liberális, illetve a szociáldemokrata értékek versenyeztek egymással. A harmadikutas szociáldemokrácia megjelenése egyben azt is jelentette, hogy a baloldal igyekezett minél több, korábban csak a konzervatívok által képviselt ügyet elhalászni. Így történhetett, hogy Blair, Schröder vagy Clinton adócsökkentésről, kisebb és hatékonyabb államról kezdett beszélni.
Magyarországon a Fidesz ismerte fel elsőként a hagyományos ideológiai rend felborulását. Már 1998-as programjában is számos baloldali, kiadásnövelő ígérettel állt elő, s kormányra kerülve ezt a vonalat folytatta. De Orbán Viktor egy másik jelenséget is felismert. A gyámkodó államot hajlamosak Magyarországon kedvezően fogadni a választók, míg a nálunk fejlettebb demokráciákban a polgárok saját pénztárcájuk érdekeit is figyelembe veszik, vagyis kevésbé vevők az “ingyen ebédre”. Emiatt nálunk nem működik a klasszikus “szabadság versus állami gondoskodás” felosztás: a konzervatív Fidesz ugyanúgy ígérget, mint a szociáldemokrata MSZP. Vagyis a Fidesz jobbról igyekszik a “harmadik út” felé, míg az MSZP – legalábbis retorikájában – balról teszi ugyanezt.
(További részletek a FigyelőNet dossziéjában: Választás 2002 >>)
FELCSERÉLŐDŐ SZEREPEK. A két párt választási programját ebből a szemszögből vizsgálva úgy tűnhet, mintha valaki felcserélte volna az elnevezéseket, rendre a másik pártot rendelve az egyik ígéreteihez. A szocialista program inkább az adók csökkentésére, az állami szerepvállalás mérséklésére helyezi a hangsúlyt, míg a Fidesz programja a bérek és a közszolgáltatások növelésére. Ez azonban csak az alapos elemzés után látszik, a felszínen csupán hangsúlybeli különbségeket lehet észlelni. Mindkét párt ígér ugyananynyit, vagy szeretne egy kicsivel többet is ígérni, mint vetélytársa. Mindkettő az adók csökkentését jelöli meg célként programjában. Ám míg a Fidesz általánosságban mondja, hogy 2006-ra 1500 milliárd forinttal lesz több pénz a gazdaságban az adó- és járulékcsökkentések hatására, addig az MSZP külön adótáblát dolgozott ki.
A visszafogottabb állami költekezés ígérete látszik az államháztartási hiány mérsékléséről szóló passzusoknál is: a kormánypárt a GDP-hez mérten 3,0 százalékos, míg az MSZP 2,5 százalékos államháztartási deficitet ígér 2006-ra. A különbség mai értéken számolva ugyan “csupán” 83 milliárd forint, ám ez szemléletbeli eltérést is jelez. Amíg a Fidesz csak arra a szintre csökkentené a deficitet, ami éppen elegendő az euró bevezetésének feltételéül szabott maastrichti kritériumok teljesítéséhez, addig az MSZP némi “biztonsági tartalékot” is képezne.
A szocialisták – elnevezésüket megcáfolva – ugyanakkor lemaradnak az ellátási ígéretek terén: ahol ígér a Fidesz, ott legalább ugyanannyit, de inkább többet ad, mint az MSZP. Bérlakásból évente 2,5 ezerrel ígér többet a kormánypárt a szocialistáknál, lakásépítési támogatásból minden gyermek után 200 ezer forinttal nagyobb juttatást adna, és nem csak az általános iskolákban, hanem a középfokú oktatásban is ingyenessé tenné a tankönyveket. A szocialisták azonban új ellátásokat is kilátásba helyeznek: alanyi jogon járó anyasági pótlékot és életkezdési támogatást.
KampányretorikaAttól függetlenül, hogy Magyarországon szimbolikus jellegű politikai viták élveznek prioritást, a választási kampányban kiemelt jelentősége lehet az egyes pártok gazdaságpolitikai témáinak. Miként már 1998-ban is a kampányviták élén szerepeltek a gazdaságpolitikai témák, valószínűsíthető, hogy 2002-ben is – különösen a két nagy rivális párt, a Fidesz-MPP és az MSZP között – hangsúlyosak lehetnek a gazdasági elképzelések, elsősorban a jólét és a kormányzat gazdasági teljesítményének kérdései.
A Fidesz-MPP politikusainak eddigi megszólalásaiból két dologra lehet következtetni: a párt a kampányban egyrészt inkább jövőképet kíván tematizálni, semmint eddigi kormányzásának konkrét eredményeiről vitázni, másrészt pedig inkább depolitizálni igyekszik a kampányt, és a “kormány kormányoz – ellenzék politizál” képet sugallja majd.
Pokorni Zoltán, a Fidesz-MPP elnöke több alkalommal kifejtette, hogy a párt kampánya elsősorban a “jövőre” fog koncentrálni. Ez másképpen azt jelenti, hogy a kampány a jövővel kapcsolatban megfogalmazott ígéretekre épül majd. Ilyen kampánystratégia kormányon lévő erők részéről meglehetősen rendhagyónak számít. Kormányzó pártok, főként kedvező gazdasági helyzetben, általában inkább a múlt teljesítményeiről szoktak kampányukban beszélni. Ezzel próbálkozott az MSZP és az SZDSZ is 1998-ban, amikor a kormányzati folytonosságot, az elért eredmények továbbvitelét fogalmazták meg elsőrendű célként.
Pokorni Zoltán azt sejteti, hogy a Fidesz a 2002-es kampányban is elsősorban “álmokról” beszél majd. Ennek a kommunikációnak a legnagyobb előnye – voltaképpeni célja -, hogy nem lehet vitatkozni vele. Egyetlen ellenzéki párt sem tagadhatja, hogy a Fidesz által felvázolt “álmok” megvalósulása üdvös lenne. Az ellenzék ezzel a kommunikációval szemben két dolgot tehet. Egyrészt, megpróbálhat maga is alternatívát felvázolni, de oly módon, hogy az konkrétabb, és ezért hihetőbb legyen a polgárok számára. Másrészt, megpróbálhatja áttematizálni a kampányt, hogy az a be nem teljesített ígéretekről, a Fidesz-kormány értékeléséről szóljon. A két fenti mód ugyanakkor nehezen összeegyeztethető. Ha az ellenzék túl sokat beszél a múltról, nem tudja saját alternatíváit megfogalmazni – ha viszont “elfelejti” az elmúlt négy évet, maga is segíti a kormány stratégiáját.
A Fidesz másik retorikai célja a “folyamatos kormányzás” bemutatása. A kormányzás jelen esetben azt jelenti, hogy a kormány a kampány időszakban az emberek számára fontos – és sokuk számára kedvező -, ám alapvetően nem politikai döntéseket hoz. Ilyen döntések lehetnek a különböző társadalmi csoportoknak juttatott támogatások, béremelések, adókedvezmények. A Fidesz igyekszik majd azt a látszatot kelteni, hogy miközben a kormány “dönt”, “cselekszik”, az ellenzék a konkrét témák felvetésével csak “kritizál” és – negatív értelemben – “politizál”.
Az MSZP esetében Medgyessy Péter programja és retorikája egyértelműen – és tendenciájában egyre inkább – szociáldemokrata ihletettségű. Ezt látszik alátámasztani a meghirdetett “hét igen” majd “tíz pont” is. A követelések között előkelő helyen szerepelnek a szociáldemokrata jellegű ígéretek. Külön pont szól a munkavállalók helyzetéről, az egészségügyről, a mezőgazdaságról és az oktatásról is. Medgyessy ezen felül a társadalom kettészakítottságának megakadályozását is elkülönült követelésként tárgyalja.
A Medgyessy által meghirdetett “Egyetértésben a nemzettel” programcsomag sajátossága, hogy a fenti problémákat – és minden egyéb problémát is – egyszeri állami szubvenciókkal kívánja kezelni. Medgyessy egyszeri, nagyarányú állami támogatásban részesítené a mezőgazdaságot éppen úgy, mint az egészségügyet. A program szerint emelkednének a nyugdíjak, a családi pótlékok, ingyenesek lennének a tankönyvek, az iskolai és óvodai reggelik és ebédek és így tovább.
Az MSZP 2001 tavaszán három “fordulatot” hirdetett meg: jóléti, modernizációs és demokratikus fordulatról beszéltek. Várható volt, hogy a meghirdetett folyamatokra a párt nem fog tudni egyenlő energiát fordítani. Medgyessy már a júniusi kongresszuson is a “jóléti” rendszerváltásra helyezte a hangsúlyt, s a 2001 végén, 2002 elején ismertetett programjaiban még inkább előtérbe kerültek a jóléti kérdések. Vélhetően felismerte, hogy modernizációs fordulattal nem lehet megszólítani azokat a bizonytalanokat és más csoportokat, akikre az MSZP-nek szüksége van. A “jóléti” fordulat a választások előtt egyértelműen a potenciálisan legnépszerűbb ígérete lehet az MSZP-nek, az ilyen témák ugyanis sokkal népszerűbbek, mint a “demokratikus”, vagy a “modernizációs” kérdések. Az MSZP tehát egy baloldali, szociáldemokrata alternatívát kíván a kormánnyal szemben állítani. Medgyessy – ellentétben az 1998-as Fidesszel – nem alkot “új” programot abban az értelemben, hogy nem áll elő új kategóriákkal, új megközelítési módokkal, nem ötvöz különböző ideológiai elemeket. Alternatívája klasszikus szociáldemokrata alternatíva; mind retorikájában, mind tartalmában.
Vannak persze a másik oldal részéről eddig “megválaszolatlan” ötletei is az MSZP-nek, így a családi pótlék 20 százalékos emelésére, a nyugdíjasoknak egyszeri juttatásként odaadandó 52 milliárd forintra, vagy a diákoknak tett ingyenes helyközi utazási ígéretre mindeddig nem kontrázott rá a Fidesz. De ezek azok a közmondásos kivételek, amelyek a szabályt erősítik, hiszen a mérleg nyelve a bér- és foglalkoztatáspolitikában is a kormányzó párt felé billen. A Fidesz teljes foglalkoztatottságot kínál, míg az MSZP “csak” 300-400 ezerrel több munkahelyet.
A különbség a két ígéret között nagynak tűnik, ám valójában a nullához közelít. A kormánypárti felfogásban ugyanis a teljes foglalkoztatottság az átmeneti szintű, vagyis 3-4 százalékos munkanélküliségnek felel meg. Ennek eléréséhez pedig alig 300 ezer munkahelyet kell teremteni: a munkanélküliségi ellátások rendszerének átalakítása miatt ugyanis a hivatalosan kimutatott munkanélküliségi ráta sokkal alacsonyabb az állástalanok valós arányánál. Mivel az ellátásból a tartósan munkanélkülieket 2000 elején kizárta a kormány (9 hónapra csökkentette az ellátási időt, és az önkormányzati támogatást közmunka elvégzéséhez kötötte), nőtt a hivatalosan inaktívnak minősítettek aránya, és ezzel párhuzamosan csökkent az aktívak és ezen belül a munkanélküliek száma. A statisztikák szerint a munkanélküliség most alig 5 százalékos, vagyis aligha kell sokkal több állást létrehozni ahhoz, hogy a 3-4 százalékos ráta elérhető legyen.
REFORM NÉLKÜL. Feltűnő, hogy a “reform” szó hiányzik a programokból. Ez azonban retorikai óvatosság, nem arról van szó, hogy a két párt ne ígérne gyökeres átalakítást azokon a területeken, ahol évek óta sürgetik a reformokat a külföldi és a hazai szakértők, például az önkormányzatok vagy az egészségügy terén.
Az önkormányzatok pénzügyi rendszerét, vagy az önkormányzati törvényt mindkét párt átalakítaná. Igaz, a Fidesz ennél többet nem is mond erről, míg az MSZP nagyobb helyben maradó személyi jövedelemadót ígér, és részesedést az áfabevételekből, valamint a teljes gépjárműadó-bevétel helybenhagyását. Továbbá regionális önkormányzatok és régiós költségvetések kialakítását, nagyobb, önállóbb mozgásteret a helyi testületeknek, és a kistérségek felértékelődését. Reformot azonban – bár ennél kisebb horderejű változásokra is mondtak ilyet korábban – egyetlen egyszer sem említ a szocialista program sem.
Az egészségügyben a két párt egyaránt gyökeres fordulatot ígér, hasonló nagyságrendű összegek elköltését irányozva elő. Mindkét részről a várható életkor meghosszabbítását vetítik előre, ám míg a Fidesz konkrét ígéretet tesz ebben – plusz 4 várható életévet “ajándékozva” a férfiaknak, 3-at a nőknek -, az MSZP nem. A Fidesz politikai programja viszont sajátjaként utal a kormány által elfogadott 606 milliárdos egészségügyi csomagra. Ebben a kormány – illetve a párt – látványos béremelést, viszont csupán 500 milliárdos költségvetési forrást ígért. Az ágazat bérrendezésére tekintélyes összegek jutnának – 387,2 milliárd négy év alatt. Ez viszont azzal járna, hogy az intézmények fejlesztésére, a műszerezettség javítására alig jutna pénz: számításaink szerint évente alig 28,4 milliárd forint. Ennél jóval többet ígér az MSZP: 150 milliárdos évi költéssel számoló programot, amelyből bérrendezési törekvései alig vinnének el 50 milliárdot.
Az oktatás és a tudásalapú társadalom megteremtése szintén olyan területek, ahol a következő kormánynak biztosan lesz tennivalója. Az MSZP és a Fidesz az oktatás terén mindenekelőtt bérrendezést helyez kilátásba, és az egyenlő esélyek kialakítását. A Fidesz kétszintű – a nyelvvizsgát és egyetemi felvételit is tartalmazó második szint bevezetésévek egybekötött – érettségijével szemben a szocialisták jogosítványt, nyelvvizsgát és ingyenes elektronikus aláírást javasolnak. Míg azonban utóbbiak a 18-20 éves korosztály 20-25 százalékának felsőoktatási részvételét helyezik kilátásba, addig a Fidesz a fiatalok felét részesítené ilyen képzésben – zömmel ugyanolyan konkrét ígéretek (például 10 ezer kollégiumi férőhely) mellett. Mindkét párt internetet vinne az összes iskolába, a szocialisták ezenkívül a távoktatás fejlesztését részesítik előnyben, és az e-kormányzás helyi és országos szintjeit alakítanák ki. Ezzel szemben a Fidesz a köztisztviselőknek és további, részleteiben meg nem nevezett szakmáknak, valamint a kis és közepes vállalkozóknak adna számítógépet és internet-hozzáférést – pályázati úton, a Széchenyi Terv keretében.
GAZDASÁGPOLITIKA: ÁLLAM KONTRA PIAC. A Fidesz gazdasági programját a 2001-ben bevezetett Széchenyi Tervre fűzi fel, mondván: az állami költekezések teremtik meg a növekedés alapját. A Fidesz szerint a “magyar modell” lényege, hogy lehet a lakossági jólét fokozásával együtt olyan gazdasági növekedést teremteni, amely nem akadályozza meg az infláció csökkentését, és nem borítja fel a pénzügyi egyensúlyt. Vagyis a lakossági fogyasztás növelése nem generál olyan importot és olyan keresletemelkedést, amely egyrészt rontja a fizetési mérleget, másrészt – keresleti oldalról – inflációs nyomást gerjeszt.
A Fidesz-féle gazdaságpolitikai modell az állami támogatásokra épül. E szerint a lakossági kereslettel szemben kell állami támogatások segítéségével olyan kínálatot teremteni, amely hazai termelési kapacitások növelésén alapul. Ezzel megakadályozható a behozatal növekedése (a pénzügyi egyensúly romlása), és a támogatások – öngerjesztő mechanizmusként – újabb keresletet is generálnak, amire újabb kínálat lehet a válasz. Ezt, inflációs szempontból, legfeljebb csak kiegészíthetik azok az állami árpolitikai beavatkozások, amelyek egyrészt segítik a kereslet fenntartását (gázárak), másrészt kedvezően hatnak az inflációs várakozásokra is.
ELTÉRŐ ÉRTELMEZÉSEK. Az elméletet a Fidesz a Széchenyi Terv eredményességével, illetve az 1998-as orosz pénzügyi válság kezelésével támasztja alá. E szerint a természeti katasztrófák és a világgazdasági válság ellenére Magyarország képes volt megőrizni a növekedést, miközben – mint a Fidesz vezetői sokszor elmondják – az államháztartás hiánya a tervezett szinten belül alakult, a fizetési mérleg egyenlege jobb a vártnál, az infláció csökkent, az átlagjövedelmek nőttek, és elkezdődtek a sztrádafejlesztések. Az MSZP azonban egészen másképpen értékeli az elmúlt négy év gazdasági teljesítményét: az infláció esése lényegében megállt, a jövedelmek alig emelkedtek, nem adtak át új autópálya-szakaszt, és a Széchenyi Terv be sem indult. A szocialista gazdaságfilozófia vélhetően éppen emiatt nem ért egyet a “magyar modell” bizonyított voltával sem, bár ezt nem mondja ki. A kormány gazdaságpolitikájának keynesi alapjait a Fidesz gazdaságpolitikusai sem tagadják, ám szerintük a tézisek modernizált változatáról van szó, amely megpróbál válaszolni az Új Gazdaság, az információs társadalom kihívásaira.
Az MSZP gazdaságelméleti bírálatának alapja az, hogy Magyarország – nyitott, exportorientált és importfüggő gazdaságként – nem engedheti meg magának a belső kereslet fokozását. A növekvő lakossági keresletet ugyanis nem képes kiszolgálni a magyar vállalkozói réteg, hiszen nem azokat a termékeket kínálja, amelyeket a lakosság igényel, hanem főként olyanokat állít elő, amelyek külföldön kelendőek. Másrészt a költségvetési költekezés nem egyeztethető össze az antiinflációs politikával, hiszen az állami kiadások növelése az árak emelkedését idézi elő. Harmadrészt, a piaci mechanizmusokba való beavatkozásnak tartja az áremeléseket korlátozó intézkedéseket, amelyek csupán késleltetik a folyamatot, rejtett, magasabb inflációs szintet építenek be a gazdaságba. Ráadásul azért sem igazolta semmi a keresletnövelő politikát, mert az nem működött: a költségvetési kiadásokban nem jelentkezett a Széchenyi Terv hatása (a 2001-ben odaítélt támogatásokat még nem utalták ki). Tehát a növekedést generáló hatás sem jelentkezhetett. Az MSZP ezért nem ígéri a gazdaságpolitika megváltoztatását, hiszen nincs min változtatni, a Fidesz vezette kormányzat nem vezetett be új modellt, hacsak a retorikája nem mondható újnak. Apropó retorika: az MSZP ebben folytatná az eddigi kormányzati hagyományt, hiszen a Széchenyi Terv “folytatását” ígéri, oly módon, hogy beépítené az uniós forrásokat a programba.
Szimbolikus politizálásA Fidesz-MPP vezette kormány beiktatását követően sok elemző úgy gondolta, a konszolidáció kormánya valóban megengedheti magának, hogy a korábbi ideológiai viták helyett elsősorban szakmai-szakmapolitikai ügyekkel foglalkozzon. A kormányzás első évében ez a várakozás nem is tűnt alaptalannak, hiszen a kormány számos szakpolitikai változásról döntött, miközben a parlamentben is a korábbinak megfelelő jelentős arányban tűntek fel gazdaságpolitikai javaslatok. Azonban 1999-től látványos visszaesés következett. A kormány továbbra sem engedte ki a kezéből a napirend alakítását, ám ritka kivételektől eltekintve alig jelentkezett szakpolitikai ügyekkel. A parlamenti adatok komoly változást tükröznek, miközben a politikai napirenden is sokkal inkább a szimbolikus politizálás dominált.
Az ilyen jellegű politikai változásnak két oka lehet: a kormányzatnak az első lendületes év után elfogyott a muníciója, illetve a kormányzati stratégák úgy ítélték meg, hogy a politikai hasznosság szempontjából a gazdasági jellegű szakpolitikai ügyeknél fontosabbak a szimbolikus, ideológiai témák. Amennyiben a változás csak a politikai napirenden szerepelő nagy ügyek esetében lenne tapasztalható, nagyobb valószínűséget a második lehetőségnek adnánk. Miután azonban a változás elsősorban a politikai napirend alakításában kevésbé jelentős parlamenti napirend esetében következett be, az első magyarázat sem zárható ki.
A két párt kommunikációja abban is hasonlatos egymáshoz, hogy újításokat ígér. Ezek költségvetési hatásainak vizsgálatakor azonban kiderül, hogy éppen a klasszikusnak mondható elméleteknek felelnek meg a pártok – több szempontból is. Az MSZP számos adócsökkentő javaslata nem kerül annyiba, mint a Fidesz azon ígérete, hogy 1500 milliárd forinttal kevesebb közterhet szed majd be az állam 2006-ban, mint most. Igaz, a kormánypárt mai értéken is 1341 milliárd forintos bevételkiesést jelentő adócsökkentési ígérete megvalósíthatatlannak tűnik, hiszen így az államháztartás bevételeinek 20 százaléka hiányozna. Ráadásul ez az elem nem is összeegyeztethető azon kormányfői állásponttal, miszerint nem kell tovább csökkenteni az állam szerepvállalását.
ÍGÉRETEK VERSENYE. A Fidesz összességében jóval nagyobb költekezést helyez kilátásba, mint az MSZP. Elképzelhető természetesen, hogy számos szocialista ígéret még nem hangzott el, vagy nem kapott nyilvánosságot. Mindenesetre a Fidesz nyerésre áll az ígéretek versenyében. Például azzal, hogy dupla átlagkeresetet vetít előre négy év múlva, s mai értéken éves átlagban 343 milliárd forintos többletkiadást határozott meg. Ehhez még hozzájönnek az olyan konkrét vállalások, mint az egészségügyi dolgozók vagy a pedagógusok béremelése, és a számukra meghatározott életpályamodellek kialakítása. Az MSZP általános jellegű ígéretei ebben a témában nem tartalmaznak semmilyen konkrétumot – vélhetően a számonkéréstől való félelem jegyében -, ezért hatásuk is alig számítható. A szocialisták például a közalkalmazotti keresetek “jelentős” növeléséről beszélnek, ami a számok nyelvén szinte értékelhetetlen.
Az ígéretek összehasonlítása egyetlen dologra biztosan rávilágít: betarthatóságuk megkérdőjelezhető. A szocialisták saját gazdasági elemzésükben is legfeljebb 1400 milliárdos többletkiadás lehetőségét feltételezik 2006-ig. Ez olyan többletkiadás, amely természetesen magában foglalja az adócsökkentések bevétel-mérséklő hatását is. A gazdasági növekedésből és az inflációból együttesen adódhatnak többletbevételek, de ahhoz, hogy az adócsökkentéseket és a kiadásnöveléseket az ígért formában egyszerre végre lehessen hajtani, számításunk szerint még a 7 százalékos GDP-növekedés – az infláció megfelelő csökkenése mellett – sem lenne elég. A négy esztendőn át folyamatosan tartó évi átlagos bővülés mértékének a szocialisták esetében 8,5-9,0 százalékosnak, a Fidesznél pedig körülbelül 12 százalékosnak kellene lennie, hogy ígéreteiket be tudják tartani.
A választási kampányban a Fidesz jóval többet ígér, mint kihívója, az MSZP, ám a választók számára az összértéknél nyilván többet mond, miként osztanák fel a pártok az “ígérettortát”. Összeállításunkban témakörök szerint rendezve sorra vesszük a két nagy párt ígéreteit, az egyes tételek mellett – a Political Capital Institute elemzőinek számítása alapján, milliárd forintban – feltüntetve azok becsült éves kiadási következményeit is.
Adó és költségvetési politika
FIDESZ
• 3 százalék alatti államháztartási hiány 320,0
• Adó- és járulékcsökkentés 2006-ra,1500 milliárd forint 1341,0
• Adómentes jövedelemhatárok a gyermekeseknek:egy gyermeknél 1 millió, kettőnél 2 millió, háromnál 3 millió forint 43,0
• Járulékkedvezmény a 45 év feletti nőknekés az 50 év feletti férfiaknak n. a.
• Adókedvezmény a kutatás-fejlesztésnek n. a.
• A Széchenyi Terv 2006 végére évi 600 milliárddal segíti a gazdaság működését 205,0
MSZP
• 2,5 százalék alatti államháztartási hiány 403,0
• Az szja kulcsainak csökkentése 20, 30 és 40 százalékról 13, 25 és 40 százalékra;
40 százalékos kulcs az átlagjövedelem kétszeresétől, minimálbér után nem kell fizetni adót 257,4
• Negatív adó a családi adókedvezményben 12,6
• Járulékkedvezmény az újrafoglalkoztatott 45 év feletti nők és 50 év feletti férfiak után n. a.
• A tételes egészségügyi hozzájárulás megszüntetése 148,7
• Átalányadó a kisvállalkozásoknak n. a.
• Árfolyamnyereség adójának eltörlése 40,0
• Őstermelői adómentesség határának felemelése5 00 ezer forintra 0,0
• Közszolgálati tévé-előfizetési díj eltörlése 17,1
• 2003-tól 8 százalékos egyéni magánnyugdíj-pénztári járulék 29,6
Bér és foglalkoztatáspolitika
FIDESZ
• Teljes foglalkoztatottság, vagyis minimális, 3-4 százalékos munkanélküliség n. a.
• Duplájára nőnek az átlagkeresetek 343,0
• Egészségügyi életpályamodell, az orvosok kezdő fizetése 150 ezer forint n. a.
• A pedagógusok bére 25 százalékkal meghaladja az átlagot, életpályamodell 20,0
MSZP
• 300-400 ezer új munkahely n. a.
• Jelentősen nőnek az átlagkeresetek; magasabb keresetet biztosító közszolgálati bérek, szociális juttatási rendszerrel 100,0
• Egészségügyi dolgozók béremelése 50 százalékkal; négyévente minden ápoló megkapja egy évi fizetését 40,0
• Egyszeri “jelentős” béremelés a pedagógusoknak 20,0
• A heti munkaidő 38 órára csökken 6,3
Szociálpolitika, egészségügy
FIDESZ
• Nyugdíj mellett is igénybe vehető a gyes n. a.
• A kiegészítő családi pótlék megkétszerezése 7,0
• Özvegyi nyugdíjak 50 százalékkal emelkednek 82,0
• A rászorulóknak ingyenes étkezés a bölcsődétől a középiskoláig 21,6
• Évente 7,5 ezer bérlakás 24,4
• Gyermekek után járó lakástámogatási kedvezmény emelése gyermekenként 1 millió forintra 15,0
• Mindenki maga dönthet, mikor vonuln nyugdíjba n. a.
• Egészségügyi reform 606,8 milliárdért, 500 milliárd költségvetési forrásból 125,0
MSZP
• A nyugdíjas nagyszülőknek is jár gyes, ha nevelik unokájukat n. a.
• Gyes összege 10 ezer forinttal, vagyis körülbelül 50 százalékkal nő 19,0
• Gyes, gyed a gyerek 6 éves koráig igénybe vehető 39,7
• 20 százalékos családipótlék-emelés 27,0
• Gyermekeiket egyedül nevelők családi pótléka 25 százalékkal nő 5,0
• Nyugdíjasoknak egyszeri 52 milliárd forintos juttatás 13,0
• Özvegyi nyugdíjak 50 százalékkal emelkednek 82,0
• Alanyi jogon járó várandósági pótlék; életkezdési támogatás bevezetése n. a.
• Iskolakezdésnél kéthavi családi pótlék juttatása 22,5
• Ingyenes étkezés a bölcsődékben és az óvodákban 27,7
• Évi 5 ezer bérlakás 16,3
• Gyermekek után járó lakástámogatási kedvezmény emelése gyermekenként 800 ezer forintra 9,0
• Minden diák ingyen utazhat a lakóhelye és az iskolája között vonaton és távolsági buszon 15,1
• “Rugalmas” nyugdíjba vonulási rendszer n. a.
• 600 milliárdos egészségügyi konszolidáció 150,0
• 300-400 új háziorvosi körzet és 200-300 új gyermek háziorvosi körzet 3,9
Infrastruktúra
FIDESZ
• Autópályák a határig, 600 kilométernyi új szakasz 150,0
• 4 új híd 15,0
• 554 kilométer gáterősítés és -építés, 13 új víztározó 20,7
• 2500 kilométer csatorna 1,0
MSZP
• 800 kilométer autópálya 200,0
• 4-es metró 50,0
• Teljes tiszai árvízvédelem 17,0
Oktatás
FIDESZ
• 10 ezer új kollégiumi férőhely 7,5
• Minden második fiatal főiskolára, egyetemre járhat n. a.
• Ingyenes tankönyv az általános és középiskolákban 14,4
• Kettős szintű, felvételivel egyenértékű, nyelvvizsgát tartalmazó érettségi 1,3
• Internet minden oktatási intézményben n. a.
MSZP
• Iskola-felújítási program, 10 ezer új, illetve felújított kollégiumi férőhely 7,5
• A hallgatói normatíva 30 százalékos emelése 6,3
• Ingyenes tankönyv az általános iskolákban 9,4
• Élethosszig tartó tanulás, valamint az átképzések programja n. a.
• Ingyenes nyelvvizsga, jogosítvány és számítógép-használói bizonyítvány 7,8
• Internet minden iskolában n. a.
Mezőgazdaság és Egyéb
FIDESZ
• 800 milliárdos mezőgazdasági program 185,0
• A jelenleginél 2 ezer fővel több rendőr, ugyanennyi új rendőrautó 3,0
• 150 uszoda, 6 jégpálya, régiónként 1, tehát összesen 6 darab 6-10 ezer fős sportcsarnok, 500 játszótér 21,4
MSZP
• 60-80 milliárd forintos adósságkezelő program a mezőgazdasági vállalkozóknak 20,0
• Évi 80 milliárdról 200 milliárd forintra nőnek a mezőgazdasági beruházások 96,0
• Életjáradék-szerű ellátás azoknak, akik annakidején kimaradtak a szövetkezeti üzletrész-
felvásárlásból n. a.
• 80 új rendőrőrs legalább 20-20 rendőrrel, 12 új kapitányság 4,0
