Fél százalékponttal mérsékelte az alapkamatot a Magyar Nemzeti Bank (MNB). Erre azután került sor, hogy Orbán Viktor múlt heti bejelentésével rátett egy jókora lapáttal a hazai pénz felértékelődésével kapcsolatos várakozásokra. “Az elmúlt időszakban a forint erősödésével szigorodtak a monetáris kondíciók. Az irányzat folytatódását a monetáris tanács nem tartja szükségesnek céljainak teljesüléséhez” – szögezi le az MNB közleményében.
KÖZEL A SÁVSZÉL. A forint a múlt héten csúcsmagasságra – az MNB jegyzése szerint eurónként 240,60-as értékre – erősödött, csaknem 13 százalékkal eltávolodva az árfolyamsáv közepétől. A piac egyébként is várta a kamatcsökkentést, ezt mutatta legalábbis a rövid lejáratú állampapír-hozamok két hét alatt mintegy 0,25 százalékpontnyi csökkenése és különösen a külföldiek kezén levő állampapír-mennyiség erőteljes felduzzadása. Egyébként is, az MNB monetáris tanácsa korábbi ülésén “kihagyta” a kamatvágást. Eltelt újra két hét, közelgett a monetáris tanács ülésnapja, amikor is a kormányfő váratlan bejelentést tett a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) fórumán: állítása szerint évi 3-5 százaléknyi forinterősödésnek nézhetünk elébe, egyébként is, a forint 40 százalékkal alulértékelt az euróhoz képest. A forint ekkor csakugyan elkezdett fölértékelődni, mivel a piaci szereplők nem zárták ki, hogy esetleg sávközép-áthelyezésre kerül sor.
“Az árfolyam-rendszerben nem indokolt semmilyen változtatás” – szögezte le ekkor Varga Mihály pénzügyminiszter, és – korrigálva Orbánt – 1-3 százalékra tette a forint felértékelődésének az uniós csatlakozásig évenként várható mértékét. Ezután, hétfőn nyilatkozott úgy a monetáris tanács, hogy nem látja szükségesnek a hazai pénz további erősödését. Ezzel mintegy verbálisan is megtámogatta a 0,5 százalékpontos kamatvágást, amelynek nyomán az alapkamat 8,5 százalékra süllyedt. A lépésnek máris volt némi foganatja, a napközben 12,80 százalék körül mozgó magyar valuta a jegybanki kamatdöntés után 12,35 százalékig, azaz 241,80-242,20 forintos árfolyamra süllyedt.
A verbális rásegítéssel a jegybank szembeszállt a miniszterelnökkel, sőt a pénzügyi tárca vezetőjével is. Hiszen az az állítás, hogy nincs szükség a további felértékelődésre, szöges ellentétben van azzal, hogy évi 3-5, illetve 1-3 százalékos erősödés várható. A jegybanki fellépés magyarázata egyszerű: a forint vészesen araszol az intervenciós sáv erősebbik széle felé. És minél közelebb ér, annál kisebb a monetáris politika szabadsága.
TETEMES FELÜLVIZSGÁLAT. Nemcsak a kormányfő adott különmunkát a jegybanknak, hanem az a 720 millió euró is, amivel a valóságos fizetési mérleghiány 2001-ben meghaladta az előzetesen közölt adatot. A legfőbb “ludas” egyetlen multinacionális vállalat volt, amely – a jegybankosok magyarázata szerint – tévedésből nem közölte a jegybanki statisztikusokkal azt az export-import forgalmát, amelynek ellenértékét bécsi bankján keresztül bonyolította le (a külföldi bank – külföldi ügylet egyszerű logikájából kiindulva). Az MNB utólagos fölülvizsgálata 686 millió euró eddig nem szerepeltetett importra derített fényt, míg az exportnál “csak” 182 milliós váratlan többlet mutatkozott. Áttekintették utólag a 2000. évet is, és azt találták: az akkori mérleg jobb, mint amit eddig kimutattak, mivel a szóban forgó multi akkor 428 milliót adott hozzá – eddig látatlanul – a kivitelhez, ám csak 48 milliót a behozatalhoz. Más vállalatok a viszonzatlan átutalásoknál okoztak statisztikai bonyodalmat (például a külföldön fizetendő vámmal növelt értéken jelentették be az exportot), és ez 192 millió euróval rontotta a 2000. évi, illetve 234 millióval a 2001. évi fizetési mérleg tényleges egyenlegét.
Egyre több működő tőke A működőtőke-beáramlás tetemesen meghaladta a folyó fizetési mérleghiányt – szögezi le a jegybank. A megállapítás akkor helytálló, ha a tulajdonosi hiteleket (azaz a külföldi befektetők magyarországi cégeinek nyújtott kölcsönöket) is ideszámítjuk – márpedig a tulajdonosi hitelek állománya 1,8 milliárd euróval duzzadt a múlt év során. Az egyéb invesztíciókkal együtt a külföldiek kezén levő működőtőke-állomány az év eleji 21,3-ról 25,9 milliárd euróra nőtt, bár a növekményből 0,6 milliárd eurót a hazai vállalatok külföldi érdekeltségeinek növelésére fordítottak.
Végül is, a tetemes kiigazítást figyelembe véve, a fizetési mérleg tavalyi hiánya meghaladta az 1 milliárd 248 millió eurót, szemben az előzetes közölt félmilliárdos deficittel (Figyelő, 2002/6. szám). Viszont a 2000. évi deficit – 1 milliárd 434 millió euró – 186 millióval szerényebb lett, mint amiről eddig tudtunk.
“A gazdasági folyamatok kedvezően alakultak” – értékelt közleményében Járai Zsigmond jegybankelnök. A tavalyi hiány még így is kisebb az egy évvel korábbinál, és jóval elmarad attól is, amit előzetesen vártak a jegybanknál. Ráadásul a nagyobb import, amelyet a felülvizsgált adatok tükröznek, Járai szerint azt mutatja, hogy a behozatal negatív hatása a növekedésre, valamint a beruházásokra kisebb, mint feltételezték.
A korrekció ugyanakkor cáfolja az importnál gyorsabban gyarapodó exportról szóló korábbi diadaljelentéseket: a legújabb adatok szerint 2001-ben az árukivitel euróban számított értéke 12,1, a behozatalé viszont 12,4 százalékkal nőtt. Sokan nem találtak megfejtést az előzetes adatok adta rejtélyre, amelyek szerint a fizetési mérlegen belül az áruforgalmi passzívum 2001-ben az egy évvel korábbi 2,3 milliárdról 1,8 milliárd euróra mérséklődött volna. De, mivel a tények tényeknek látszottak, meg kellett hajolni előttük, s az elemzők inkább az osztalékkivonás év végi megugrására tippeltek. Ez a várakozás nem jött be, így aztán – az előzetesen közölt fizetési mérleg szerint – az egyenleg minden várakozást fölülmúlt. A rejtvény pedig továbbra is megoldatlan maradt: miként lehetséges a mérlegjavulás annak dacára, hogy az ipar alig tudta növelni termelését és külpiaci értékesítését, miközben a hazai kereslet és az itthoni piacon érdekeltebb tevékenységek (építőipar, szolgáltatások) élénkültek. Most a felülvizsgálat mindent a helyére tett: az áruforgalmi mérleg 2001-ben nem javult több mint félmilliárd euróval – mint az előzetes közlés mutatta -, hanem majd 350 millió euróval romlott.
nem oszt, nem szoroz. Könnyen meglehet: az új fizetésimérleg-adatok fényében már csakugyan nem is oly sürgető a forint további erősödése. Ennél lényegesebb azonban, hogy a januári infláció – éves alapon 6,6, decemberhez képest 1,3 százalék – valamivel kedvezőtlenebb a várakozásnál, hiszen például a Reuters felmérése szerint az elemzők 0,1-0,2 százalékponttal kisebb mértékű drágulást vártak. Így a kamatvágás mértéke kissé erőltetettnek tetszik, mintha a jegybank ezúttal nem lett volna képes karmester módjára, elegánsan irányítani a folyamatokat, ahogyan az eddig látszott. Ezen persze csakugyan nem múlik az inflációs cél, már csak azért sem, mivel az árszínvonalat amúgy is jó részben a mérséklődő importált infláció, valamint a vártnál magasabb szezonális élelmiszer-áremelkedés szabja meg – az árfolyam néhány tizedszázalékos mozgása most nem látszik perdöntőnek.
