Brüsszelben eldöntött tény a bôvítés, s a jelenleigi állás szerint Magyarország kihagyhatatlan az elsô körbôl#<#, országunk "bármit" is tesz, rövidesen tagja lesz az Európai Uniónak (EU). Ez jó hír. Figyelemre méltó azonban, hogy az unió ezen cél elérése érdekében a diplomáciai megfontolásokon túlmenôen is képes lazítani az amúgy szigorú elveken. Valószínűleg kettôs célja van ezzel, s mindkettô összefüggésben van a bôvítési projekt kommunikációjával.
OBJEKTÍV TÜKÖR. Az EU által készített évenkénti jelentés a jelentkezô országok belpolitikai csatározásain felülemelkedve igyekszik objektív tükröt tartani az ország és a kormányzat egyéves teljesítménye elé. Az értékelésnek két fontos feladata van: egyrészt, hogy az unió polgárait tájékoztassa, másrészt pedig az, hogy a csatlakozni kívánó országok polgáraiban is életben tartsa a reményt a tagságra.
Az unió polgárai sokszor csak a bôvítés költségeit látják – kevésbé az elônyöket. Ezért a bizottság célszerűen kommunikál: használja a komoly médiafigyelmet generáló országjelentéseket, és azt mondatja el általuk, hogy gazdaságilag, politikailag és szemléletbeli kérdésekben is fejlettebb országok csatlakoznának, mint amilyenek azok valójában. Azaz nem is kerül olyan sokba a bôvítés. Ezzel próbálja az unió technokrata gépezete meggyôzni polgárait az uniós bôvítés elônyeirôl, mintegy felkészítve magát arra, hogy a kiszélesítés kérdéseire idôvel gyakrabban és mélyebben kell válaszokat adnia. Ez azonban komoly veszélyeket rejt magában.
Magyarországot illetôen a jelentés “ultradiplomatikus”, ráadásul utalásai nem igazán érnek célba. Következményekrôl nem beszélhetünk, egészen addig, amíg egy magasabb szintű politikai érdek azt úgy nem kívánja. Ezért talán szerencsésebb lenne az uniónak a problémákkal valóban szembenézô kommunikációt folytatnia, úgy, ahogyan azt Michael Lake, volt nagykövet tette.
De hogy ne csak rébuszokban beszéljünk, lássunk néhány példát! Komoly, a csatlakozás kérdéseit érintô hiányosságokat a legutóbbi országjelentés csak felszínesen vizsgál. Például, a mezôgazdaság támogatására szánt Sapard-pénzek ügyében a jelentés úgy fogalmaz, hogy “némi elôrehaladás ellenére az akkreditáció késésben van”. Ez azt jelenti, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium máig nem tudott olyan független elosztószervet felállítani, amely az unió elvárásainak megfelelne, így a Sapard-irodákat akkreditálni sem lehetett. Tehát, lassan három éve egyetlen eurócent uniós támogatás sem jut a “versenyképtelen és tôkeszegény” magyar mezôgazdaságnak.
Többször is találkozunk fejtörést okozó ellentmondásokkal. Ilyen, amikor a jelentés megállapítja: a “közbeszerzési szabályozás jól fejlett”. Késôbb azonban észrevételezi, hogy a több százmilliárdos autópálya-építés megkerüli a törvényt. A jelentés azt az ellentmondást, miszerint miként lehet egy szabályozás jól fejlett, és közben a legnagyobb közbeszerzési tételekkel következmények nélkül megkerülhetô, nem oldja fel.
Látható, hogy az EU ideiglenesen lejjebb vitte a lécet. Magyarország – mint az egyik éltanuló – megrovása társulhat a csatlakozás lelassulásával, ez pedig nem érdeke egyik oldalnak sem. Ezért az EU elnézi nekünk, hogy az uniós kritériumokat fellazítva alkalmazzuk. Valószínű, hogy a csatlakozásunkig könnyített elbánásban lesz részünk.
Az unió döntéshozói felelôsen gondolkodnak. Jól tudják, hogy az EU-csatlakozás lehetôsége Közép-Európában a néha labilisnak tűnô demokratikus rendszert is megerôsíti. Mivel az is köztudott, hogy az EU országaiban nincs többségi támogatottsága a bôvítésnek, az unió stratégiája a fokozatos és egyértelmű bôvítési politikára épül. Ez Magyarország számára várhatóan 2004-ben el fogja hozni a sikert.
FOKOZATOS SZIGOR. Elôreláthatólag az unió már a magyar választások után keményebb lesz országunkkal, teljes szigorát azonban valószínűleg csak teljes jogú tagságunk elérésekor fogjuk megtapasztalni. Éppen ezért ez az átmeneti pár év veszélyesnek is tűnik, hiszen több területen is megalapozatlan önbizalmat kelthet arra nézve, hogy az ország megtett-e mindent a csatlakozás érdekében.
Mintha az EU nem érezné, hogy a jelentkezô országok – köztük Magyarország – jelenleg is milyen fontos átalakuláson mennek keresztül. Kevésbé zavarja, hogy a küszöbén tolongó országok jelenlegi, rendszerváltás utáni finomhangolásának látszólagos politikai stabilitása mögött komoly értékrendbeli szakadék tátong. Pedig érdekelt lenne ezen szakadék mielôbbi felszámolásában, elnézô politikájával azonban ezt nem mindig segíti elô. Úgy tűnik, az uniós csatlakozást illetôen sínen vagyunk, de vajon az ország rövid távú fejlôdése sínen van-e?
