Legutóbb december elején Brüsszelben Vonza András, az agrártárca vezetője a hónap közepére jósolta a Sapard Ügynökség minisztériumi önértékelésének befejezését. Azóta februárra kellett módosítani az időpontot, a hírek szerint azért, mert az Európai Bizottság kukacoskodó szakértői még mindig nem találták rendben lévőnek a dolgot. A program indulása óta sokadik csúszás a további várható szőrszálhasogatásokkal együtt megkérdőjelezi annak a magyar elképzelésnek a valóra váltását, hogy legkésőbb a félév végére minden akadály elháruljon az előcsatlakozási segélyprogram végrehajtásának megkezdése elől. Ehhez Magyarországnak a hátralevő néhány hónapban még túl kellene esnie az Állami Számvevőszék hatáskörébe tartozó nemzeti akkreditáción, továbbá az Európai Bizottság hivatalos akkreditációján, amely az utolsó feltétel a Sapard-program végrehajtásának megkezdéséhez. Lapunknak nyilatkozó bizottsági források az év végi helyzet alapján némileg borúlátóbban, legjobb esetben is szeptemberre prognosztizálták a “nagy áttörést”.
HITELTELEN PROGRAM. A rétestésztaként nyúló “Sapard-saga” nem válik Magyarország dicsőségére, s ami még ennél is fontosabb, a bizonytalan jövőbe tolja ki a támogatások kiutalását a program kedvezményezettjeinek. Az évente több mint 38 millió eurós magyar keret legnagyobb hányadát agrárgazdaságok fejlesztésére (beruházásokra) fordítják majd. Az évekkel korábban beígért kézzelfogható támogatás ilyen mértékű késése bizottsági tisztviselők félelmei szerint teljesen hiteltelenné teheti a programot és az Európai Uniót a magyar és más tagjelölt országok agrártermelőinek szemében. A segélyalap kínosan lassú formába öntése ráadásul kifejezetten kedvezőtlen hátteret ad a mezőgazdasági tárgyalások megkezdéséhez.
A mezőgazdasági és vidékfejlesztési segélyprogram egészében véve is lassabban terem gyümölcsöt, mint arra előzetesen számítani lehetett. Ennek ékes bizonyítéka, hogy két évvel a program beindítása után sem jutottak még el az első támogatások a címzettekhez. Mindez azokra az országokra is érvényes, ahol már megkezdődött a program végrehajtása. A csigatempó egyik oka, hogy az Európai Bizottság a program megkezdéséhez szigorú feltételeket szabott, amelyek teljesítése rendkívül idő- és munkaigényes. A magas követelményeket részben az magyarázza, hogy a Sapard az első olyan uniós külföldi segélyprogram, amely teljesen decentralizált alapon működik, s amelynek végrehajtásában szinte teljesen szabad kezet kapnak a kedvezményezett országok hatóságai. Ennek viszont az az ára, hogy Brüsszel előzőleg meg akar győződni arról, hogy tényleg jó kezekbe kerül-e az európai adófizetők pénze. A Sapardnak azonban van egy még ennél is fontosabb rendeltetése: a segélyprogram elindításának ürügyén a strukturális alapok kezelésére készíti fel a tagjelölt országokat, hogy minél zökkenőmentesebben menjen végbe a csatlakozás. Az egész program gyújtópontjában az úgynevezett Sapard Ügynökség felállítása áll, mely intézménynek központi szerepe lesz a közösségi pénzek rendeltetésszerű elosztásában.
A bonyolult követelményrendszer azonban nem ad felmentést hazánknak és még néhány, a folyamatban ugyancsak hátul kullogó tagjelölt országnak. Az évente összesen 520 millió euró költségvetéssel gazdálkodó Sapard-program végrehajtásának megkezdésére ugyanis a tíz kedvezményezett ország fele (Bulgária, Szlovénia és a három balti állam) már megkapta az engedélyt az Európai Bizottságtól. Köztük idestova már egy éve elsőként az a Bulgária, amely Romániával együtt az egész bővítési mezőny sereghajtójának számít. Megfigyelők szerint az öt szóban forgó tagjelölt sikere is bizonyítja, hogy politikai akarattal és megfelelő odafigyeléssel teljesíthetők az uniós elvárások.
POLITIKAI TÁMOGATÁS. Az Európai Bizottság tavaly júliusban készített először éves jelentést a Sapard végrehajtásáról és ebben kitért a program tárgyiasulását késleltető okokra. A jelentés szerint azok a tagjelöltek jutottak a legmesszebb az előkészületekben, ahol a szakértői gárda rendelkezésre állt, a vezető beosztású tisztviselők teljes erőbedobással vettek részt a munkában, s ahol egyértelmű volt a folyamat politikai támogatása. Brüsszeli bizottsági tisztviselők annak tulajdonították a felkészülés vontatottságát, hogy a lemaradó országokban egyáltalán nincs biztosítva, illetve nincs kielégítően megoldva a közpénzek magáncélra való felhasználása.
A Sapard és az infrastrukturális beruházásokat támogató Ispa-program vontatott megvalósulása kapcsán az Európai Unióban és mindenekelőtt a bizottságban annak a véleményüknek az igazolását látják, hogy a tagjelölt országok még nincsenek felkészülve a közösségi támogatások fogadására, így a csatlakozást követő első években nem lesznek képesek sok pénzt felhasználni. “Még ha a tagjelölt országok bizonyos tapasztalatra is tettek szert az előcsatlakozási alapok (Phare, Ispa és Sapard) végrehajtásában, nem szabad alábecsülni azokat a nehézségeket, amelyekkel a strukturális alapok kezelése során fognak szembenézni” – szögezi le egy Günter Verheugen és Michel Barnier EU-biztosok által jegyzett, bizottsági belső használatra készült feljegyzés.
A tagjelölt országok diplomatái ugyanakkor éppen ezért ellentmondást látnak abban a brüsszeli törekvésben, hogy a közvetlen agrártámogatások helyett inkább a vidékfejlesztést forszírozzák, és arra különítsenek el több pénzt a tagjelölteknek. Az érintettek egyebek mellett éppen a Sapard-program eddigi negatív tapasztalatai alapján attól tartanak, hogy a csatlakozást követően még azt a kevés pénzt sem tudják majd elkölteni, amennyit az EU papíron a rendelkezésükre bocsát.
