Csaknem egy kerek hónapot, 27 munkanapot töltött el tavaly Nagy Imre, a dörgicsei Dörgicse Bor Kft. ügyvezető igazgatója azzal, hogy a társaság három pincéjét rendszeresen látogató pénzügyőröket fogadta és bemutatta a szükséges okmányokat, készleteket. “Aki ezt a törvényt megalkotta, annak gőze sincs a borászatról” – summázza ezek után a 2000. augusztus 4-én hatályba lépett törvénymódosítást, amellyel jövedéki termékké vált a bor. Nagy irigykedik a francia és osztrák kollégáknál bevált szabályozási rendszerre; ott elég évente egyszer bevallást készíteni, miközben nálunk még a családi borászatban is egy ember teljes munkaidejét kitölti a jövedéki adminisztráció és ellenőrzés. A költségek is emelkedtek. A jövedéki adó bevezetésével megszűnt ugyan a 11 százalékos fogyasztási adó, de a kannákra és palackokra rá kell ragasztani a zárjegyet, ez kézi munkával palackonként 5-10 forintot visz el. A papírmunka költségeivel együtt pedig már többe kerül, mint amennyi a fogyasztási adó volt.
A szoros nyilvántartás és a hibákért kiróható súlyos büntetés annyira megijesztette az évi 10-20 hektoliter bort érlelő kistermelőket, hogy Dörgicse körzetében is sokan inkább felhagytak a foglalatossággal, eladják a leszüretelt szőlőt. A Balaton-környéki szőlőhegyeken sok helyütt így megszűnt a borturizmust éltető “házi eladás”.
HELYI SIKER. A még prosperáló borászatoknál megugrott viszont a helyi értékesítés. A Dörgicse Bor a korábbiakhoz képest több mint kétszer annyit ad el helyben a hegy levéből, így az évi mintegy ezer hektoliteres termelésének csaknem 80 százalékát már “otthon” értékesíti.
A nagy borászati társaságok szívesebben vállalták a néhány millió forintos többletkiadást egyebek között a zárjegyező gépre, ha ezzel valóban megmenekül a piac a hamis boroktól és az áfát, társadalombiztosítási hozzájárulást nem fizető szürkegazdasági konkurenciától – mondja Kemendy László, a magyarországi piacvezető cég, a Henkell und Söhnlein-csoporthoz tartozó Hungarovin Rt. vezérigazgatója. A jövedéki körbe vonás az Európai Unió szabályozásának is része, – teszi hozzá Urbán András, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának (HNT) főtitkára.
Nem babra megy a játék. Ha az ellenőrzés során a készlet akár 5 literrel eltér a nyilvántartottól, akkor 100-200 ezer forint lehet a büntetés, nagyobb eltérésnél még magasabb. Ha a szállítási jegyet nem töltik ki tökéletesen, például a több helyen feltüntetendő dátum egyszer lemarad, a 100 ezer forintot is megközelíthet a bírság.
A HNT és a Magyar Borgazdaságok Szövetsége egyszerűsíteni akarja a borászati termékek egységes bizonylatolási, nyilvántartási és elszámolási rendjéről szóló rendeleteket. A javaslatcsomag legfontosabb eleme, hogy a kis bortermelőknek évente a jelenlegi négy alkalom helyett csak egyszer kelljen bevallást készíteni, a nagy borászatoknak pedig a havi rendszeresség helyett negyedévente kelljen tájékoztatniuk a hatóságot. Szeretnék elérni, hogy a hazai szabályozás 2003-ra egyezzen meg az EU-ban érvényes adószabályokkal, tehát töröljék el a jelenleg literenként 5 forint jövedéki adót, a 25 százalékos áfát pedig “felezzék meg”.
Pénzügyőr szemmelA Vám-és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának (VPOP) a kétéves költségvetés 529,5 milliárd forint fogyasztásiadó- és jövedékiadó-bevételt irányzott elő 2001-re. A borból befolyt adóbevétel ehhez képest elenyésző, mindössze 1,5 milliárd forint volt. Az év során a kiskereskedőknél (borkiméréseknél) mintegy 23 ezer borral kapcsolatos ellenőrzést végeztek, ezek 6 százalékánál állapítottak meg jogsértést. Volt, aki a raktárában lévő egyes termékekről nem tudott származási igazolást felmutatni, mások elvitelre árultak zárjegy nélkül bort, vagy nem adtak számlát. Nyolcszáz esetben rendelt el foglalást, összesen mintegy 160 ezer literre ezeknél az ellenőrzéseknél a hatóság, cukorcefrére pedig 5 esetben (együttesen mintegy 23 ezer liter mennyiségben) bukkantak, ami a hamisítás visszaszorulására utal. Szőlőborból a szabálysértések kapcsán 958 esetben, 555 ezer litert foglalt le a VPOP. A termelők zömmel mulasztásos szabálysértéseket követtek el, például elszámolási, bevallási határidőket hagytak figyelmen kívül, amiért kis összegű büntetéseket kaptak.
A borászokat a megnövekedett adminisztráció mellett főként az zavarja, hogy a legtöbb piaci bajt okozó konkurenciát, a hamisított bort a szigorú szabályozással sem lehetett kiszűrni. A törvénymódosítás évében, 2000-ben még becslések szerint nagyjából 1 millió hektoliter, azaz a teljes évi forgalom csaknem 20 százalékát kitevő tisztázatlan eredetű lőre volt a piacon, lenyomva persze az árakat. Azóta lassan beindult ugyan a tisztulás – 2001-ben a pénzügyőrök már csak öt esetben, mintegy 23 ezer liter cukorcefrét foglaltak le -, ennek ellenére a hamisítás elleni fellépés a borászok szerint még nem hozott átütő eredményt. Nagy Imre ezzel is magyarázza, hogy a borpiacon 2000 óta alig emelkedtek az árak. A Dunántúlon még mindig lehet az előállítás és szállítás költségénél is jóval olcsóbb, literenként bruttó 80 forintos kannás bort kapni.
A legnagyobb tömeget adó, literenként 250-300 forintos borok piacán akkora az árverseny, amelyben a törvényes keretek között működő nagy borászati társaságok eleve vesztésre vannak ítélve az áfa- és társadalombiztosítási terheket kikerülő szürkegazdaságokkal szemben. Nem az import ugyanis a fő baj, az EU-térségből származó borok vámmentes kvótája 2001-ben mindössze 29 ezer hektoliter volt, s még azt sem merítették ki.
TÜLEKEDÉS. Kis és nagy cégek egyaránt a külpiacokban reménykednek 2002-ben. Az EU-ba irányuló vámmentes kvóta évről évre 10 ezer hektoliterrel növekszik, az idén 425 ezer hektoliter, de ez is kevésnek bizonyul. Az unió piacán egyre nagyobb a tülekedés. A magyarországinál jobb éghajlaton, kisebb költséggel termelő chilei, ausztrál cégekkel nehéz versenyezni. A pezsgőtermelése zömét, a borainak felét főleg az EU-ba (német, angol, svéd és finn piacokra), valamint Kanadába exportáló Hungarovin régi-új vevőket igyekszik visszahódítani Szlovákiában, Csehországban, Lengyelországban, Romániában és főleg az üzleti értelemben kockázatos Oroszországban.
Itthon azonban a még kapható gyanúsan olcsó lőre továbbra is mélyen tartja az árakat, ami tetszik a vevőknek, s jótékonyan hat az inflációra is.
