Négy cseh és két lengyel prostituált számára munkavállalási engedély kiadására kötelezte a holland hatóságokat az Európai Bíróság. A taláros testület döntésének értelmében a Keletről – így Magyarországról – érkezett örömlányok teljesen legálisan tehetik közszemlére és árulhatják bájaikat Amszterdam piroslámpás negyedében, ha nem futtatóval dolgoznak, s meg tudnak élni keresetükből.
Feltételes módA nyugaton kalandozó magyar munkavállalók lehetőségei korlátozottak. Íme a feltételek közös nevezője:
DEKONJUNKTÚRA.
A világgazdaság lassulása miatt szerte a fejlett világban csökken a foglalkoztatottság, ami a kormányokat a munkaerőpiac “bezárására” ösztönzi.
KORLÁTOZÁSOK. Vállalkozóként már korlátok nélkül lehet munkát vállalni az unióban, míg alkalmazottként a csatlakozásig (sőt több tagállamban azt követően is) számos korláttal kell szembenézni.
KERESLET. Elsősorban informatikusokat, magas beosztású, kvalifikált szakembereket keresnek, de nagy az igény a mezőgazdasági vagy vendéglátó-ipari idénymunkások iránt is.
ENGEDÉLY. A munkavállalás ma még sehol sem automatikus, hanem engedélyhez kötött, ami általában többhónapos utánajárást feltételez. A mérlegelés elsősorban a munkaerő-piaci helyzet, valamint a jelölt jellemzői (például egészségügyi állapota) alapján történik.
EGYEZMÉNYEK. Magyarországnak 8 európai országgal – Ausztriával, Csehországgal, Franciaországgal, Luxemburggal, Németországgal, Romániával, Svájccal és Szlovákiával – van foglalkoztatási egyezménye, ezek e relációkban lényegesen megkönnyítik az időszakos munkavállalást.
ESÉLYEK. Engedély birtokában, tehát legális munkavállalás esetén többnyire nem diszkriminálják a külföldit az anyagi juttatások terén.
A kéjhölgyek esete azonban kevéssé releváns azokra a magyar és más, Európai Unión (EU) kívüli munkavállalókra, akik a közösség valamelyik tagországában szeretnének szerencsét próbálni. A prostituáltak ugyanis “önfoglalkoztatóként” és nem alkalmazottként álltak a bíróság színe elé, márpedig az előbbi kategóriába tartozó honfitársaink – más szóval az egyéni vállalkozók – előtt az európai megállapodás már két éve megnyitotta a közösség kapuit.
A nem uniós állampolgárok alkalmazottként való foglalkoztatását az EU szupranacionális szinten jelenleg nem szabályozza. A tagállamok pedig a munkavállalói engedély megszerzését a külföldiek számára szigorú feltételekhez kötik.
OSZTRÁK RETESZ. A szomszédos Ausztria – a külföldre kacsingató magyar munkavállalók legkézenfekvőbb terepe – például a munkanélküliség drámai növekedése miatt lényegében elreteszelte a bejárást a keleti munkaerő elől. A sanyarú helyzetet jellemzi, hogy tavaly 14 százalékkal nőtt az állástalanok száma, 2001 decemberében pedig 23 százalékkal többen kerestek hiába állást, mint a megelőző év hasonló időszakában. A januári holtszezont, és néhány nagy konszern – Semperit, Philips – üzembezárási, illetve létszám-leépítési terveit figyelembe véve nem kizárt, hogy az idén 300 ezer osztrák kutat majd állás után.
A dekonjunktúra miatt még a munkavállalási engedélyek rugalmasabb kiadásának kevés pártfogója – köztük Martin Bartenstein gazdasági és munkaügyi miniszter – is visszavonulót fújt. Tavaly Ausztriában a mindössze 317 ezer külföldi munkavállaló közül 11 ezer magyar jutott a hőn áhított engedélyhez. A jugoszláv utódállamokból kaptak a legtöbben – 117 ezren – munkavállalási engedélyt. A magyarok megelőzik Lengyelországot, s kétszer annyian vannak, mint a csehek és a szlovákok együttvéve. A munkaügyi felügyelet adatai szerint közülük a többség, 6350 fő a legmagasabb osztályba sorolt engedélyt birtokolja: ők azok, akik már több mint öt esztendeje élnek, illetve dolgoznak Ausztriában, s így engedélyük nem jár le évente. A létszámba beletartozik továbbá az a határ közeli tartományokba átjáró 1200 ingázó és 600 gyakornok, akinek munkavállalását a magyar-osztrák megállapodás teszi lehetővé. A kétoldalú foglalkoztatási egyezményeket megkötő országok sorában az első Magyarország volt; az 1998-ban létrejött egyezményben 900 főben rögzített kvótát 2001-ben emelték 1200-ra. A félévre kötött ingázási szerződést először egy évre, különleges indokok alapján pedig legfeljebb másfél évre meg lehet hosszabbítani. Hazánkon kívül egyelőre csak Csehországgal írtak alá ilyen szerződést.
Hét szűk esztendő? Az EU-val a munkavállalás ügyében folytatott tárgyalások végeredményéről általában az maradt meg a köztudatban, hogy az unió a bővítést követően 7 évig zárva tartja majd munkaerőpiacát az új tagállamok munkavállalói előtt. Valójában azonban a tárgyalásokon egy olyan rugalmas formulában állapodtak meg a felek, amely a maximum 7 évig tartó korlátozásra és az azonnali és teljes körű liberalizációra egyformán lehetőséget ad.
Az unió a tagállamokra bízta annak eldöntését, hogy milyen rendszert alkalmaznak. Ha valamelyikük mindenáron ragaszkodik a piacnyitás 7 éves elodázásához, ezt is megteheti, bár ilyen hosszú átmeneti időszakra valószínűleg nem lesz szükség (több ország – Dánia, Svédország, Írország, Hollandia és félhivatalosan Spanyolország – jelezte is, hogy a magyar munkavállalók előtt rögtön a csatlakozás után kitárja a kaput). Ám a 7 éves időszak alatt átmenetileg még a legliberálisabb politikát követő országok is védőintézkedést vezethetnek be, ha zavarok támadnának a munkaerőpiacon.
A rendezés a munkavállalás témáját a csatlakozás után 2 évig gyakorlatilag kiemelte a közösségi keretekből. Ennek vet véget majd e határidő lejárta után a rendszer automatikus felülvizsgálata. Az Európai Bizottság jelentést készít majd az egyes tagországok munkaerő-piaci helyzetéről, s a megállapítottaktól függően az átmeneti időszak lerövidítését, sőt akár teljes eltörlését is javasolhatja. Az unió jelenlegi tagjainak viszont még a 2 év letelte előtt értesítenie kell az Európai Bizottságot, ha fenn akarják tartani a korlátozást. Ha ezt elmulasztják, automatikusan hatályossá válik a közösségi jog, vagyis megnyílnak a munkaerőpiacok az új tagok munkavállalói előtt.
A következő fontos vízválasztó a csatlakozás utáni 5. év, amelynek lejárta előtt az új tagok kezdeményezésére, hasonló szabályok mellett még egy felülvizsgálatra lehetőség nyílik majd. Egyidejűleg azok a régi tagállamok, amelyek súlyos munkaerő-piaci zavarokat észlelnek, illetve ilyen veszélyét tapasztalják, további két évre (tehát összesen hétre) meghosszabbíthatják az átmeneti korlátozást, de erről a szándékukról hivatalosan is értesíteniük kell az Európai Bizottságot.
Legkésőbb 7 évvel az új tagok belépése után mindenfajta korlátozásnak meg kell szűnnie a közép- és kelet-európai tagállamok munkavállalóival szemben.
A hagyományos konstrukcióban felvett külföldiek azonban nem kényszerülnek napi – avagy heti – hazatérésre. Az ő munkavállalási engedélyük, aminek gyengéje, hogy mindössze hat hónapra szól, s legfeljebb egyszer hosszabbítható, legalább ugyanannyi időre biztosítja a tartózkodási engedélyt. A legtöbb magyart az idegenforgalom, a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a szállítóipar foglalkoztatja.
Ingrid Novotny, az osztrák gazdasági és munkaügyi tárca illetékese – aki egy évtizede foglalkozik a magyar kérelmek elbírálásával – a jelenlegi helyzetben szinte kizártnak tartja, hogy új munkavállalók hazánkból engedélyhez jussanak. Pedig egyes információk szerint nő a szakmunkáshiány. A gazdaság a kormányzati felmérések szerint még mindig 13 ezer informatikust tudna foglalkoztatni (igaz, maga a szakma, s ezen belül a nagyvállalatok hevesen cáfolják, hogy lenne ilyen igény). Ezenkívül Bécsben szakácsokat, Burgenlandban építőipari szakmunkásokat – például burkolókat -, Alsó- és Felső-Ausztriában henteseket, az egész országban pedig kőműveseket, bádogosokat keresnek. A 2002-re elfogadott központi szabályok azonban Ausztriában csak a “kulcsfontosságú munkaerő” befogadását engedélyezik. Ám hogy mi tartozik eme fogalom alá, arról nincs precíz leírás.
IDÉNYMUNKÁS-IGÉNYEK. Ausztriában, de máshol is – Németországtól Nagy-Britanniáig – a mezőgazdasági és fafeldolgozói idénymunkákra a munkaerőpiac telítettsége ellenére sok a jelentkező, s a vendéglátóiparban is számos honfitársunk keresi a kenyerét. Amit azonban a politikai szlogenek szinte evidenciaként kezelnek – tudniillik, hogy a magyar munkavállaló menne, ám korlátokkal szembesül – a valóságban korántsem egyértelmű. Az 1990-ben kötött német-magyar vendégmunka-vállalói egyezmény alapján például az évente 2 ezer főben maximált magyar állampolgárok számát eddig egyik évben sem sikerült kitöltenie Magyarországnak.
A német ipar – különösen az Új Gazdaság szegmensében – a recesszió ellenére továbbra is szakemberhiányban szenved. Ennek enyhítését szolgálta a berlini kormány zöldkártya-programja, amely egyszerűsített eljárás keretében 5 évre biztosítja a munkavállalási engedély megszerzését a magasan képzett informatikai szakemberek számára. A külföldi munkavállalók szerződése nem különbözik a helyi alkalmazottakétól, sőt sok tekintetben előnyökben is részesülnek, így a cég finanszírozza a kitelepülést, az első hónapokban a szállást, illetve a nyelvtanfolyamot a könnyebb beilleszkedés érdekében.
A hiányszakmákban, vagyis mindenekelőtt az IT-szektorban dolgozók minden uniós tagállamban előnyt élveznek. “Egy informatikus nagyon könnyen talál munkát, s azonnal megkapja az engedélyt” – véli egy brüsszeli nemzetközi cégnél dolgozó “munkaügyes”. Az is szinte biztos belépést ad az uniós piacra, ha a magyar jelentkezőknek Magyarországgal kapcsolatos munkát kínálnak. Bennfentesek szerint ilyenkor félig nyert ügye van annak a munkaadónak, aki a betöltendő munkahellyel kapcsolatban a “magyar mentalitás fontosságára” hivatkozik.
Világjárók ZSOLT
26 éves, tavaly nyáron érkezett egy egyhetes diákkonferenciára Nagy-Britanniába. A repülőtéren hirtelen ötlettől vezérelve megkérdezte az Immigration Office munkatársát, vajon maradhat-e a konferencia után is brit földön, illetve van-e lehetősége munkát vállalni. “Próba szerencse, gondoltam magamban – mondja Zsolt -, ha nemet mondtak volna, legfeljebb hazautazom.” De nem ez történt. Kifaggatták milyen munkára gondolt, van-e nála elég pénz az országban való tartózkodáshoz, sőt, még orvosi vizsgálatra is elküldték a repülőtéren. “Nem vizsgáltak meg – meséli Zsolt -, de alaposan kikérdeztek.” Negyven perc múlva már az útlevelében volt a pecsét, amelynek révén hét hónapig tartózkodhatott az országban, s félállású munkát vállalhatott. Zsolt először egy étteremben dolgozott felszolgálóként, keresete – borravalótól függően – heti 150-200 font (60-80 ezer forint) volt. Hamarosan aztán sikerült elhelyezkednie egy kis helyi napilapnál. “Itt már több gondot okozott a vízumom – emlékszik vissza Zsolt -, de aztán kitalálták, hogy gyakornokként alkalmaznak, s így már minden legális volt.” Fizetése a lapnál heti 500 font volt, munkáltatója a különböző járulékokat is befizette utána.
ZSÓFIA 30 éves, kétéves egyetemi ösztöndíjjal érkezett az Egyesült Államokba 1998-ban. “Diákvízumom volt – meséli -, amihez elvileg pályázható munkavállalói státus, ha az állás a szakmai fejlődést segíti elő, de a helyzet a 22-es csapdájához hasonlít.” Munkavállalói vízumot ugyanis csak akkor kaphat külföldi állampolgár, ha a munkahelye bejelenti, a munkahelyen viszont a vízumot kérik. Zsófiát végül egy ismerőse segítette ki: megfogalmazott egy szándéknyilatkozatot, hogy alkalmazná őt, s a “szakmai programra” az egyetem is áldását adta. Zsófia így hozzá is jutott a dokumentumhoz, ezután pedig már könnyen talált állást – persze egy másik cégnél. “Szívességet kellett kérnem – magyarázza -, ha jó szándékúan is, de becsaptam az egyetemet, s volt némi illegális hangulata is a munkavállalásomnak, ami sok gyomorgörcsöt, fejfájást okozott.” Zsófiának most az jelent gondot, hogy elvileg két évig nem térhetne vissza az Egyesült Államokba, bár szeretne. “A “különleges tehetségű” embereknek szánt vízummal működne a dolog – morfondírozik -, s a szükséges ajánlóleveleket meg is tudnám szerezni, de még valami szakmai díj jól jönne egy erős pályázathoz.”
FERENC 28 éves, gyakornoki programmal került ki egy svájci étterembe szakácsnak. Azon a helyen szívesen alkalmaznak magyarokat, hiszen a Ferenc előtti svájci szakács másfélszer akkora bért kért, munkamorálja viszont csapnivaló volt. Ferenc bezzeg lelkesen dolgozik, sokszor napi két-három órával többet is az előírtnál. Munkaadói ugyan ezt nem követelik meg tőle, de a napi penzumot egyszerűen nem tudja rövidebb idő alatt elvégezni, az állását pedig nem akarja kockáztatni – a magyarországi fizetés többszöröséért még így is megéri neki. Inkább azon kesereg, hogy a gyakornoki programmal csak egyszer lehet kijutni Svájcba. “Másfél év alatt belejöttem a munkába, a helyi dialektusba, megismertem a szokásokat, erre pont most kell hazamennem” – panaszkodik.
A kiváltságosoknak a hosszú engedélyezési procedúrán sem kell keresztülmenniük. A többiek számára például Belgiumban a benyújtott kérelmek elbírálása gyakran fél évig is elhúzódik, és a hosszas várakozás miatt a munkaadók sokszor inkább meggondolják magukat. Ha valaki mégis kedvező választ kap, úgynevezett B típusú munkavállalási engedélyt állítanak ki a számára, amelynek érvényessége egybeesik a munkáltatónak adott foglalkoztatási engedélyével. A belga jogszabályok egyébként a külföldieket a munkavállalás szempontjából különböző kategóriákba sorolják. EU-állampolgároknak, belgák külföldi hozzátartozóinak, magas beosztású menedzsereknek, tudományos kutatóknak, háztartási alkalmazottaknak, külföldi tudósítóknak, diákoknak és gyakornokoknak nem kell munkavállalási engedély. A külföldi munkavállaló, ha egyszer megkapta az engedélyt, a belga alkalmazottakkal azonos munkafeltételeket élvez és a helyi szociális törvények által juttatott kedvezményekből részesül.
A “zsíros” állást azonban ma még, két-három évvel a csatlakozás előtt sehol sem könnyű megcsípni az unióban (a csatlakozás után várható helyzetről lásd külön írásunkat a 12-13. oldalon). Nagy-Britanniában – ahol a bébiszittereket, mezőgazdasági munkásokat, alapítványi munkatársakat és diákokat alkalmazókon kívül minden munkaadónak “munkaadási” engedélyt kell beszereznie a külföldi számára – az alkalmazandóknak korábbi keresetükről is számot kell adniuk. A magyar pályázók nehéz helyzetét jelzi, hogy a “korábbi kereset” kategóriában 25 pontot lehet kapni az évi 25 ezer angol fontnak (10 millió forint) megfelelő bevételért – ennél kevesebbért viszont nulla pont jár.
Amerikai álom
Az Egyesült Államokban a munkáltatónak be kell bizonyítania, hogy a külföldi munkavállalót nem lehet amerikaival helyettesíteni, de Susan E. Alexander, az Egyesült Államok budapesti konzulja sietett leszögezni: nemzetközi cégek vezetői posztjaira ez az előírás nem vonatkozik. Szintén kivételt képeznek a “különleges tehetségű” művészek, tudósok, oktatók vagy sportolók, az ő munkavállalási kérelmüket azonban a bevándorlási hivatalnak kell jóváhagynia.
A konzul szerint a magyar munkavállalók “sokféle” munkakört töltenek be Amerikában, vannak közöttük egyetemi tanárok, számítástechnikusok, operaénekesek. Az illegális munkavállalók egyébként komoly gondot jelentenek a tengerentúlon, számukat 8 millióra becsülik.
Hogyan csináljunk svájcit?
Nem is álmodott svájci elhelyezkedésről az a frissen végzett közgazdász, aki most az egyik zürichi pénzügyi cégnél dolgozik. A vállalat egy budapesti lapban adott fel hirdetést, ugyanis a magyar informatikus mellé kifejezetten magyar pénzügyest kerestek. Mindkettejüknek havi 6 ezer frankos kezdő fizetést, hetente egyszer éttermi vacsorát, havonta pedig hazautazást biztosít a cég. Egy ugyanilyen beosztásban dolgozó svájci akár 7 ezer frankot is kaphat, a magyar munkavállalónak persze így is “megérte”. Ráadásul a munkavállalási engedély körüli hercehurcát is a cég intézte.
Efféle lehetőség csak a felsőfokú végzettségű, magasan kvalifikált szakemberek előtt áll nyitva, méghozzá csak olyan területeken, ahol az EU-országokból érkezők nem fedezik Svájc szükségletét. Ilyennek számít például az elektronikus adatfeldolgozás. A másik lehetőséget a két ország közt létrejött gyakornoki egyezmény nyújtja, amelynek keretében a 18 és 30 év közötti, szakképesítéssel rendelkező magyar állampolgárok vállalhatnak munkát Svájcban egy alkalommal és legfeljebb 18 hónapra. Munkáltatót a jelentkezőnek kell találnia, csak a munkaszerződés benyújtásával lehet pályázni a munkavállalási engedélyre, s csak a képesítésének megfelelő munkát vállalhat a jelentkező.
A kérelmeket Bernben bírálják el körülbelül két hónap alatt. Évente 100 gyakornok utazhat ki, 60 százalékuk helyezkedhet el a vendéglátóiparban (pincérként, szakácsként). Ez a keret tavaly már júniusra betelt, a más munkakörök számára fenntartott 40 helyre viszont csak 25 jelentkező volt, például nővérek, ápolónők, informatikusok, de akadt kertész, lakatos és tetőfedő is. Pontos előírások szabályozzák, mekkora bért kap a jelentkező – ez semmiképpen sem lehet alacsonyabb, mint a szakmára érvényes svájci minimálbér. Előfordult, hogy a jelentkező azért nem kapta meg a munkavállalási engedélyt, mert a berni hivatal gyanúsan alacsonynak találta a szerződésen szereplő fizetést.
Természetesen kiszolgáltatottabbak a feketemunkások, akik nem kis részét adják a svájci gazdaságnak. Sok magyar mégis szívesen vállalja a bizonytalanságot és a lebukás kockázatát az itthoninál magasabb bérekért cserébe. Egy vendéglőben szállás- és étkezési költség levonása után havi 1,5 ezer frankot lehet kézhez kapni, míg a legális javadalom 2 ezer frank. Szabadság ez esetben nem jár, a betegbiztosításról nem is beszélve. A tulajdonosok nem csak a spórolás végett választják az illegális foglalkoztatást: igen nehéz legálisan konyhai kisegítő munkást találni.
