Senkinek sem ajánlatos félvállról venni Aldona Kamela-Sowinskát, Lengyelország új kincstárügyi miniszterét. Gabriel Janowskinak mindössze néhány órára volt szüksége Kamela-Sowinska február 28-i kinevezése után ahhoz, hogy megtanulja ezt a leckét. A miniszterasszony egyik első hivatali intézkedése ugyanis az volt, hogy kipenderítette őt az irodájából. Janowski, a Paraszt Szolidaritás párt egyik vezetője – amúgy pedig egy minden lében kanál politikai kalandor – két hete tartotta “megszállva” az Államkincstárat, hogy így tiltakozzon néhány cukorgyár privatizációja ellen. “Meg akartam szabadulni tőle, ezért kihívtam a rendőröket” – idézi föl a történteket a miniszterasszony. Janowski parlamenti képviselői mentelmi jogára hivatkozott – Kamela-Sowinska elődjénél ez bevált. Ő azonban eltökélt maradt, és Janowski távozott.
Ennyit erről a “válságról”. A cukorgyárak eladása megy tovább a maga útján. Mindezek ellenére a lengyel nagyprivatizáció programja előtt jókora akadályok tornyosulnak. Megcsappant a befektetői érdeklődés a feltörekvő piacok iránt. Jaroslaw Bauc pénzügyminiszter arra számít, hogy Kamela-Sowinska, az 51 esztendős volt számviteli professzor, képes lesz 4,5 milliárd dollár idei privatizációs bevétellel gazdagítani az államkasszát. Ezzel ugyanis lehetővé tenné a különböző szociális programok finanszírozását anélkül, hogy növekedne a költségvetési hiány. Az összeg javának a Telekommunikacja Polska (TPSA) távközlési vállalat, a Powszechny Zaklad Ubezpieczen (PZU) biztosítótársaság, valamint a Polski Koncern Naftowy (PKN Orlen) olajvegyipari cég különböző nagyságú tulajdonhányadának az értékesítéséből kellene befolynia. Egyben eladó több energetikai és hadiipari létesítmény is.
BIZTATÓ KEZDET. “Képesek vagyunk előteremteni ezt a pénzt” – állítja határozottan Kamela-Sowinska. A kezdet máris biztató. Egy céget már eladtak, és a kormány ezekben a napokban mérlegeli a beérkezett ajánlatokat egy sor másik vállalat esetében. Kamela-Sowinskának azonban meg kell küzdenie azzal a kedvezőtlen képpel is, ami a privatizációról elődje, Andrzej Chronowski idején kialakult. A Szolidaritás számos vezetőjével közeli jóbarátságban lévő Chronowski a múlt évben megpróbálta visszaállítani az állami ellenőrzést egy sor olyan cég fölött, amelyben korábban magánbefektetők vásároltak tulajdonrészeket. Szankciókat alkalmazott például a holland Eureko biztosítótársaság és a lengyel BIG Bank Gdanski esetében, miután azok 1999-ben 30 százalékos részesedést szereztek a PZU-ban. Amikor az új tulajdonos cégek megpróbálták elbocsátani a barátját, a PZU életbiztosítási üzletága élén álló Grzegorz Wieczerzakot, Chronowski kirekesztette őket a cég igazgatóságából és felügyelőbizottságából. A két vállalat bíróság elé vitte az ügyet, de panaszt tett az Európai Uniónál is. A kínos helyzetbe került kormány menesztette a minisztert.
Az ezt megelőzően Chronowski helyetteseként dolgozó Kamela-Sowinska villámgyorsan lépett: tűzszüneti megállapodást hozott tető alá, amelynek döntő elemeként az Eurekónak és a BIG Bank Gdanskinak megengedte, hogy egy ez évi elsődleges részvénykibocsátás során megszerezzék az ellenőrzést a PZU fölött. Ennek ellenére egy londoni befektetési alap invesztíciókért felelős vezérigazgatója így fogalmaz: “Mielőtt hajlandóak lennénk újabb privatizációs ügyletekbe bocsátkozni, Kamela-Sowinskának meg kell győznie bennünket arról, hogy a minisztériumában ma valóban másként működnek a dolgok.”
VÉSZJELEK. Lengyelország “Vasladyjének” nincs sok ideje. A közvélemény-kutatások azt vetítik előre, hogy az egykori kommunista pártból létrejött Demokratikus Baloldali Szövetség az év második felében esedékes választásokon legyőzi a Szolidaritás Választási Akció által vezetett jelenlegi koalíciót. Kamela-Sowinskát pedig – hiába nem kötődik egyetlen párthoz sem, és hiába vívott ki magának komoly megbecsülést azzal, hogy ha valamibe belekezd, azt végig is viszi – minden bizonnyal leváltják. Ellenségei azonban már most is vannak, mindenekelőtt a gazdasági miniszter, Janusz Steinhoff. Ő maga pedig változatlanul azzal vádolja a május 31-ig még hivatalában maradó Grzegorz Wieczerzakot, hogy az igazgató akadályozza a PZU könyveinek lezárását, sőt alighanem a cég eladását is. A TPSA esetében kedvezőbbek a kilátások. Az elemzők arra számítanak, hogy a France Télécom a jelenlegi 14 százalékról 30 százalékra növeli a részesedését a társaságban. “Senki sem képes jobban felpörgetni a privatizációt, mint én” – hangoztatja Kamela-Sowinska. Talán igaza van, de még alighanem jó néhány ballasztot kell kihajítania a minisztériumából ahhoz, hogy győzelmet arasson.
