Midőn leányvállalatot kellett alapítania egy újfajta génterápia tesztelése céljából, a strasbourg-i központú Transgene cég úgy ítélte meg: Elzász-Lotaringia bortermelő vidéke nem alkalmas helyszínnek. Tisztában lévén azzal, hogy biotechnológiai szakembereket nem lehet pusztán egy jó rizlinggel odacsalogatni, inkább Massachusettsben hozták létre az üzemet. E döntésbe jócskán belejátszottak a már-már büntető jellegű francia adók, amelyek a magas fizetésű alkalmazottak bruttó keresetének több mint 60 százalékát elvihetik. “Egyre nagyobb gondot okoz számunkra, hogy Franciaországba csábítsunk embereket – szögezi le Bernard Gilly, a Transgene vezérigazgatója -, ha a párizsi kormány nem tesz nagyon sürgősen valamit, a csúcstechnológiai szektor helyzete rendkívül nehézzé válik.”
Több évi ellenállás után az európai kormányok mintha kezdenék meghallani Gilly, illetve más vállalatok vezetőinek egyre nyomatékosabban megfogalmazott üzeneteit. Német, francia, spanyol és olasz politikusok – jobb- és baloldaliak egyaránt – vagy határoztak már az adók leszállításáról, vagy tervezik azt. A végeredmény olyan adócsökkentés-sorozat lehet, amely dollár százmilliárdokat pumpál az európai gazdaságba.
Hatalmas számok röpködnek a levegőben. Németországban például Gerhard Schröder kormánya 2005-re évi 36 milliárd dollárnak megfelelő összeggel kívánja mérsékelni a társasági és a személyi jövedelemadókat. A kancellár mindenképpen meg akarja állítani azt az évek óta tartó folyamatot, hogy a munkaerő és a beruházások – az ünnepelt teniszezőkről már nem is beszélve – olyan országokba vándorolnak, ahol alacsonyabbak az adóterhek. Franciaország 2003-ig 18 milliárd dolláros adókönnyítést tervez. Más európai államok pedig figyelnek és előkészületeket tesznek. Az olasz jegybank megbízott egy frankfurti jogi céget, hogy készítsen számára elemzést a tervbe vett német adócsökkentésekről. A Spanyolországban kormányzó Néppárt pedig, miután már leszállította a társasági és a személyi jövedelemadókat, a márciusi választások előtt a kampány egyik központi témájává tette a további csökkentéseket. Több kisebb ország – köztük Hollandia – már évekkel ezelőtt mérsékelte az adókat a gazdasági növekedés gyorsítása végett, ám a jövőben ezekben is újabb hasonló lépésekre kényszerülhetnek, hogy megőrizzék versenyképességi előnyüket.
Azt jelentené vajon mindez, hogy kezdetét vette egy európai számháború, amelyben az országok azon vetélkednek, hogy a legalacsonyabb adókat kínálják, és minél több befektetőt nyerjenek meg? “Már látható a verseny” – állítja Michael Saunders, a londoni Salomon Smith Barney nyugat-európai gazdaságokkal foglalkozó részlegének vezetője. A helyzetet némi idegességgel szemlélik azok a gyors növekedést produkáló országok, ahol az alacsony – Írország esetében például mindössze 10 százalékos – társasági adóval számos külföldi befektetőt sikerült becsalogatniuk a feldolgozóiparba és a pénzügyi szektorba.
LÉPÉSHÁTRÁNYBAN. Egyvalami biztos: Európa legnagyobb gazdaságaiban az adók – évtizedek óta először – csökkennek. Az egységes fizetőeszköznek köszönhetően a tőke könnyebben mobilizálható, mint valaha, miáltal a befektetések gyorsan átirányíthatók oda, ahol a legkedvezőbbek a feltételek. Az euró bevezetése előtt Németország és Franciaország csak amolyan tapogatózó jellegű adócsökkentésekre vállalkozott, míg a világ más országai sokkal erőteljesebben mozdultak el ebbe az irányba. A két vezető európai gazdasági hatalom vezetői most kénytelenek belátni: veszélyes lépéshátrányba kerültek. Gazdasági téren szerencsére jó idők járnak mostanság, s ez nagyobb mozgásteret enged a kormányoknak. A Goldman, Sachs & Co. prognózisa szerint az euró-övezetben a tavalyi 2,1 százalék után az idén 2,8 százalékkal gyarapszik az összesített GDP. Ezáltal nagyobb bevételek származnak az adókból, s így könnyebben megoldható az elvonási ráták lefaragása. A német politikusok pedig rájöttek arra is, hogy az adók mérséklése népszerű eszköz a reformfolyamattal egyébként együtt járó fájdalmak enyhítésére.
Mindez drámai hatással lehet az európai gazdaságra, kivált, ha más országok is követik a német példát. A társasági adó mérséklése mellett Schröder meg akarja szüntetni az árfolyamnyereség-adót, amelyet a cégek akkor kötelesek fizetni, ha eladják más társaságokban meglévő tulajdonrészüket. E kötelezettség eltörlése várhatóan szerkezetátalakítási hullámot indít majd el, és javítja a vállalatok nyereségét. A kancellár ezenkívül 2005-ig 45 százalékra akarja leszállítani a személyi jövedelemadó legmagasabb kulcsát a tavalyi 53 százalékról.
Franciaország azonban még előrébb juthat. A kormány jelenleg azon töri a fejét, mit kezdjen a tavaly – a gazdasági növekedés eredményeként – keletkezett 4,7 milliárd dolláros költségvetési többlettel. Az idén hasonló nagyságú, 5 milliárd dollárhoz közelítő szufficitre van kilátás. S noha bizonyára komoly viták lesznek a pénz elköltése körül, az azért meglepő, hogy még a legkonokabb szocialisták – köztük Laurent Fabius, a nemzetgyűlés elnöke – is az adók mérséklése mellett foglalnak állást. Valószínű, hogy a tervezett 18 milliárd dolláros csökkentésnek nem annyira a vállalatok, inkább az egyéni adófizetők lesznek a haszonélvezői.
Az Európai Bizottság is kedvezőbben viszonyul az adócsökkentésekhez. Romano Prodi elnöksége alatt a testület a korábbinál kevésbé megszállottja annak, hogy a kormányokat a költségvetési deficit lefaragására kényszerítse. “Az előző bizottság hallani sem akart az adók mérsékléséről – mondja Gerassimos Thomas EU-tisztviselő -, most viszont látunk lehetőséget a csökkentésekre, feltéve, hogy az állami pénzügyekkel nincs probléma.”
KEVÉS VÁLASZTÁS. Olaszország egyike azon országoknak, amelyek eddig nem csatlakoztak az adócsökkentők táborához. A német reformok megvalósulása után a 41 százalékos olasz társasági adó lesz a legmagasabb Európában. Az olasz jövedelemadó-kulcsok és tb-járulékok – a munkaerőköltségek százalékában számolva – úgyszintén a legmagasabbak közé tartoznak. “Nagy esély van arra, hogy az olasz vállalatok, ha terjeszkedni akarnak, ki fogják használni a más európai országok által nyújtott barátságosabb üzleti környezetet” – figyelmeztet Antonio D’Amato, a legnagyobb munkáltatói szervezet, a Confindustria egyik tanácsadója.
A német és a francia kormánynak is sok még a tennivalója. Németországban a társaságiadó-kulcs még 2001-ben, a reform után is 36,8 százalék lesz. A francia ráta a többszöri csökkentés után is 40 százalék.
Az adócsökkentések is sokat elárulnak az üzleti klíma változásáról. “Ez nagyon fontos a külföldi befektetők szemében. Biztos vagyok benne, hogy a vállalatok máris mérlegelnek és terveznek” – véli Wolfgang Althaus frankfurti adójogász. Ha így van, akkor 2001. igen jó “évjárat” lehet az európai gazdaságban.
