– Kövér László lett a hét végén a Fidesz-MPP elnöke. Ön már régóta vállalatvezető, mi a véleménye a feladatkörök szétválasztásáról?
– Érdekes lépésnek tartom. Megpróbálok mindent úgy feldolgozni, mintha velem történne meg. Ezt lehet egyszerre naivnak és nagyra törőnek is nevezni, de nekem segít a problémák megértésében. Ami a konkrét ügyet illet, a miniszterelnök helyében valószínűleg ugyanerre a döntésre jutottam volna. Ha a Fidesz arra törekszik, hogy tartósan és nem csak egy ciklus idejére kormányon maradjon, akkor szét kellett választania a pártelnöki és a kormányfői funkciót. Korlátozottak voltak azok a lehetőségek, amikor a miniszterelnök pártelnökként szólalhatott meg, márpedig arra is szükség van, hogy a párt önálló arcot mutasson.
– A funkciók szétválasztása fontos kérdés, de legalább ennyire fontos, hogy korlátozni kelljen-e az egy adott funkcióban eltöltött időt.
– Szerintem az élet minden területén, amelyet verseny jellemez, szükség van a váltásra. A saját példám is bizonyítja, hogy az új kihívások viszik előre az embert. Ha nem léptem volna meg azokat az annak idején veszélyeket is magukban rejtő lépéseket, lényegesen kevesebbet értem volna el. Azt hiszem, jót tenne a pártoknak is és a demokráciának is, ha a tehetséges embereket új és új kihívások elé állítanák. Több társadalmi funkciót látok el gazdasági szövetségekben, s ott például nagyon sikeresen működik a rotáció elve.
– Az új Fidesz-elnök első nyilatkozataiból az derült ki, hogy a pártfinanszírozásnak a törvényes keretek között megfelelő anyagi biztonságot kellene jelentenie a politikai szervezeteknek. Egyetért Kövér Lászlóval?
– Aki receptet találna a pártfinanszírozás kényes problémájára, az sok ország politikusainak tenne óriási szívességet. Nekem nincsen ilyen receptem, de természetesnek tartom, hogy a pártok működésének alapjait meg kell teremteni. Választási pártok uralják a politikai életet, s ezek szegények. Állami támogatásra szorulnak, ami a demokrácia szabályainak tiszteletben tartása mellett sem jó dolog. Jobbat azonban eddig senki sem javasolt.
– Térjünk át olyan területre, amelyen otthonosabban mozog. Matolcsy György gazdasági miniszter vázolta “new dealjét”. Mit szól hozzá?
– A gazdaságpolitikusok mindig szembenéznek azzal a dilemmával, hogy gyorsítsák-e a gazdasági növekedést, vagy pedig az egyensúlyra helyezzék a hangsúlyt. Ezt a dilemmát nehéz feloldani, de az új gazdasági program egy-két elemére annyira szükség van, hogy nem képezheti a hagyományos mérlegelés részét. Főként az infrastruktúra-fejlesztésre gondolok. Mint a Henkel magyar vezetője úgy fogom fel ezt a kérdést, hogy előnyösebb helyzetbe hoz. De nemcsak a gazdasági vállalkozásokat érintené az úthálózat fejlesztése kedvezően, hanem a lakosság széles rétegeit. Példaként Békés megyét említhetem, amelyet gyakorlatilag csak a tiszaugi híd köt össze az ország középső részével. Mi ugyan – a hatékony munkaerő miatt – befektetünk ennek ellenére is a régióban, de ahhoz, hogy tömegesen érkezzen a működő tőke, többre van szükség.
– Mint egy multi vezetője, mit szól a kis- és középvállalkozások helyzetének javítására irányuló kormányzati elképzelésekhez?
– Nemcsak e feladatkörömből adódóan ismerem a szektor problémáját, a Joint Venture Szövetségben és a Nemzetközi Vállalatok Magyarországi Szervezetében is foglalkoztam a kérdéssel. Elég régóta szerepel a gazdasági miniszterek programjaiban előkelő helyen a kérdés, ám igazi áttörés nem történt. Ennek okát a kormányzati források szűkösségében látom. Míg nem sikerül több pénzt e célra elkülöníteni, addig nehéz lesz eredményeket elérni. Valamire azonban felhívnám a figyelmet: nem a gyengéket kell elsősorban segíteni, hanem azokat a kicsiket és közepeseket, amelyek már bizonyítottak. Az egyre inkább globalizálódó világban ugyanis nekik van igazi esélyük a sikerre.
– A hét végén tartották a davosi világgazdasági fórumot. Az azt kísérő tüntetések is hagyománynak tekinthetők. Tart attól, hogy a nemzetközi vállalkozások fogják a világot irányítani és a nemzetállamok, főként a kicsik, jelentéktelenné válnak?
– Mondhatnám, hogy esetemben is a lét határozza meg a tudatot, de akkor is nemleges lenne a válaszom, ha nem egy multi magyarországi vezetője lennék. Tény, hogy a most zajló globalizációs folyamat nem ad még minden kérdésre megnyugtató választ, de nem látom annak veszélyét, hogy eltűnnének a nemzeti sajátosságok. Az pedig vitán felül áll, hogy Európa csak gazdasági egységként képes versenyben maradni az elkövetkezendő ötven évben. –
