assan örökérvényűvé válik Oroszországban az alábbi anekdota: Bábuska, alaposan megpakolt bevásárlószatyrokkal, bennük több hónapra való élelmiszerrel, vánszorog a moszkvai utcán. “Miért vesz ennyi mindent? Hiszen tele vannak a boltok!” – fordul hozzá egy csodálkozó járókelő. “Ki tudja, hátha a kommunisták nyernek” – hangzik a válasz. “És maga kire szavaz?” – érdeklődik tovább a fiatalember. “A kommunistákra, fiacskám.”
A fenti asszonyság nincs egyedül. A közvélemény-kutatások szerint a Gennagyij Zjuganov által vezetett, populista retorikájú kommunista párt a vasárnap tartandó választások legfőbb esélyese. Politikai áttörés viszont csak abban az esetben következhet be, ha az államfővel szemben álló tömörülések a törvényhozásban kétharmados többséghez és ezzel vétójoghoz jutnak. Ez akkor lenne így, ha a kommunista párt és az amúgy számos ponton más nézetet valló Jurij Luzskov moszkvai polgármester, valamint Jevgenyij Primakov volt kormányfő által vezetett Haza-Egész Oroszország csoportosulás megkaparintaná a mandátumok legalább 67 százalékát. Ennek esélye azonban a választások közeledtével egyre kisebb, hiszen az elnök mögött álló politikai, üzleti és médiacsoportok a jelek szerint sikeresen verik vissza Primakovék támadásait.
A nagybeteg, elnöki feladatait sokszor csak burleszkfilmbe illően ellátni képes Borisz Jelcin körül óriási hatalmú politikai-üzleti klán épült ki, amelynek emblematikus figurái a gazdaság több szektorában érdekelt Borisz Berezovszkij és Roman Abramovics, vagy az olajbizniszben utazó Vlagyimir Potanyin. Berezovszkij nemrégiben az idei nyár végén pénzmosási ügybe belekeveredett Jelcin-család védelmére kelt, mondván: a botrány valójában Luzskov provokációja az elnöki hatalom megszerzése érdekében. Az oligarchák szoros kapcsolatot ápolnak a jelenlegi kormányfővel, a 47 éves Vlagyimir Putyinnal, aki a jövő júliusi elnökválasztás legnagyobb esélyese, és Szergej Sojguval, a “rendkívüli ügyek” miniszterével. Utóbbi az Egység nevű, Jelcin kreatúrájaként számon tartott párt frontembere is.
A Viktor Csernomirgyin jelenlegi Gazprom-elnök, volt kormányfő nevével fémjelzett Hazánk, Oroszország párt valószínűleg nem jut be a parlamentbe, így a példátlan hatalmú, a világ legnagyobb földgázkincsével és több százezer hektár termőfölddel rendelkező, az orosz GDP 8 százalékát adó Gazprom politikailag légüres térbe kerülhet. Elemzők szerint azonban abban, hogy az államfő a botrányok ellenére mindmáig hatalmon maradhatott, talán senkinek sem volt nagyobb szerepe, mint az ex-miniszterelnök Csernomirgyinnek. Így nem volna meglepő, ha a Gazprom most is a jelenlegi államfő mögé sorakozna föl.
Jelcinékkel szemben a népszerűségi listákat sokáig vezető Primakov, és a köré csoportosuló, külön televíziós csatornával rendelkező – elsősorban Vlagyimir Guszinszkij nevével fémjelzett – média- és üzleti elit áll. A Haza-Egész Oroszország és a kommunisták több gazdasági kérdésben hasonló húrokat pengetnek. Együttes “találmányuk” például az úgynevezett deprivatizáció, amelynek lényege, hogy az államnak egy időre vissza kellene vennie a már privatizált vállalatokat, hogy aztán a korábbinál “igazságosabb” körülmények között újra eladják azokat.
“Jelcin banditáknak árusította ki az országot. Vissza akarjuk szerezni elvesztett jussunkat” – mondta a minap Alexander Kravec, a nacionalista érzelmekre apelláló kommunisták második embere. Luzskovék szerint is felül kell vizsgálni a privatizációs szerződéseket. Ezzel a közhangulatot igyekszenek a maguk javára fordítani, az emberek többsége ugyanis rossz szemmel nézi, hogy a Kremlhez közel állók, politikai kapcsolataik révén nevetségesen alacsony áron tudták megszerezni a jól jövedelmező cégeket.
A deprivatizáció másik célpontja a külföldi tőke. A Szidanko nevű, a British Petrol 571 millió dolláros befektetését is magánál tudó olajcég egyik részlegét például máris elvették eddigi tulajdonosától, azzal az indoklással, hogy a korábbi vevő nem teljesítette a fejlesztési követelményeket. Többek szerint a Primakov-Luzskov vonal vagy Zjuganov hatalomra kerülése esetén hasonló sors vár a Berezovszkij és Abramovics érdekeltségi körébe tartozó Szibnyeftyre is.
A gazdaság tartós növekedéséhez persze a legfontosabb éppen a beruházások élénkülése lenne. Az idén ugyan a tavalyit háromszor meghaladó, 3,2 milliárd dollárnyi külföldi működő tőke áramlott az országba, jövőre – jórészt a tőke kivárása miatt – csak 2 milliárd várható. Az eddigi legnagyobb befektetők – a Coca-Cola, a Nestlé, a Marlboro és a Unilever – szinte kizárólag csak az élelmiszeriparba és más, gyors megtérülésű ágazatba invesztáltak.
“A deprivatizáció inkább retorika, mint gyakorlat, így államosítástól nem kell tartani” – nyugtatja a befektetőket Gintaurasz Sliziusz, a moszkvai Raiffeisen Bank elemzője. “Még a kommunista párt is különbözik szovjet időkbéli elődjétől”.
Szakértők szerint a parlamenti választás főpróbának tekinthető a 2000. évi elnökválasztás előtt, amelynek második fordulójában Zjuganov minden bizonnyal a Putyin-Sojgu vagy a Primakov-Luzskov vonulattal méri össze erejét. “A fentiek közül akárki is lesz Oroszország új elnöke, mindenképpen etatista fordulatra kell számítani” – állítja Sz. Bíró Zoltán, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem oktatója. Az ország nyugati orientációja csak akkor gyorsulhatna fel, ha a Jabloko elnevezésű liberális tömörülés érdemi szerephez jutna, ennek azonban nincs realitása.
Miközben a gazdaság a korábbinál is jobban válik a politika eszközévé, a kifejlődött “klán-kapitalizmusban” a múlt augusztusi pénzügyi összeomláshoz képest mégis mutatkoznak a stabilizáció és fellendülés halvány jelei. Az idén kimutatott ipari konjunktúra magyarázata elemzők szerint a rubel drasztikus leértékelődésében keresendő, minthogy a tavaly nyári pénzügyi krízis a rubel mesterségesen magasan tartott árfolyamára vezethető vissza (lásd a Jeffrey Sachs-szal készült interjút, Figyelő, 1998/37. szám). Az orosz fizetőeszköz dollárban kifejezett értéke néhány hónap leforgása alatt a korábbinak mintegy negyedére zuhant, ami – az import jelentős drágulása miatt – előnyös helyzetbe hozta a belföldre termelő cégeket.
A külföldi piacokon viszont a magas olajár okozta exportbővülésen kívül nem történt áttörés, ami jelzi, hogy az orosz ipar alapvető problémái strukturális okokra vezethetők vissza. “A monetáris politikában nem várható radikális változás a választások után. Az új kormány alapvető feladata lesz viszont a versenyképesség segítése, e nélkül ugyanis nagyon sebezhetővé válik a gazdaság” – véli a Raiffeisen Bank már idézett elemzője.
A folyó év a központi költségvetést megillető bevételek beszedésében is hozott némi előrelépést. Az adófizetési morál enyhe javulásán túlmenően ebben jelentős szerepe volt az idén ismét veszélyesen megugró, ám – legalábbis részben – a stabilizáció velejárójának tekintett, jövőre várhatóan ismét mérséklődő inflációnak. A GDP-hez viszonyított központi újraelosztási ráta nyugati összehasonlításban így is hihetetlenül alacsony: az idén 13 százalékot tesz ki, és pénzpiaci szakértők szerint középtávon sem megy 16 százalék fölé. (Igaz, körülbelül ugyanennyit szednek be a régiók.)
A rubel leértékelődése új problémát élezett ki, a külső államadósságét. Amennyiben Oroszország nem kíván a világgazdaság izolált szereplője lenni, s továbbra is részesülni szeretne külföldi forrásokban, úgy egyezségre kell jutnia legfontosabb hitelezőivel. Mind ez idáig azonban nem sikerült megállapodnia a legjelentősebb magánhitelezőket összefogó Londoni Klubbal.
Immár biztosra vehető, hogy Oroszország az idén nem jut hozzá a Nemzetközi Valutaalap (IMF) által júliusban jóváhagyott 4,5 milliárd dolláros készenlétihitel-keret második, 460 millió dolláros részletéhez. Az összeg – amelyet egyébként Moszkva kizárólag a korábbi IMF-tartozások törlesztésére fordíthat – elvben már szeptemberben esedékes lett volna, akkor azonban az oroszországi pénzügyi botrány akadályozta a folyósítást. A nemzetközi pénzintézet igazgatótanácsa most újfent elhalasztotta az összeg átutalását, mégpedig arra hivatkozva, hogy a moszkvai kormány több feltételt sem teljesített a júliusi megállapodásban foglaltak közül. Így többek közt nem történtek lépések annak érdekében, hogy a vállalatok ne barterszállításokkal, hanem pénzben fizessenek az energetikai cégeknek, továbbá nem fogadtatták el a parlamenttel az IMF által igényelt új csődtörvényt, és nem hoztak intézkedéseket az állami pénzügyek kezelésének átláthatóbbá tételére.
Jóval kisebb fajsúlyú, de a teljesítés módját tekintve hasonló problémákkal küzd Oroszország a magyar adósság visszafizetését illetően is. Mihail Kaszjanov pénzügyminiszter legutóbbi budapesti tárgyalásakor ugyan azt hangsúlyozta, hogy Magyarországgal jutottak a legmesszebb a kérdés rendezését illetően, magyar források viszont azt erősítették meg, hogy a tárgyalások elakadtak. A 400-450 millió dollárra rúgó magyar követelésállomány készpénzben történő behajtására nincs remény; különféle bartermegállapodások révén azonban az összeg nagy része visszaszerezhető lenne. Erre még az elmúlt parlamenti ciklusban mintegy tucatnyi magyar cég kapott megbízást, köztük a legjelentősebbek Kapolyi László volt ipari miniszter érdekeltségei.
A szállítások új lendületet adhatnak az árucserének, amely alaposan megsínylette a tavaly nyári oroszországi válságot. A magyar vállalatok oroszországi exportja az idén kevesebb mint a felére esett vissza, miközben a forgalom 1997-hez képest bő egymilliárd dollárral csökkent.
A jelek szerint a tőzsdén lévő cégeket viszonylag kevésbé viselte meg a fizetőképes orosz kereslet csökkenése Pedig az elején nem így tűnt. Tavaly augusztusban a Budapesti Értéktőzsde indexe az orosz válság kiváltotta pénzügyi pánik következtében a fejlett piacoknál jóval nagyobb mértékben, csaknem 50 százalékkal esett. A bessz valamennyi céget sújtotta, hiszen jó néhány külföldi befektetési alap szemében az egész régió vált túlzottan kockázatossá, így szinte válogatás nélkül igyekeztek szabadulni magyar részvényeiktől. Azon cégek részvényeinek árfolyama, amelyek árbevételének jelentős része az orosz piacról származott, az indexnél nagyobb mértékben esett, így például a Richter 4000, a Graboplast pedig 1000 forint alá is süllyedt. Igaz, az utóbbi esetében nemcsak az export szerkezete jelentett problémát, hanem a társaság túlságosan kockázatos befektetési politikája is.
Szerencsére azonban később a válság jóval kisebb mértékben érintette a magyar gazdaságot, mint azt a külföldi befektetési alapok és egyes elemzők először feltételezték. A tőzsdei cégek közül csak néhánynak volt jelentős – közvetlenül Oroszországba, illetve a FÁK-államokba – irányuló exportja. A fent említett két cégen kívül ide sorolható még a Globus, az Egis és a Pick. Ezek válságkezelési stratégiájának kialakításakor a döntő tényező az volt, hogy termékeik (illetve termékportfóliójuk) stratégiai jellegűnek minősülnek-e az orosz piacon, illetve elég korszerűek-e ahhoz, hogy máshová átirányíthatóak legyenek (lásd külön anyagunkat a 22. oldalon).
Magyar részről a legnagyobb csapás az élelmiszer-kereskedelmet érte. A Gazdasági Minisztérium (GM) adatai alapján az idén az 1997-es “utolsó békeév” Oroszországba irányuló magyar agrárkivitelének mindössze 18-20 százalékát exportálták a hazai cégek. Az átlag mögötti kép még szomorúbb: vannak olyan termékkörök – mint az italfélék, a gyümölcslevek, az édességek -, amelyekből gyakorlatilag megszűnt a kivitel. A gyengélkedő export gerincét a létfontosságú élelmiszerek: a sertéshúsok, a baromfi és a konzervfélék adják. Ez utóbbi termékcsoportból is jobbára csak a zöldborsó, az igényesebb savanyúság, a csemegekukorica viszi a prímet.
“Tavaly augusztus óta egy palack bort sem tudtunk szállítani Oroszországba, a BB-gyümölcslék gyártását emiatt már fel is kellett számolnunk a társaságnál” – ismeri el Kuti György, a Henkell und Söhnlein tulajdonában lévő Hungarovin Rt. orosz exportért felelős vezetője. A napokban ugyan némileg javult a helyzet, amikor egy körülményes barterügylettel új orosz disztribútorra bukkant a régióban évtizedek óta bevezetett márkával rendelkező társaság. Az orosz fél fizetőképességért pedig egy másik közvetítő magyar cég áll jót. Ha mutatkozik is majd kereslet, akkor is hiú ábránd a hajdani csaknem egymillió palackos bor- és pezsgőexportra számítani. Jó, ha három-négy konténer bort és egy-két konténer pezsgőt, tehát összesen alig százezer palackot sikerül eladni.
Rendkívül nehéz helyzetbe jutottak a húsiparosok is. Az R-KON csoport orosz exportja például egyre csökken, a jelenlegi szint kevesebb mint a fele a két évvel ezelőttinek. Pető Sándor, a társaság miskolci húsfeldolgozójának igazgatója úgy véli, ha az Európai Unió továbbra is ilyen nagymértékben támogatja a termékeket, akkor a magyar vállalatok végleg kiszorulnak az orosz piacokról.
(Közreműködött: Berger Zsolt, Ludvig Zsuzsa, Szirmai S. Péter)
