Egy Vancouver közeli kis laboratóriumban itizenöt, ránézésre átlagos külsejű egér futkározik a ketrecben. Ha azonban sejtjeiket mikroszkópos vizsgálatnak vetjük alá, meglepő felfedezést tehetünk: mindegyik állat reprodukálja a mesterséges úton az anyjukba ültetett kromoszómákat.
Ez az első alkalom, hogy egy emlős sejtjeibe ültetett mesterséges kromoszóma átöröklődött az utódokba. Ha ezt egereknél sikerült megvalósítani, akkor embereken is sikerülhet. Még akkor is, ha a Chromos Molecular Systems Inc. nevű biotechnológiai cég, amely ezt a forradalmi áttörést elérte, állítja: az eljárást nem szándékozik emberen is tesztelni.
Az idáig vezető technológiát egyébként azért fejlesztették ki, hogy olyan genetikailag módosított állatcsoportokat hozzanak létre, amelyek teje jól használható számos gyógyszer alapanyagának előállításánál. A tudományos eljárás ugyanakkor mást is eredményezhet. E technológia ma már orvosi “csodák” alapja, mint például a betegségek genetikai öröklődésének kizárása, vagy az AIDS-vírus terjedésének megakadályozása.
Az is elképzelhető, hogy a géntechnológia azokat is érdekli majd, akik az emberi géneket azért változtatnák meg, hogy filmsztár kinézetű, zsenihez hasonló IQ-jú “szuperutódokat” produkáljanak. Ez viszont még messze van. Az egérkísérletekben elért eredményeket – amelyekről október 27-én a New Scientistben számoltak be – tudományos szaklapban ugyanis még nem tették közzé, s azt sem tudni, hogy hosszú távon milyen hatásokat okoznak a mesterséges gének az azokat hordozó egyedekben.
A fejlődés mindenesetre lélegzetelállító. Eddig még a legtapasztaltabb szakértők is évtizedekkel későbbre tették azt az időszakot, amikor a mesterséges kromoszómákkal világra jött utódok öröklik a beültetett géneket. Nem kell azonban ennyit várni, ha ez a felfedezés sikeresnek bizonyul. Erik Parens, a garrisoni (New York állam) Hastings tudományos központ bioetikusa szerint az ezen a téren bekövetkezett haladásra csak akkor figyelünk oda, amikor már érzékeljük a vissza nem fordítható változásokat.
Kell-e máris aggódnunk? Az európai jogalkotók úgy gondolják, igen. Németország és Nagy-Britannia a technológiát annyira ijesztően veszélyesnek ítéli, hogy annak alkalmazását még a New Scientistben közölt hír megjelenése előtt betiltotta. Az Egyesült Államok élelmiszer- és gyógyszer-engedélyezési kérdésekben illetékes hatósága (FDA) szintén nem ad zöld utat a mesterséges kromoszómák emberen való kipróbálásának addig, amíg széles körben nem végezték el a módszer biztonságosságát bizonyító kísérleteket. Az FDA így egyelőre még olyan kevéssé ellentmondásos esetekben sem engedélyezi az eljárást, mint a genetikai betegségek kezelése. “Mielőtt a klinikai kipróbálásba belekezdünk, tisztában kell lennünk az összes lehetséges negatív hatással” – szögezte le Philip D. Noguchi, az FDA sejt- és génterápia osztályának igazgatója.
Mostanra jött el az ideje az alapos szakmai vitának. Még mielőtt a módszert biztonságosnak és megbízhatónak találják, illetve a piacon hozzáférhetővé válik. Alapvető fontosságú, hogy pontosan meghatározzák, mikor van szükség a géntechnológiára. Nem kockáztatható meg ugyanis, hogy ez az eljárás is egyszerűen a megszokott mesterséges (in vitro) megtermékenyítési módszerek egyikévé váljon, ahogyan az sok más reprodukciós technológiánál előfordult.
Persze a technológia azonnali betiltása sem megoldás: a kutatók ugyanis ebben az esetben nem regenerálhatnák mesterséges kromoszómákkal a kötőszöveti elváltozásban szenvedő betegek sejtjeit vagy a leukémiás páciensek vérsejtjeit. Emiatt indokolt még a módszer széles körű elterjedése előtt megvitatni, hogy a mesterséges kromoszómákat mely területeken szabad felhasználni, valamint meghatározni azokat az eseteket, amikor a valamilyen okból nem elfogadható cél miatt kerülendő a kromoszóma-bevitel. Így megelőzhető talán, hogy etikailag később megkérdőjelezzük “genetikai” döntéseinket.
A gyermeket tervező szülők hamarosan az átalakított kromoszómák nyújtotta lehetőségekkel is élhetnek: ennek következményei pedig beláthatatlanok.
Š Business Week
