Globalizáció – alig akad mostanság olyan jobb sorsra érdemes államférfiú, aki a jövőről szólva ne mondana okosakat e fogalomról, miközben a polgárok aligha tudják, mit is hoz számukra a nemzetköziesedésnek ez az ezredfordulóval egybeeső, immár közhellyé koptatott göröngyös folyamata. Ahhoz viszont kétség sem fér, hogy az emberiség történelmi válaszúthoz érkezett, s számos új kihívással kell szembenéznie. Ezért is illene tudni: merre tart a világ és mi vár(hat) planétánk lakóira a XXI. században? Nehezíti azonban a válaszadást, hogy a politikusok, de a kutatók többsége is a bonyolult problémákat csak jócskán leegyszerűsítve tárgyalja, ami azután félreértésekre, félremagyarázásokra vezet.
ROHANUNK A VÉG FELÉ? Minderre figyelemmel üdvözlendő László Ervin e munkája, amely egy új világkép alapján felvázolja, hogyan is élhetünk a ránk köszöntő új világban, amely, ha nem vigyázunk, katasztrófával fenyegeti Földünk lakóit. A szerző egyébként azon idegenbe szakadt hazánkfiai közé tartozik, akiknek munkásságát külföldön jobban ismerik és becsülik, mint nálunk. Ezért is helyes emlékeztetni rá, hogy László Ervin egy különösen sokoldalú és eredeti személyiség: jónevű zongoraművész, a természet- és társadalomtudományok szintetizálásával foglalkozó filozófus, a rendszerelmélet híve és művelője, a Római Klub tevékeny tagja, akinek eddig 66 könyve jelent meg (magyarul azonban alig néhány). De megemlítendő az is, hogy ő alapította meg a nemzetközi hírű alkotó személyiségekből álló Budapest Klubot, amelynek célja egy újfajta tudatosság kibontakoztatása a “vesztébe rohanó emberiség” megmentésére. A recenziónk tárgyát képező kötet egyébként tartalmazza a Budapest Klub által a planetáris tudatról 1996-ban kiadott kiáltványt is.
Ha most szerény kísérletet teszünk e sok tekintetben rendhagyó munka bemutatására, a leghelyesebbnek látszik a szerző azon megállapításából kiindulni, miszerint “a jövőt nem jósolni, hanem teremteni kell”. Ez helytálló vélekedés, miként az is, hogy “amit ma teszünk, meghatározza a jövő történéseit”. Ha pedig így van, tudnunk kell(ene), hogy ami a mai zűrzavaros világban történik velünk, merre is vezet. Magyarán: hova tartunk? E tekintetben László Ervin két alapvetően fontos veszélyforrást jelöl meg: a népesség világméretű növekedését és részben ezzel összefüggésben bolygónk számos természeti erőforrásának gyors ütemű kimerülését, biológiai életfenntartó rendszerének visszafordíthatatlan károsodását. Közeledünk tehát Földünk sorsát érintő kritikus fordulóponthoz. Ezt igazolja az óriási méretű környezet- és atmoszféraszennyezés, a nukleáris katasztrófák növekvő kockázata, a korlátozottan rendelkezésünkre álló ivóvíz és energia elképesztő pazarlása, a társadalmat és gazdaságot illetően pedig a gazdag és szegény országok közötti egyre mélyülő szakadék, a milliókat sújtó éhezés, továbbá a munkanélküliség züllesztő hatása, a terrorizmus, a kábítószerek elterjedése és így tovább. Minderről sokan mások is mondtak és írtak nem is keveset, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy bíztak (és hittek) e káros folyamatok “visszafordíthatóságának mítoszában”. Nos, ezt a nézetet László Ervin tudományos érvek sokaságával meggyőzően cáfolja, mint ahogyan egy másik gyakran hangoztatott vélekedést is, miszerint minek aggódjunk a következő nemzedékek jólétén, hozzánk hasonlóan nekik is az lesz a dolguk, hogy magukkal törődjenek.
ÚJ TÍPUSÚ PROFITSZEMLÉLET. Namármost, milyen gyógyszert kínál a jeles tudós a bajok orvoslására? Jelszava egyszerű: gondolkodj globálisan, élj felelősségteljesen! Az e magatartás alapjául szolgáló planetáris tudat kialakításában meghatározó szerepet szán az egész bolygót átfogó példátlan hatalmú és befolyású vállalkozásoknak. Úgy véli: a profit növelésére szolgáló régi módszerek nagyrészt elavultak. Ahhoz, hogy a vállalat ringben maradjon, felelősségének magába kell foglalnia mindent, ami hatással van a céggel kapcsolatba kerülő alkalmazottak, üzletfelek, részvényesek életére és jólétére. Továbbá: ebben a globális társadalmi-gazdasági és ökológiai rendszerben csak a felelősséget vállaló cégek maradhatnak az élen – vagy egyáltalán életben. A szerző persze nem hagyja figyelmen kívül a kormányoknak a polgáraiért vállalandó felelősségvállalását sem. Fő akadálynak a szuverenitás mítoszát tartja. Emiatt tesznek keveset a nemzetállamok a világ minden népét egyaránt érintő olyan nagy ügyekért, mint a környezetvédelem, vagy az atomfegyverkezés leállítása.
KORMÁNYOK FELELŐSSÉGE. Végül is László Ervin olyan tudós, akinek jövendölései éppúgy megfontolásra érdemesek, mint javaslatai az emberiséget fenyegető katasztrófák elkerülésére. A sokat hangoztatott felelősség persze elsősorban az ereje teljében lévő mai generáció(ka)t terheli. Félő azonban, hogy a világszerte uralkodó politikai és gazdasági elit – és vele az emberiség – nem a bolygónk iránti felelősség tudatában, hanem hamis ábrándokat kergetve lép át a harmadik évezredbe. Ami pedig minket illet, kis hazánk csupán aprócska pont az univerzumban, és aligha határozhatjuk meg a világ folyását. Mégis komoly felelősség terheli a rendszerváltás utáni kormányokat a jövő nemzedékek boldogabb életéért, ha az ingatag gazdasági egyensúlyt, a mindenkori pénzhiányt továbbra is az egészségügyi, oktatási és környezetvédelmi kiadások visszafogásával kívánják helyreállítani. –
