Immár öten is a jegyzett papírok kibocsátói között szerepelnek a korábban a tőzsdén kívüli piac (OTC) sztárjainak számító áramszolgáltatók közül, a még kimaradó Édász bevezetése pedig a cég áprilisi közgyűlése után várható (lásd külön anyagunkat).
Hogy a szóban forgó kör gazdasági fundamentumairól képet nyerjünk, érdemes egymással is összehasonlítani a cégek által a tavalyi teljesítményről nemrég közzétett adatokat (lásd a táblázatot). Az átlagot meghaladó árbevétel-növekedést az Édász mellett az Elmű és a Démász tudott felmutatni. Üzemi szinten szintén ez a három vállalat volt a legeredményesebb, az üzemi fedezeti arányuk ugyanis meghaladja a 7,1 százalékban megállapított átlagot. A pénzügyi műveletek a szektorszintű összesítés esetén nullszaldósak, ám az aggregált mutató mögött a már a korábbi években is nyereségesen működő, jelentős készpénzpozícióval rendelkező Édász és Démász pozitív, míg a másik négy szolgáltató – különösen az Émász és a Titász – negatív értéke található. A nettó fedezeti szint emiatt különösen az Édásznál és a Démásznál kimagasló.
Az elkövetkező években jelentősen átalakulhat a vállalatok növekedési, illetve eredményességi sorrendje. A legnagyobb hatással a keresztfinanszírozás megszűnése járhat. Ennek során várhatóan emelik a lakossági fogyasztóknak felszámított tarifát, miközben a nagy cégeknél gyakori teljesítményes díj, illetve a közepes és a kisebb ipari társaságok általános díjszabása csökken. Várkonyi Gergely, az ING Barings elemzője július elsejétől a lakosságnál 8 százalékos tarifaemelésre, míg az ipari fogyasztóknál 4 százalékos csökkentésre számít. Nagyobb árbevétel-növekedést tehát azon szolgáltatók érhetnek el, amelyek értékesítésében a lakossági vevők viszonylag nagyobb arányt képviselnek – jelenleg ez leginkább a Démászról, a Titászról és a Dédászról mondható el. Az elemző irányárai (target price) is ezt tükrözik: a mutató a fenti három cégnél sorrendben 25, 13 és 17 ezer forint, ami jelentősen meghaladja a jelenlegi piaci árfolyamukat. E triót – s különösen a Démászt – vételre ajánlja Várkonyi Gergely, aki az Elműnél és az Émásznál a részvények tartását, az Édász papírjainak viszont az eladását tartja megfontolandónak. Az utóbbi cég tőzsdén kívüli árfolyamát ugyanis inkább a bevezetést megelőző spekulációk, vagy a nagy tulajdonosok vásárlásai határozzák meg. A fundamentumokat tekintve az elemző felhívja a figyelmet, hogy az Édásznál az árbevétel kétharmadát az ipari fogyasztók adják. Ezt figyelembe véve csak 15 ezer forintos árfolyamot tart reálisnak, az egy részvényre jutó eredmény (EPS) pedig az idei évben várt 1659 forintról 1453 forintra csökkenhet jövőre. Az Émásznál további kockázat a fogyasztói struktúra koncentráltsága, hiszen az ipari forgalom egyharmadát a TVK, a BorsodChem és a Diósgyőri Acélművek adják. A miskolci társaságtól a profit szinten tartását várja az elemző; az EPS-re vonatkozó becslése az idei évre vonatkozóan 627, jövőre 644 forint.
Az OTP Értékpapír Rt., bár szintén elismeri a keresztfinanszírozás megszüntetésének jelentőségét, a már említett három társaságon kívül az Émász papírjait is vételre ajánlja. Az Elműt hosszabb távon vásárlásra érdemesnek tartják, míg az Édász esetén a tartást javasolják. Németh Zoltán elemző az Émász-árfolyam irreálisnak tartott mélyrepülésén keresztül a szintén RWE-EnBW-tulajdonban levő Elművel és Mátrai Erőművel kialakított fokozottabb együttműködés szinergiahatására is felhívja a figyelmet. Az Édász esetében pedig az észak-dunántúli térség átlagot meghaladó ipari növekedési potenciálját említi. Jelentős eredménynövekedési potenciált lát az elemző a Dédászban, a Titászban és az Émászban is a költségek további lefaragásakor.
Szálkai András, az OTP Értékpapír Rt. másik szakembere szerint a szektor jövőjét meghatározó tényező lehet a Magyar Villamos Művek (MVM) Rt. privatizációja, valamint az Európai Unióhoz való csatlakozás is. Az előbbi a nagykereskedői szerepet betöltő MVM árrésének növekedését hozhatja magával, esetlegesen negatívan érintve a szolgáltatók árrését. Az utóbbi pedig fokozottabb versennyel járhat, hiszen az elfogadott uniós direktíva 1999-től a 40, 2002-től a 20, 2005-től pedig az évente legalább 9 gigawattóra villamos energiát fogyasztók számára lehetővé teszi a szolgáltató (illetve az erőművek) szabad választását. A lakossági fogyasztóknál azonban továbbra is területi elv érvényesül majd, a tarifákat pedig központilag határozzák meg. Az említett szabályozás tehát a nagyobb ipari felhasználókat partnereik között tudó szolgáltatókat állítja igazából kihívás elé.
