Nincsenek túl jó véleménnyel az emberek a jelenlegi kormány kisvállalkozói politikájáról. A Figyelő megbízásából a Procensus Piac- és Közvéleménykutató Intézet által január végén megkérdezett polgárok 44 százaléka szerint a kabinet egyenesen adminisztratív intézkedésekkel nehezíti-e kör helyzetét, további 36 százalék pedig úgy látja, az Orbán-kormány “csak tudomásul veszi” a kisvállalkozások létezését.
A lakosság a saját környezetében mindenekelőtt a kereskedelemben találkozik kisvállalkozásokkal; lényegesen alacsonyabb az egyéb szolgáltató és a mezőgazdasági termelő kisvállalkozások súlya, az ipariaké pedig szinte elhanyagolható. A válaszadók fele szerint ezen gazdasági szereplők az egyéb vállalkozási formák kiegészítőiként fontosak. További egyharmad nélkülözhetetlennek tartja a működésüket a megfelelő ellátáshoz, 9 százalék pedig egyenesen kulcsszereplőként tekint rájuk.
A válaszadók 45 százalékának tapasztalatai alapján az utóbbi négy-öt évben megbízhatóbb, színvonalasabb lett a honi kisvállalkozások tevékenysége; 43 százalék szerint nem változott, a többiek szemében pedig romlott a nívó. Bizonyos szabályok megsértése – például számlaadás elmaradása, “feketefoglalkoztatás” – a megkérdezettek 30 százaléka szerint általános, további 40 százalék szerint pedig viszonylag gyakori jelenség. Az emberek 48 százaléka úgy tudja, e vállalkozások hozzájuthatnak állami támogatásokhoz; 27 százalék önkormányzati, 14 százalék pedig európai uniós forrásokról is hallott ez ügyben.
Hiába működik jól egy kisvállalkozás, elfogadható feltételekkel – az emberek háromnegyede szerint – ma sem könnyű hitelhez jutnia. A szóban forgó kör adminisztrációs terheit 43 százalék megterhelőnek, további 39 százalék pedig indokolatlanul nagynak tartja. Megfelelőnek mindössze 10 százalék, bárki által könnyen teljesíthetőnek pedig alig 2 százalék gondolja ezeket.
Egyébiránt a félezres reprezentatív minta – a Figyelő 500 – megkérdezése alapján ma Magyarországon a felnőtt lakosság 22 százalékának családja érintett valamilyen kisvállalkozásban. Leginkább a 30-39 és a 40-49 éves válaszadókról mondható el ez, míg a legkevésbé a 60 év felettiekről. A képzettség emelkedésével növekszik az érintettség.
Az érintettek 70 százalékánál legalább egy családtag főtevékenysége a vállalkozás, míg a többieknél csak kiegészítő jövedelem származik ebből. Mintegy 50 százalék szolgáltató jellegű “cégben” érdekelt, további 28 százalék pedig kereskedelmiben. E családoknál átlagosan az éves bruttó jövedelem 55 százaléka származik vállalkozásból; háromnegyedes vagy magasabb arány 29 százaléknál mutatkozik.
A “kívülállók” közül 16 százaléknyian korábban már fontolgatták, hogy belevágnak valamilyen vállalkozásba; ezek fele kereskedelmi tevékenységben gondolkodott, egyharmada pedig valamilyen más szolgáltatást nyújtott volna. Az ebbéli tervek alapvetően azért hiúsultak meg, mert nem jött össze a szükséges pénz – 49 százalék válaszolt így. A hitelhiány és az adminisztrációs terhek 5-5 százalékot riasztottak el, 7 százaléknak pedig jobb lehetősége adódott.
Jelenleg a nem érintettek 8 százaléka gondolkodik azon, hogy vállalkozásba fogjon. A tervezés szintjén ugyancsak a kereskedelmi terület a legnépszerűbb (38 százalék), ám viszonylag magas, egyötödös arányt képvisel a szolgáltatás és mezőgazdasági termelés is. Az indulást egyértelműen az elégtelen tőke hátráltatja – 70 százalék nyilatkozott így. Számottevő még – 11 százalékos súllyal – a telephely, üzlethelyiség hiánya is.
Egyébiránt a kisvállalkozások honi körülményeiről az érintettek rendre kedvezőtlenebbül nyilatkoztak az átlagnál – a kormány hozzáállását, a hitelfelvételi lehetőségeket és az adminisztrációs terheket illetően egyaránt. Ezzel szemben a szabályszegéseket a kisvállalkozók kevésbé tartják gyakorinak, mint a kívülállók.
