A Csepel Autógyár új tulajdonosa elsősorban nemzetközi együttműködésekben látja a cég szigetszentmiklósi gyára felvirágoztatásának zálogát. Az ígéretek szerint nemcsak pénzt, hanem piacot is hozott magával az új gazda.
Május közepén elkelt a felszámolás alatt lévő Csepel Autógyár (CSA) utolsó, és egyben legnagyobb egysége, a szigetszentmiklósi gyártelep. A 85 hektáron működő gyárat és a 75 hektár fejlesztési tartalékot képező szabad területet magában foglaló ingatlant egy külföldi, részben amerikai magánbefektetőkből álló társaság vette meg. Az E and L Ipari Társulás Kft. nevet viselő céget Magyarországon jegyezték be, és kizárólag a CSA megvételére jött létre. Mivel a vételi árat a tulajdonos már kifizette, a társaság nevét is megváltoztatták Csepel Autógyár Kft.-re.
A vevő, a privatizációs szerződés szerint vállalta, hogy teljesíti a CSA meglévő szerződéseit és a cég kötelezettségeit, folytatja szolgáltatásait és garantálja 600 ember foglalkoztatását. A befektető cég résztulajdonosától és képviselőjétől, Szalay Gy. Jánostól megtudtuk: ugyan pénzügyi befektetőként lépnek fel, a tőkeinjekción kívül azonban piacokat is szeretnének hozni a CSA-nak.
Terveik között szerepel, hogy az alaptőkét a közeljövőben 122 millió forinttal megemelik, s ezt – ha reményeik beválnak -, még további alaptőke-emelés követi majd. Mindez elengedhetetlen a cég tevékenységének tervezett profilbővítéséhez. A tőkeemelések során 3-5 éves termékfejlesztést terveznek, amellyel párhuzamosan részvénytársasággá alakítják a CSA-t, és 2-5 éven belül tőzsdére kívánják vinni.
A CSA tevékenységét bővítő lehetőségek közül a leginkább belátható távolságban egy bérmunka jellegű együttműködés áll, amelynek keretében pótkocsikat gyártanának úgy, hogy a partner adná a terveket, a CSA pedig a gépeket, az anyagot és a munkaerőt. – Az egyik üresen álló 8,5 ezer négyzetméteres csarnokot üzembehozó kooperáció akár fél éven belül is létrejöhet – állítja az új tulajdonos.
Szalay úr felmérései alapján úgy véli, hogy a gyár képes az észak- és dél-amerikai, valamint távol-keleti piacokon értékesíteni a termékeit. A felszámolás alatt a CSA oroszországi buszszállításokban sikeresen együttműködött a német Neoplán céggel, s a tulajdonosok számára ez bizonyítja, hogy termékei piacképesek. Amerikai kapcsolatai és tapasztalatai révén lehetőséget látnak az együttműködésre a Neoplan Colorado államban lévő összeszerelő üzemével, a Nord American Bus Industryval és más amerikai cégekkel.
Az új tulajdonos a szigetszentmiklósi gyár jelenlegi vezetőinek körében nem tervez változást, mert elégedett eddigi tevékenységükkel. – Azért döntöttünk a CSA megvétele mellett, mert a cég a felszámolása ellenére továbbra is működő- és piacképes pozícióban maradt – véli Szalay Gy. János.
Az 1990-ben piacainak 80 százalékát elvesztő és fizetésképtelenné vált CSA annak ellenére, hogy 1992 októberében önmaga kérte felszámolását, új termékek fejlesztésébe kezdett. (A CSA a rendszerváltás előtt a KGST-országokban évente több mint 10 ezer buszt szállító Ikarusnak gyártotta az alvázakat. A CSA árbevétele akkoriban elérte az évi 10-14 milliárd forintot, 1995-ben ez a szám 1,4 milliárdra csökkent.) 1992-ben adósságai 4,2 milliárd forintot tettek ki, s mérleg szerinti vagyona 211 millió forintot képviselt, ez a szám ma közelít a nullához.
– Feszített ütemű termékfejlesztésbe kezdtünk, évente 5-7 új járműtípust hoztunk létre, ami persze kockázatokkal járt, és nem is volt mindegyik sikeres – vallja be Tósoky Zoltán, a CSA továbbra is bizalmat kapott vezérigazgatója. Amit most gyártanak, annak már semmi köze sincs az egykori Ikarus-alvázakhoz. Üzleti filozófiájuk szerint nem azokon a területeken kell megjelenni a piacon, amelyeket a “nagyok” már lefedtek, sokkal inkább ott, ahová valamilyen oknál fogva (például: a kis széria miatt) nem szálltak be. Olyan termékeket fejlesztettek ki, amelyeket különböző (modul) elemekből a vevő kívánsága és pénztárcája szerint igen különböző műszaki színvonalon tudnak összeszerelni. Megfelelő pénzügyi és piaci háttér nélkül azonban mindez elég keserves dolog. Egyedi termékeket elsősorban azok a cégek tudnak gyártani gazdaságosan, amelyek emellett nagy szériában is termelnek.
– Meglepő módon a külföldi partnerek több bizalommal viseltettek a felszámolás alatt lévő céggel szemben, mint a hazaiak, ennek is volt köszönhető a már említett Neoplan együttműködés – mondja Tósoky Zoltán. Az elmúlt három évben a vállalat forgalmának 18-27 százalékát exportálta.
Jelenleg a CSA szigetszentmiklósi ipartelepének egyharmadát veszi igénybe a gyár termelése, mintegy 60 ezer négyzetméter csarnokterület áll kihasználatlanul. A cégnek most három termelő divíziója működik. Az egyikben különböző méretű autóbusz alvázakat, haszonjárműveket és részegységeket gyártanak, valamint különböző szerelési szolgáltatásokat nyújtanak. A második egységükben – egyedül az országban – szervokormányt és tengelykapcsolót állítanak elő. A harmadik termelő részben pedig saját maguk számára, de bérmunkában is hőkezeléssel foglalkoznak. Ezenkívül működik az üzem területén egy, a CSA százszázalékos tulajdonában lévő kft., amely szerszámokat gyárt. Mindezek mellett egy raktározási, logisztikai bázis is található, amely bérmunkában is végez komplett szolgáltatást, a vámolástól a szállításig.
Ennek a kialakult termelési rendszernek köszönhetően a vállalat az elmúlt három évből kettőben minimális üzemi nyereséget tudott produkálni, és eközben eleget tett minden kötelezettségének.
