Azon túl, hogy napjainkban a nők körében egyre népszerűbbek a hialuronsavval végzett kozmetikai beavatkozások (például az ajakfeltöltés), a természetben is előforduló vegyület jelentőségét nem lehet elégszer hangsúlyozni a gyógyászatban. Rendszeres alkalmazásával elérhető, hogy a bőr lassabban öregedjen, tónusát visszanyerje és ellenállóbbá váljon a külső hatásokkal szemben.
És ezzel még nincs vége. A hialuronsavnak kiemelkedő a hidratálóképessége, érezhetően felgyorsítja és javítja a szövet-helyreállítást és a sebgyógyulást egyaránt.
De mégis hogyan teszi ezt?
A válasz röviden összefoglalva: nem engedi kiszáradni a seb környékét. Hosszabban kifejtve: a hialuronsav egy hatalmas tömegű, összetett szénhidrátmolekula, amely speciális szerkezetének köszönhetően rendkívül nagy vízmegkötő képességgel rendelkezik. A megkötött vízzel a molekula térfogata jelentősen növekedhet, és így – már alacsony koncentráció mellett is – viszkózus gélt képez. Egy gramm hialuronsav akár egy liter vizet is képes megkötni, és ezáltal biológiai „kenőanyagként” szolgál.
És a végső kérdés: miért jó ez nekünk?
A hialuronsavas krémek alkalmazása kiváló fekélyek, vágások és égések kezelésére is egyaránt. A gyógyászati felhasználási módok sora pedig itt még nem ér véget, ugyanis aranyér esetén gyógynövényekkel kombinálva gyorsítja a sebek gyógyulását és segít enyhíteni a végbélnyílás körül jelentkező panaszokat. A hialuronsav mellett szól továbbá, hogy képes felgyorsítani és javítani a hámképződés és a szövet-helyreállítás folyamatát. Az emberi szervezet kifejezetten barátsággal fogadja ezt az anyagot, tehát nem kell tartanunk különböző mellékhatásoktól sem.
A hialuronsav tehát összességében túlzás nélkül egy telitalálat, ha a testünkről van szó, hiszen csupán azzal, hogy nagy mennyiségű vizet képes megkötni, külsőleg alkalmazva feszesít és hidratál, valamint gyorsítja a sebgyógyulást, belsőleg pedig kötőszöveteink és ízületeink állapotán egyszerre javít.
Patikában kapható gyógyászati segédeszköz
A cikk a Phytotec Hungária támogatásával készült.
