Az 1910 és 1928 közt, főként az American Photo Player Company által gyártott Fotoplayerből 8-10 ezer darab készült, de népszerűsége a hangosfilm megjelenése – az első, teljes hosszában hangosfilm, a The Jazz Singer 1927-ben mutatkozott be, de a stúdiók már a húszas évek elején ontani kezdték a részben hangos munkáikat – miatt egy csapásra semmivé foszlott, mára pedig már csak alig tizenkettő működőképes állapotúról tudnak. Ez persze nem csoda, hiszen az idejétmúlt szerkezetek jó részét a harmincas-negyvenes években egyszerűen az utcára tették, vagy szétbontották, és a részeit más célokra használták fel.
A pianínót orgonasípokkal, dobokkal, csengettyűkkel, különböző hangeffekteket adó szerkezetekkel, nyomógombokkal, pedálokkal és más finomságokkal vegyítő Fotoplayer több tucat hang utánzására képes volt, így a pisztolylövésére, villámláséra, a madárcsicsergésre, de az avatott kezű művész eszeveszett tempójú dalokat is lejátszhatott rajta:
A Picturollnak nevezett, lyuggatott papírszalagokkal ki lehetett váltani a zongorabillentyűket, hiszen a lyukak és vájatok olvasásával a hangszer képes volt lenyomni a szükséges billentyűket – például a Gladiátorok bevonulása (Julius Fučík, 1897) esetében:
Ritkasága miatt természetesen a Fotoplayerek ára is igen borsos: 2012 februárjában az RM Auctions-nél kelt el a legnagyobb modell, a Style 45 egyik utolsó működő, még eredeti alkatrészeket tartalmazó túlélője. A 200 Picturoll-szalaggal együtt kalapács alá került példány várható leütési ára több, mint kétszereséért, 360 ezer dollárért, azaz százmillió forint körüli összegért kelt el.
