Míg alig két évszázaddal korábban szinte vétek volt nem a nap első sugaraival kelni, most már inkább a szundiüzemmóddal vívott állandó harc a bevett szokás. A többség reggeli rutinja csak a legfontosabbakra – öltözés, fésülködés, fogmosás – korlátozódik, felébredni, reggelizni nincs idejük: ha arra sincs módunk, hogy rendesen összeszedjük magunkat, nem csoda, hogy az egész napunk egy őrült és kétségbeesett rohanás, melynek végén legfeljebb az ágyba zuhanni van erőnk.
Az alvásszakértők azt mondják, hogy aki korábban kel, az a saját életét könnyíti meg, még akkor is, ha egy „lustább” életszakasz után, nehéz visszaállni. Hogy mégis mitől lesz könnyebb? Nyerünk legalább 1, de inkább 2 órát, ami alatt nyugodtan megreggelizhetünk, csendben – sürgető SMS-ek, hívások és e-mailek nélkül – átgondolhatjuk a napi teendőket, sőt van, akinek a rendszeres mozgás is belefér.
Hozzáteszik a nyugodt és pihentető alvás nem azon múlik, hogy minden áldott nap ugyanabban a pillanatban feküdjünk le, vagy keljünk fel. Igaz, hogy a szervezetünk így rendszerességet tanul, ám nem biztos, hogy a szükségleteinek megfelelő mennyiségű alváshoz jut. Ugyanúgy nem vezet célra az sem, ha a biológiai óránkra bízzuk magunkat és addig alszunk, amíg az jól esik: ebben az esetben könnyen előfordulhat, hogy 12-15 órát is alszunk anélkül, hogy arra igazából szükségünk lenne.
Hogy akkor mégis hogyan tudunk boldogan – de legalábbis kevésbé nyúzottan – ébredni reggel?
1. Az első és legfontosabb, hogy sötétedés után hallgassunk a biológiai óránkra és menjünk aludni akkor, amikor fáradtak vagyunk.
2. Keljünk fel rögtön, ahogy megszólal az ébresztő: nem érdemes csalni az időt a szundiüzemmóddal.
3. Ha a sokkterápia helyett fokozatosan szoktatnád a szervezeted a koránkeléshez, akkor minden héten csupán 10 perccel állítsd korábbra az ébresztőt és kelj fel azonnal, ahogy megszólal.
