Miközben az Eb rangja megnőtt, a 60-as években kisebb válságba kerülő svéd labdarúgás fő képviselője, a válogatott nem volt képes beverekedni magát a kontinentális tornák mezőnyébe: s bár később a világbajnokságokon 1974-ben, s 1978-ban sem vallott szégyent, Svédország 1992-ig nem hallatott magáról. Az 1990-es felemás vb-szereplés után a skandináv ország a rendező jogán kvalifikálta magát az 1992-es tornára, s mint később kiderült, fennállása legjobb Eb-teljesítményével rukkolt elő.
Az olaszországi világbajnokságon szereplő játékosokhoz, így a kapuban csodákra is képes Ravellihez, a védelemben megbízható Ljunghoz és Schwarzhoz, a középpályán szűrő Thernhez, és a játék menetét befolyásoló Limparhoz, valamint a csatársorban remek megoldásokra képes Brolinhoz olyan későbbi klasszisok csatlakoztak, mint az egyik legjobb svéd középső védőnek számító Patrik Andersson, a szélsőjátékért felelős Björklund, avagy a támadásokban remek Kennet Andersson és Dahlin.
A megerősödött svéd válogatott már a franciák elleni csoportmeccsen is fölényben játszott, igazi ereje azonban a Dánia és pláne Anglia elleni győzelem során mutatkozott meg. Graham Taylor csapata a dánok és franciák elleni 0-0 után csapott össze a házigazdákkal: a győzelem reményében. A szigetországiak részéről Platt már a 3. percben vezetést szerzett, ám a mezőnyben lényegesen fantáziadúsabb futballal előrukkoló svédek az előrehúzódó Jan Eriksson révén egyenlítettek, majd egy formás támadással harcolták ki a győzelmet. A középpályán megiramodó Brolin az Ingessontól visszakapott labdával középre cselezett, majd a Dahlintól visszakapott kényszerítő után pazar mozdulattal csavart Woods kapujába.
Az Eb-ken idáig nem ment a skandinávoknak (Getty)
Az elődöntőben a Svédországban addig nem túl sokat mutató vb-címvédő németek következtek, ám az addig tökéletesen működő svéd védelem, s pláne az eltiltott Schwarz és a sérüléssel bajlódó Thern miatt meggyengült svéd középpálya nem bírt Riedlével, valamint a német középpályával. A csatár elleni szabálytalanságokat követő szabadrúgások egymás után sorjáztak, s az egyikből Hässler már a 11. percben megszerezte a vezetést.
Nem sokkal később Brehme ugyancsak szabadrúgásból döngette meg a kapufát, míg a szünet után nem sokkal a németek már 2-0-ra vezettek Riedle helyzetfelismerésének köszönhetően. Egy vitatott büntető után Brolin még visszakozta a reményt, ám a hajrában ismét Riedle következett, így Kennet Andersson gólja csak a szépítéshez volt elég.
Az 1994-es világbajnokságon Henrik Larssonnal tovább erősödő svédek bronzéremig meneteltek, ám ezt követően az angliai Európa-bajnokságról valamint a franciaországi vb-ről is lemaradtak. A 2000-es belga-holland rendezésű Eb-n már egy, az 1994-es amerikai formájától és játékától lényegesen távolabb eső csapat vett részt: s ez az eredményekben is tükröződött. A befutott veteránok mellett viszonylag kevés fiatalt felvonultató együttes a házigazda belgák elleni 2-1-re elvesztett találkozó után a törökökkel csak 0-0-ra volt képes, míg az olasz csapat ellen a hajráig ellenállt ugyan, de a szűk különbség javarész a Hedman által bemutatott bravúroknak volt köszönhető. Váltásra volt szükség, s a régi generáció tagjai közül a kiesés-, valamint a svéd hagyományokhoz képest mérsékelt sikerű 2002-es világbajnokság után Patrik és Kennet Andersson, Björklund, Blomqvist, Dahlin és Mild is befejezte.
A koreai-japán világbajnokságon is szereplő Ibrahimovic fémjelezte nemzedék valójában a két évvel későbbi portugáliai Európa-bajnokságra ért be. A lisszaboni Jose Alvalade-stadionban a C-csoport nyitómérkőzésén Bulgáriát 5-0-ra kiütő Isaksson – Lucic (Wilhelmsson), Mellberg, Jakobsson, Edman – M. Nilsson, Linderoth, A. Svensson (Kallström), Ljungberg – Ibrahimovic (Allback), H. Larsson csapatban már csak utóbbi képviselte az 1994-es hősöket.
A remek kezdést azonban három döntetlen követte. Amíg az olaszok elleni hajrában elért 1-1, és a dánok elleni „éppen jó” 2-2 (a két északi csapatot sokan megegyezéssel vádolták, hisz az általuk elért végeredmény pont elégségesnek bizonyult az azonos pontszámmal végző olaszok kiejtéséhez) továbbjutást eredményezett, a hollandok elleni 120 perces gól nélküli rangadó egyben svéd búcsút jelentett: a büntetőpárbajt ugyanis elvesztették az idegesebb svédek.
